DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Negyven év munka után a férfiak is mehessenek nyugdíjba, ezt javasolja a Mi Hazánk Mozgalom. Ennek elsősorban egészségügyi indokai vannak, de méltányossági és társadalmi hasznosság szempontjából is kívánatos lenne, hogy a nőkhöz hasonlóan, ha nem is feltétlenül olyan plusz kedvezményekkel, de lehetőségük legyen a férfiaknak is arra, hogy a 65 éves nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulhasson, aki így dönt.

Éppen a múlt héten jelent meg az OECD által készített felmérés, amelyből kiderült, hogy a férfiak nyugdíjban eltöltött ideje alapján Magyarország az utolsó előtti helyet foglalja el az Európai Unióban, tehát e mutatóban lenne mit javítania Magyarországnak. A magyar férfiak várható élettartama öt évvel marad el az Európai Unió átlagától, és kilenc évvel marad el az e tekintetben élen álló országokétól. De ha az egészségben várható élettartamra tekintünk, akkor még szomorúbb képet kapunk, ugyanis a magyar férfiaknak úgy kell 65 éves korukig dolgozniuk, hogy az egészségben várható élettartamuk mindössze 61,5 év. Ha ezt az egy adatot vizsgáljuk meg, ez már önmagában indokolja, hogy a korkedvezményes nyugdíjat lehetővé tegyük férfi honfitársaink számára is.

Ha az elmúlt időszak statisztikáit nézzük meg, akkor sajnos azt láthatjuk, hogy a bizonyos krónikus betegségekben elhunytak száma növekedett a férfiak körében a 2010-es évhez képest, és ezek között sajnálatosan szűrővizsgálatokkal megelőzhető daganatos betegségek is előfordulnak. Már Kopp Mária is felhívta arra a figyelmet, hogy egy magyar férfinak az esélye arra, hogy megérje a 65. életévét, mindössze 64 százalék, az alacsonyan iskolázottak körében pedig mindössze 50 százalék, tehát mire nyugdíjba mehetnének a férfiak, már csak a kétharmaduk él egyáltalán. Arra is felhívta a figyelmet Kopp Mária, hogy az unokákkal való kapcsolódás hiánya négyszeresére növeli a mentális betegségek kialakulását a férfiaknál is, tehát a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nők, a nagymamák bevonására van szükség a családpolitikába, hanem ez jó hatással van a férfiakra is.

Nemzetközi példákkal is alá lehet támasztani, hogy a nyugdíjba vonulást követően egy életmódváltás, szemléletváltás is bekövetkezik a férfiak körében, például a már említett szűrővizsgálatokon sokkal nagyobb arányban vesznek részt, és akár négy-hat évvel megnövelhető az élettartamuk ennek köszönhetően, vagy az egészségben eltöltött éveik száma. Remek példák vannak arra, hogy a társadalom hogyan tudja az ő aktivitásukat becsatornázni értelmes célok irányába. Például gondoljunk bele, hogy a helyi közügyekbe bekapcsolódhatnának ezek az emberek, akik rendkívül nagy tapasztalattal rendelkeznek, de még szellemileg is, illetve fizikailag is frissek tudnak maradni. Angliában működik rendkívül jól állami programként is egy önkéntes és közérdekű munkavégzés, kifejezetten a nyugdíjba vonulást követően a nyugdíjba vonult férfiak és nők számára is, ahol különböző kulturális és családpolitikai területen is be tudnak kapcsolódni a közösség életébe.

Régóta szorgalmazom én magam is Magyarországon: kizárólag szervezőmunkával elérhető lenne, hogy a településeken az időseket és a gyerekeket kössük össze az úgynevezett pótnagyi programmal, hiszen nagyon sok család nem tudja megfizetni azt, hogy bébiszittert fogadjon a gyerekei mellé, de a nyugdíjasok tudnának segíteni akár iskolai mentorálási programokkal. Erre is nagyon jó nemzetközi példák vannak. Vagy a nyugdíjasok akár kapcsolatba kerülhetnének az iskolákkal azáltal, hogy pályaorientációs előadásokat tartanak a saját munkájukról, a saját szakmájukról a gyerekeknek. Nem utolsósorban pedig a férfikép hiányát is részben pótolni lehetne, hiszen Magyarországon a pedagógusok 80 százaléka a hölgyek köréből kerül ki.

Mindezek a társadalmi célok, illetve egészségügyi méltányossági indokok is alátámasztják, hogy igenis szükség van arra, hogy 40 év munka után a magyar férfiak is nyugdíjba mehessenek. Ezt várja el a kormánytól a Mi Hazánk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)