DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Fideszes képviselőtársam olyan szépen kérte, hogy csatlakozzunk a Fideszhez, és támogassuk ezt a javaslatot, ami első ránézésre támogathatónak tűnő javaslat is lehetne, de hát, mégiscsak itt vagyunk ebben az Országgyűlésben néhány éve, és itt voltunk néhány hete is, amikor egy egészen elképesztő, ahogy akkor fogalmaztam, nem saláta-, hanem salátaültetvény-törvényt tárgyaltunk éppen.

De visszatérve  aztán ki fogok erre térni  először magára a javaslatra: a javaslat arról szól, hogy újabb próbálkozást kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a jogalkalmazókat arra kényszerítse, hogy ne csak a norma szövegére, hanem a törvényjavaslat céljaira, a jogszabályalkotás céljaira is tekintettel legyenek a jogalkalmazás során. (Dr. Répássy Róbert: Igen!)

Erre volt már egy gyengébb próbálkozás, ezért ülünk vagy állunk, én személy szerint ma itt, ez a javaslat maga ismeri be, hogy az a próbálkozás sem járt sikerrel. Ez ugye, az volt, hogy az értelmezések tekintetében, a jogszabály-értelmezések tekintetében a törvényjavaslat indoklását kellett volna eddig figyelembe venni. Az indoklásokat nem vették figyelembe, nem meglepő módon, hiszen sem a kormány, sem a kormánypárti politikusok nem szoktak konkrét és kellően kifejtett indoklásokat készíteni. Ráadásul nemegyszer az indoklások szöges ellentétben voltak a normaszöveggel is. Innentől kezdve elvárni azt egy jogalkalmazótól, hogy azt érdemben figyelembe vegye, nem lehet. Szóval, ez a puska besült, csúnyán befüstölt, most akkor az újabb ötlet az, hogy legyen preambulum, és ennek a preambulumnak legyen hasonló szerepe, a jogalkotó itt mondja meg, hogy a  szokták mondani  költő mire gondolt, amikor ezt a jogszabályt elkezdte írni, és a jogalkalmazók majd ennek a preambulumnak a figyelembevételével legyenek kedvesek a jogszabályra tekinteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez így nagyon szép és jó lenne, de az első állításom az, hogy ezen kívül sem tartják be a jogalkotási törvényt, no pláne annak szellemét, de betűjét sem. Tessék már nekem elmagyarázni, akkor visszatérve a konkrét példára, államtitkár úr, hogy a múltkori ülésen tárgyalt, a belügyi ágazati feladatellátást támogató törvények módosításáról szóló egyetlenegy törvényjavaslatban 26 törvényt átíró javaslat preambulumába mit fog írni a nagyérdemű előterjesztő! Hogyan lehet a jogszabályok alkalmazását egy ilyen preambulumhoz kötni, amikor arra képtelenek, hogy tisztességesen használják ezt a magyar Országgyűlést jogalkotásra, hogy ne csináljanak olyat, hogy 26, egymástól teljesen elkülönülő szabályozási javaslatot beletöfködnek egy törvényjavaslatba, ráírják, hogy egyes belügyi tárgyú törvények, oszt jónapot, ahogy szokták mondani. Hogy fogja bárki ezt a jogalkotást utána visszakövetni? És ez még csak az első fele, államtitkár úr!

(11.50)

Pontosan ezzel a törvényjavaslattal történt meg az az egészen elképesztő, bár nem egyedi dolog, hogy a Honvédelmi és Rendészeti Bizottságba mint kijelölt bizottságba  mondom, 26-féle törvényt módosított, többek között az egészségügyi, többek közt a közoktatási törvényt, és még sorolhatnám hosszan , a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság ülésére a BM behoz  kormánypárti képviselők neve alatt, akik az ülésen lenyilatkozzák, hogy fogalmuk nincs, hogy mi van ebben a javaslatban  egy olyan 25 oldalas módosító javaslatot, ami átírja az eredeti javaslatot is, illetve azon túlterjeszkedő, új dolgokat hoz be az itt már letárgyalt törvényjavaslatba. Ez nagyon konkrétan arról szól, hogy a belügyminiszter a jövőben rendeletben  tehát kénye-kedve szerint  újabb kötelező oktatást írhat elő az összes pedagógusnak. Ezt egy egymondatos, eldugott javaslatba rakták be egy 25 oldalas bizottsági módosító javaslatba, amit most már ország-világ láthatott. Kósa Lajos le is vette a napirendről; maga a bizottság fideszes elnöke elmondta, hogy fogalma nincs arról, hogy mi van abban a javaslatban, amit az ő nevében adtak be.

Államtitkár Úr! Mit használ erre a preambulum, mondja már meg nekem! És milyen preambuluma lesz annak a törvénynek, amit egy bizottsági ülésen, egy honvédelmi bizottsági ülésen az oktatási rész kapcsán vagy éppen a Törvényalkotási Bizottságban tokkal-vonóval, rendszeresen írnak át, olyan törvényeket, amiket a Ház letárgyalt már; egy hang nincsen benne arról, ami végül a végleges szövegbe bekerül, de még a környékén sincs. Milyen jogbiztonság és milyen jogalkotás az, tisztelt államtitkár úr, ahol ez a Ház, tényleg mint egy díszlet, ilyen komplett általános vitákat lefolytat, előtte egy minisztérium, mondjuk, kirakja a honlapjára, végigtárgyalja úgymond, egyezteti az érintettekkel a javaslatot, majd a Törvényalkotási Bizottságban az egészet az utolsó héten, mondjuk, pénteken átírják, és a következő héten kedden szavaz róla az Országgyűlés?

Technikailag is kérdezném, hogy azoknak a törvényeknek a preambulumával, amelyeket tokkal-vonóval átírnak, vagy csak egyszerűen új dolgok kerülnek bele, amik nem voltak benne eredetileg, nagyjából mi lesz? Meg mi értelme van akkor egyáltalán a preambulum normatív tartalommal való felruházásának, vagy mint láttuk volt, az indoklásnak, amikor maga a jogalkotás egy botrány, ami ebben a Házban van?

És nem véletlenül azzal fejezem be, amivel kezdtem. Nem véletlenül nem működött az indoklás kvázi normatív tartalommal való felruházása vagy a figyelembevételének az előírása, mert az ilyen jogszabályalkotás végén, az utolsó pillanatban összevissza átírt törvényeknél az eredeti indoklás nyilvánvalóan köszönőviszonyban nincs azzal, ami utána a törvénybe bekerül.

Államtitkár Úr! Ön a jogalkotásért felelős tárca államtitkára, önök, az Igazságügyi Minisztérium, a jogalkotás minőségéért felelős minisztérium: milyen jogalkotás az, ahol 26-féle törvényt kell egy törvényben tárgyalni, és milyen preambuluma lesz annak a törvénynek, ami ezek után még több mást bele is rak a törvényjavaslatba? Hogyan követik azt nyomon az érintettek, és egyébként is hogyan lehet azt megcsinálni emberek százezreivel, a konkrét példában is, hogy kötelező oktatást írunk elő miniszteri rendeleti szinten egy eldugott, egymondatos bizottsági módosító javaslatban, aminek a következménye nyilvánvalóan az lesz, mint minden kötelezően előírt dolognak, hogy azt a pedagógust, aki azt nem teljesíti, retorzió fogja érni, bármit mondanak; nyilván fegyelmi indítható ellene, nyilván fizetésmegvonással vagy bármilyen más hátránnyal járhat. És még csak nem is tudnak róla az érintettek, mert ha azon a bizottsági ülésen, már bocsánat, hogy most ezt mondom, jómagam nem olvasom el véletlenül a javaslatot, akkor azt se tudja a magyar Országgyűlés, hogy mit szavazott meg. És azon a bizottsági ülésen a kormány képviseletében ott ülő belügyminisztériumi munkatárs se tudta megmondani, hogy mi van abban a javaslatban. Gondolom, nyilván azért, mert ő is a BM régi rendészeti szárnyához tartozott, és fogalma nem volt arról, hogy az oktatási részleg mit csempészett bele ebbe a javaslatba.

Ez így nem jogalkotás, államtitkár úr, és ezért teljesen nevetséges ilyen preambulumokat előírni addig, amíg a meglévő Jat.-ot nem képesek, nem akarják és nem hajlandóak tisztességgel betartani, nemcsak azért, mert elvileg felesküdtünk a törvények betartására, hanem azért, államtitkár úr, mert azért született a jogalkotási törvény, hogy az emberek, akiknek az életét meghatározó szabályokat hozunk, tudják követni, hogy mit és miért csinálunk ebben a Házban. Ennek semmilyen módon nem felel meg a mostani jogalkotás. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.