RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nyilván a szavak sok mindent elbírnak, de a tények mégiscsak makacs dolgok, tisztelt képviselő úr. Vannak, akik a pedofilokat börtönbe juttatják, és vannak, akik a pedofilokat szabadon engedik garázdálkodni. Az önök kormányzása alatt összesen 81 pedofilt sikerült börtönbe juttatni; jelenleg 663 pedofil ül börtönben, nyolcszor annyi pedofil. A kettő közötti különbség az önök idején szabadon járhatott, bárhol, utcákon, játszótereken, óvodák környékén megpróbálhatott gyerekek közelébe férkőzni. Mi lett volna az elsődleges feladatuk, ha nem az, hogy a gyerekeket megvédjék?

És amikor itt a parlamentben egy országgyűlési képviselő szavazhat javaslatokról, például a pedofil-nyilvántartás létrehozataláról, akkor már az ő felelőssége, hogy keres valami okot, amivel saját szavazóinak meg saját magának megindokolja, hogy miért nem szavazza meg ezt a kormányzati javaslatot, de valójában azért nem szavazza meg, mert ez egy kormányzati javaslat; vagy azt mondja, hogy politikailag szemben állunk ugyan egymással, de a gyermekek érdeke mégiscsak fontosabb.

Az, hogy legyen egy pedofil-nyilvántartás, amit azóta már több mint tízezer alkalommal használtak, és tízezerszer kérdezték le, hogy az a személy, aki valakinek a gyereke körül föltűnt, és gyanús az, amit csinál, az tulajdonképpen már egy elítélt személy, akit pedofil-bűncselekmény miatt elítéltek vagy sem, és ezáltal növelhettük a családok biztonságát…  mégis mi indokolta azt, hogy önök ezt nem szavazták meg? Mi kellett ahhoz, hogy ezt az alapvető igényét az embereknek és családoknak felülírják valamilyen politikai okkal? Józan ész alapján nem érthető. Vagy az, hogy azt mondtuk, hogy a súlyos pedofil-bűncselekmények nem évülnek el  hiszen azért fontos itt az elévülési idő, tisztelt képviselő úr, mert vannak olyan cselekmények, amelyek csak évekkel később kerülnek napvilágra, vagy a sértett vagy áldozat évekkel később mer elmenni a rendőrségre, mer bírósági eljárást indítani.

Ezért fontos, hogy ne évüljön el, hogy ha valaki ilyet tett egy gyerekkel tizen-egynéhány éves korában, és az illető csak huszon- vagy harmincéves korában mer elmenni a rendőrségre, mert addig az illető megfélemlítette, akkor is legyen erre lehetősége. Mert aki tizenöt évvel korábban kisgyerekeket zaklatott, az valószínűleg később is kisgyerekeket zaklat, és akkor is ki kell vonni a társadalomból, és börtönbe kell juttatni.

Mi erre idehoztunk egy javaslatot. Önök erre azt mondták, hogy LMBT-okokból önök ezt nem szavazzák meg, pedig teljesen életszerű, direkt a pedofil bűnelkövetőkre, az ő elkapásukra fontos speciális szabály, hogy itt az elévülési idő sokkal hosszabb legyen és később is lehessen odafordulni.

De mégis, mi volt az, ami önöket megakadályozta abban, hogy a kapcsolati erőszak tényállási elemeit megszavazzák egy külön törvénymódosító javaslatban? Hiszen ezt nem az új büntető törvénykönyvben vezettük be, hanem már azelőtt, attól függetlenül vezettük be. Ezt önök megszavazhatták, hogy nagyobb biztonságban legyenek a családok. Vagy mégis, amikor a szociális törvényt módosítottuk, és titkos menedékházakat hoztunk létre, mégis mi akadályozta meg önöket abban, hogy ezt ne szavazzák meg? Nyilvánvalóan van közöttünk politikai ellentét, ez természetes, de a gyermekvédelem olyan kérdés, amiben nem kéne, hogy ellentét legyen.

(10.10)

A pedofilok elleni küzdelem olyan kérdés, amelyben nem kellene hogy ellentét legyen kormányzat és ellenzék között. Ehhez képest önök nemcsak hogy nem szavazták meg a gyermekvédelmi törvényt, hanem utána, amikor az embereket is megkérdeztük, hogy erősítsék meg a politikusok döntését, egyetértenek vele vagy sem, és jóval több ember erősítette meg egy népszavazáson, mint ahány támogatója van a Fidesz-KDNP-nek vagy volt valaha is, hiszen ez egy pártokon felül álló kérdés, messze túlnyúlik politikai oldalakon, akkor önök azt mondták az embereknek, hogy ne szavazzák meg, ne támogassák, érvénytelenül szavazzanak vagy obszcén jeleket rajzoljanak rá.

De ez sem volt önöknek elég, hanem azt a törvényt, amely szigorította a pedofil-bűncselekmények elkövetőivel szembeni szankciókat, amely azt mondta, hogy nem évülnek el ezek a súlyosabb bűncselekmények, amely bevezette a pedofil-nyilvántartást, elvitték Brüsszelbe, hogy ott támadják meg az európai különböző szervek és így próbáljanak nyomást gyakorolni Magyarországra azért, hogy visszavonjuk azt a törvényt, amelyben benne van a pedofil-nyilvántartás, az el nem évülő pedofília elleni küzdelem s a többi, s a többi, az előbb említett szigorítások. Elmentek Brüsszelbe és mit mondtak a népszavazás kapcsán? Hogy nincs Magyarország tízezer legfontosabb ügye között, a nevetséges és a hülyeség a legenyhébb kifejezés, a többit itt a parlamentben nem idézném, hogy önök miket mondtak, miért nem fontos a gyermekvédelmi törvény mellett kiállni. Amikor egy nemzeti konzultációban megkérdeztük az embereket pár hónappal ezelőtt, hogy legyene a gyermekvédelmi törvényben újabb szigorítás és az emberek elsöprő többsége azt mondta, hogy legyen, akkor is önök azt mondták, hogy ne küldjék vissza ezt az emberek.

Amikor önök hatalomban voltak, nem tudták a pedofilokat börtönbe juttatni, amikor mi törvényjavaslatokat hoztunk be, amelyek megnyolcszorozták a börtönben ülő pedofilok számát, azt nem támogatták, és ahol helyi hatalomban vannak, Újbudán, ott pedig egész egyszerűen nem tudtak fellépni a pedofíliával szemben. Demszky Gábor sem tudott fellépni húsz évig a bicskei otthonban, egy állami fenntartásra volt szükség ahhoz, hogy a pedofilok ellen végre vizsgálat és büntetőeljárás induljon. Ha maradt volna a Demszky-korszak, lehet, hogy még most is az a vezető lenne, nem a börtönben ülne, ahol a helye van, mert a pedofiloknak nincs kegyelem, lehet, hogy ugyanúgy a vezetői székében ülne, Újbudán pedig csak és kizárólag akkor indult eljárás, amikor a sajtóban ez az ügy napvilágra került. Addig csak ide-oda helyezgették ezt az embert, külön hatmilliós szerződést kötöttek vele, tenyerükön hordozták, ahelyett, hogy a kisgyerekek érdekében léptek volna fel, akikkel az az ember az óvoda mosdójában fotózkodott. Hát, szégyelljék magukat! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!  Taps a kormánypárti oldalon.)