RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány arra törekszik, hogy mindenki számára biztosítsa a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást, akár a kórházakban, a járóbeteg-rendelőkben, alapellátásban vagy ügyeletben egyaránt. Ezért is növeltük jelentős mértékben, több mint 2000 milliárd forinttal az egészségügy forrásait, ezzel majdnem megháromszorozva az egészségügyi ráfordításokat. Ezért emeltük radikálisan az orvosok bérét.

Mondjuk, ugyanez a hozzáállás az ön frakcióvezetőjéről nem mondható el, aki azzal foglalkozott, hogy külföldre juttasson orvosokat, ez volt a családjának az üzleti vállalkozása, hogy minél több magyar orvos ne magyar embereket gyógyítson, hanem külföldön külföldieket gyógyítson. Azt hiszem, hogy egy ilyen frakcióvezetővel eléggé hiteltelen az aggodalom az egészségügy iránt. Esetleg őt is számonkérhetné, hogy miért azzal foglalkozott, hogy más országban legyen több orvos, miért nem itthon akarta javítani az egészségügyi ellátás színvonalát.

Másrészről pedig önök mégiscsak azokkal fogtak össze, akik bezártak kórházakat (Bencze János közbeszól.), és önök arra készültek, az ön mellett ülő egyik szakpolitikusuk arról beszélt László Imrével, az újbudai polgármesterrel, a DK-s egészségügyi szakpolitikussal együtt, hogy a kórházak 45 százalékát kellene bezárni. Akkor ön miért nem szólalt föl, akkor ön miért nem mondta azt, hogy nem támogatja ezt, hogy az ön lakóhelyénél is a kórházaknak közel a felét bezárják? (Bencze János: A Fidesz záratta be!) Akkor önök bólogattak, egy szót nem szóltak, pedig ott kórházbezárásról volt szó, ami nagyon-nagyon radikális lépés, de egy szava nem volt, hogy az ön környékén is minden második kórházat az ön kormánya, az ön szavazatával, az ön támogatásával, az ön által képviselt programmal bezár Magyarországon, az önt támogató párt programjában. Tehát jó lett volna esetleg akkor is ilyen élénken figyelnie, tisztelt képviselő úr. És azok, akikkel önök szövetségre léptek, ne feledjük, kórházakat zártak be, 16 ezer aktív kórházi ágyat szüntettek meg, kórházi vizitdíjat és napidíjat vezettek be, 6 ezer egészségügyi dolgozót tettek utcára, 6 ezret, és elvettek egyhavi bért azoktól, akik ott maradtak. Ez volt a baloldal egészségügyi programja.

Miért kellett változtatni az ügyeleti rendszer korábbi felállásán? Tisztelt Képviselő Úr! Szerintem ön is találkozott olyan emberekkel, akik akár a fogadóóráján, akár máskor arra panaszkodtak, hogy hiába hívták az ügyelet telefonszámát, azt nem vette föl senki, vagy nem is tudják pontosan, mi az ügyeleti telefonszám, mert az egyik településen ez, a másik településen az. Aztán ha föl is hívták, harmadszorra, negyedszerre kicsöngött, fölvették, akkor nem is orvossal beszéltek, nem is egészségügyi dolgozóval, hanem valakivel beszéltek, aki fölhívott valakit, aki utána esetleg őt visszahívta vagy bekapcsolták neki, és utána semmifajta nyoma nem maradt annak, hogy ő most akkor telefonált, nem telefonált, kit ért utol, kit nem ért utol. Ezzel szemben pedig az önkormányzatok jelentős összeget fizettek ki nagyon-nagyon magasnak kimutatott betegszámok alapján. Egy ilyen rendszer volt, amiben óriási különbségek voltak.

(9.40)

Volt, ahol jól működött, volt, ahol gyorsan felvették a telefont, gyorsan intézkedtek, gyorsan segítettek, nyitva volt az ügyelet, tehát el lehetett érni. Volt ilyen is, de volt olyan is, ahol a viszonyok nem a betegbiztonságot szolgálták, hanem láthatólag teljesen elhanyagolták azon a területen az ügyeleti rendszert. Ezért volt fontos az, hogy mindenhol, kisebb településen, nagyobb településen, Nyugat-Magyarországon, Kelet-Magyarországon, mindenhol ugyanolyan magas színvonalú ügyeleti ellátás legyen. Ma egy telefonszám van a bevezetett vármegyékben, a 1830, ezt lehet hívni. Folyamatosan rögzíti a rendszer, hogy hány telefonhívást mikor vesznek föl, melyik az elmulasztott hívás, és pontosan tudnak segítséget nyújtani. A 300-at meghaladja azon mentési pontoknak, ügyeleti pontoknak a száma, ahova a betegek elmehetnek ügyeleti telephelyre, kórházak sürgősségi osztályára, mentési pontokra, mentőállomásokra. Ez összességében több mint 300 helyszín, ami több, mint ami korábban volt.

A bevezetése óta 498 ezer beteget láttak el, tisztelt képviselő úr, több mint 90 százalék számára az ügyeleti ellátás megfelelő volt, 43 ezer beteget kellett további szakellátásra vagy kórházi felvételre küldeni, 54 ezer esetben a telefonos tanácsadás is elegendő volt, 411 ezer beteget az ügyeleti telephelyen részesítettek ellátásban, 33 ezer beteghez pedig kiment az ügyeleti kocsi. Ha összességében nézi a számokat, képviselő úr, azt látja, hogy átlagosan egy orvosra óránként az ügyeletben egy beteg jut. Ön túlterheltségről beszélt. Óránként egy orvosnak egy beteget kell ellátni. Ha a beteghez kimegy, nem is neki kell az autót vezetni, nem is kell neki a címmel foglalkozni, ott van egy sofőr, amellé beül az orvos, kiszáll a betegnél, ellátja a beteget, visszaül az autóba, és visszaviszik a telephelyre, és óránként egy beteget kell ellátni, aki vagy bejön, vagy meglátogatják, tisztelt képviselő úr, erre nem mondhatja ön azt, hogy ez a rendszer alul lenne kalibrálva, vagy túl lenne terhelve.

Mindenhol vizsgálni fogjuk a különböző betegforgalmi számokat, ahol kell, ott természetesen módosítani fogunk rajta, de összességében országosan ez egy jól tervezett és betegbiztonságot szolgáló rendszer. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)