VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Húsvéti csoda  pontosan így értékelte a pénzpiac azt az eseményt, hogy sikerült Nagy Márton miniszter úrnak és Matolcsy György jegybankelnöknek leülnie és elfogyasztania egy munkaebédet szakmai egyeztetés céljából. Bizony, 2024 Magyarországán csodaszámba megy, ha a magyar gazdaságpolitika irányítói egyáltalán szóba állnak egymással, és nem pedig szócsatát folytatnak. Mert emlékszünk: Matolcsy György, az MNB elnöke szerint Nagy Márton irányítja a jegybank elleni folyamatos támadásokat. Nem véletlen, hogy idézem tőle: „ki kellett ebrudalni a jegybankból, mert jelentős szakmai hibákat vétett, és elfogadhatatlan volt a vezetése stílusa”. Erre Nagy Márton úgy reagált, hogy hála istennek, hogy már nem Matolcsy a főnöke.

Végre, mondhatjuk, az önök számára is világossá vált, hogy nem csupán méltatlan az a személyeskedés, amit folytattak, hanem annak valódi árát a magyar emberek fizetik meg az elszálló forintárfolyammal, az emelkedő árakkal és ennek eredményeképpen az egyre szűkülő családi büdzsével. Mert a piac már az ilyen, kicsit erőltetett mosolyú képpel közölt szakmai egyeztetéseket is kénytelen értékelni.

Ezzel annyit már elértek, hogy egészen 390-es szintig tudott visszakapaszkodni a forint/euró árfolyam. Jól hallották, 2024-ben már örülni kell annak, hogy csak 390 forintot kell adni egy euróért. Ez a tény talán éppen elég jól jelzi, hogy milyen romboló hatása van annak, ha egy jegybankelnök, egy nemzetgazdasági miniszter  valamikor gazdaság-visszafejlesztési miniszter  és egy pénzügyminiszter veszekszik a nagy nyilvánosság előtt. Éppen ezért felmerül a kérdés: sikerült lezárniuk a személyeskedő vitákat az ebéd során? Foglalkoznak végre a magyar gazdaság problémáival is?

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, és ezzel a piaci szereplők is egyetértenek, hogy egyikben sem lehetünk biztosak. Először is, a Pénzügyminisztérium továbbra is talonban tart egy törvénytervezetet, amellyel az MNB fideszes tagokkal teli felügyelőbizottsága sokkal nagyobb ellenőrzési jogkört kapna a jegybank és az alapítványai felett. A sajtó pedig azt is megírta, hogy a kormány és az MNB vitájában az Állami Számvevőszék egy jelentéssel nyithat új frontot. Mert az Állami Számvevőszék úgy véli, hogy az MNB székházát túlárazva újítják fel. Nem is kicsit túlárazva, hiszen 55 milliárd forintról indult a projekt, ami ma már 102 milliárd, azaz 102 000 millió forint fölé nőtt. Ráadásul a felújításban egy olyan cég vesz részt, amely a jegybank elnök fiának, Matolcsy Ádámnak a baráti köréhez köthető.

Na de a második kérdésre sem tudjuk a választ. A jegybank továbbra is az inflációt tartja fókuszban, Nagy Márton és a kormány viszont a gazdasági növekedés leállásával harcol. Tudjuk jól, hogy a miniszter a high-pressure economy híveként nem riad meg mind az inflációnak, mind a költségvetési hiánynak az elengedésétől. Mihez vezethet mindez? Csak további konfliktushoz. Ekkor pedig már képbe kerül a pénzügyminiszter is, akinek sorban a sokadik költségvetése omlik össze. Nem is tudom, hogy lehetne még egyáltalán költségvetésnek nevezni azt, amit már a benyújtás pillanatában sem lehet komolyan venni, és amit a Pénzügyminisztérium illetékesei is úgy próbálnak eladni a tisztelt Háznak, mint egy kevésbé lelkes használtautó-kereskedő. Ők is tudják, hogy használhatatlan, mi az országgyűlési képviselők is tudjuk, hogy használhatatlan, mégis úgy tesznek, mintha a legszuperebb dolog lenne, amire az országnak szüksége van. A 2024-es költségvetés is pont ilyen volt az elfogadás előtt. Sőt, egyre több szakértő beszél arról, hogy súlyos átdolgozás hiányában rövid időn belül olyan forráshiányossá fog válni a büdzsé, ami pont olyan következményekkel fog járni, aminek a kimondását mindenáron próbáljuk elkerülni.

Így áll a magyar gazdaságpolitika 2024 tavaszán, de a Nagy Márton-Matolcsy György-Varga Mihály-vitában ki győzött? Egy biztos: az emberek nem. Ők csak vesztettek rajta, sokat. Csak remélhettük, hogy véget ér a személyeskedő vita, aminek egy ország látta kárát. Köszönöm szépen.