FEKETE-GYŐR ANDRÁS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Már nem számolom, hogy hány salátatörvénnyel volt dolgunk csak ebben az elmúlt másfél évben; azt számolom, hogy hány neuralgikus pontról fogok beszélni, kettő darabról: az egyik a magyar ügyészség fokozott kormányzati kontroll alá vonása, a másik pedig a Gazdasági Versenyhivatal tulajdonjogot korlátozó hatáskörbővítése, ez a másik.

Na most, Orbán Viktor láthatóan komolyan vette Varga Judit beismerő vallomását, miszerint Polt Péter legfőbb ügyész nem minden esetben képes szerinte a maffiakormány elvárásainak megfelelően befolyásolni az ügyeket az ügyészségen, az előttünk fekvő salátatörvénybe rejtett friss törvénymódosító javaslat szerint ugyanis lehetővé tenné, hogy az igazságügyi miniszter ezentúl kénye-kedve szerint belenézhessen az ügyészségi iratokba, a legbelső ügyiratokba is. Sajátos módja ez a Magyar Péter hangfelvétele nyomán kialakult bizalmi válság kezelésének, képviselőtársak. Tehát ahelyett, hogy egy független, átlátható és mindenre kiterjedő vizsgálatot indítana a hangfelvételen elhangzó súlyos állítások tisztázására, újabb politikai korbácsot készít elő az ügyészek megregulázására Orbán Viktor és a Fidesz-kormány. Ez a nagy helyzet. A törvénymódosító javaslat nyilvánvaló célja, hogy többé véletlenül se fordulhasson elő az, hogy Polt Péter  idézem  nem ura a helyzetnek. A Momentum Mozgalom viszont elutasít minden olyan kísérletet, amely újabb nyomásgyakorlási eszközöket ad a maffiakormány minisztereinek kezébe, tovább mélyítve a magyarokban lévő jogos bizalmi válságot.

A másik pontra áttérve: az elmúlt évek technológiai fejlődése, a gazdaság szerkezetének átalakulása egy érdekes helyzetet eredményezett, azt tudniillik, hogy a nagy cégek dominanciája egyre erősebb lett a legfontosabb piacokon. A szabályozásuk ezért indokolt itt, Magyarországon is, hiszen például a digitális óriáscégek erőfölényüket már nemcsak a versenytársaikkal szemben, hanem a felhasználóikkal szemben is képesek lehetnek érvényesíteni. Ezért a Momentum minden olyan javaslatot üdvözöl, amely a magyar vásárlók érdekeit védi a nagy piaci szereplőkkel szemben úgy, hogy a versenyt nem korlátozza aránytalanul. Sajnos az előttünk fekvő javaslat, képviselőtársaim, nem ilyen, az ördög ugyanis itt is a részletekben rejlik.

Formai kifogásként két dolgot szeretnék felvetni. Az első, hogy egy jelentős, az egész magyar gazdaság működését meghatározó módosítást  itt a Gazdasági Versenyhivatal szerepkörének kibővítésére gondolok  miért kell egy igazságügyi tárgyú salátatörvényben elrejteni. Nehezen követhető, gyenge minőségű jogalkotás ez, Répássy államtitkár úr.

A második probléma a társadalmi egyeztetés kérdése. Az előttünk fekvő 74 oldalas, 115 paragrafusból álló komplex törvényjavaslat véleményezésére az érintettek összesen négy munkanapot kaptak. Ez nem társadalmi konzultáció, hanem annak az elbábozása, képviselőtársak. Pedig itt, ugye, arról van szó, hogy ha egy alapvető vállalat nem teljesíti a kötelezettségeit, feldarabolhatóvá, eladhatóvá válik, szóval joggal állíthatjuk, hogy fontos jogszabályról beszélünk, amit érdemes lehet, sőt érdemes széles körben megvitatni.

A továbbiakban azokra a részletekre koncentrálnék, amelyek a Gazdasági Versenyhivatal jogkörének kibővítéséről szólnak, mert ez a törvényjavaslatnak a valódi lényege. Röviden arról van szó, hogy az új törvény meghatározza az alapvető jelentőségű vállalatokat, amelyek ha nem tudják ellátni a feladataikat vagy kötelezettségeiket, akkor a Versenyhivatal elrendelheti, hogy ezeket a cégeket részben vagy egészben el kelljen adni. Csakhogy lényegében semmi nem egyértelmű ebben a jogszabályban  márpedig ez a súlyos jogbizonytalanság nem engedhető meg egyik európai országban sem , nem világos ugyanis, hogy melyek azok az alapvető jelentőségű vállalatok, hogy mit jelent a kötelességek teljesítésének elmaradása, és hogy milyen esetben alkalmazhatók a drákói szankciók. Mintha azt mondanánk egy gyereknek, hogy ha nem megfelelően viselkedsz, akkor kapsz egy taslit, de soha nem közöltük volna vele, hogy mi az a rossz viselkedés, csak egyből adnánk neki a kokit, amint a gyerek rosszkor szólal meg vagy felteszi a lábát az asztalra vagy hangosan köhög egyet. Ilyen környezetben, azt hiszem, számolhatunk befektetések elmaradásával, ugyanis egyetlenegy üzletember sem szeretne olyan környezetben befektetni, ahol a kormány érdemi indokolás nélkül a cég kényszerfeldarabolásával fenyegetheti őket.

(14.50)

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat indoklása hivatkozik a német versenyhatóság hasonló szabályozására is. Én németes is vagyok, jogász is vagyok, tehát speciel tudom, hogy az indoklás formailag megállja a helyét, de sajnos nehezen lehet elvonatkoztatni a magyar realitásoktól.

A GVH az Orbán-kormány egyik meghosszabbított kezeként működik, de ennél is súlyosabb az a gazdasági környezet, amit önök az elmúlt másfél évtizedben kialakítottak. Nemrég az egyik kiskereskedelmi lánc  ahogy azt már Gelencsér képviselőtársam is említette , a SPAR osztrák igazgatója arról beszélt, hogy a magyar kormány nyomást gyakorolt rá, hogy a miniszterelnök egyik rokonának adják el a cégből részesedést. Múlt heti hírek alapján azt is megtudtuk, hogy Tiborcz Istvánról, a miniszterelnök vejéről van szó, aki Magyarország egyik leggazdagabb emberévé lett.

De az elmúlt években végignéztük, hogyan szerzett számos Fidesz-közeli oligarcha részesedést a bankszektorban, a médiában, hogyan foglalta el teljes egészében az építőipart, az energiapiac jelentős részét, a telekommunikációt, a mezőgazdaságot, és a sort napestig lehetne sorolni. Bízunk bemondásra abban, hogy a Versenyhivatal új jogköre nem ezt a célt fogja szolgálni, főleg úgy, hogy nem világos az új törvény szerint, hogy milyen esetben büntethet, bírságolhat, rendelhet el kényszerintézkedést a hatóság?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nem bízunk ebben. Iszonyú naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt gondoljuk, a törvényjavaslat célja a tiszta piaci magatartás előmozdítása, és nem az, hogy a kormány fegyverként használja a Fidesztől ma még független vállalatok megszerzéséhez. Ha ugyanis tényleg a tiszta verseny lenne a cél, világos lenne, mely vállalatokra és milyen esetben alkalmazhatók a 76/A. §-ban felsorolt büntetések.

Vajon miért gondolom, hogy a GVH első eljárásai nem a médiapiacon a tiszta versenyt felszámoló KESMA-, az állami hitelekből és megrendelésekből gigantikusra nőtt 4iG-, vagy a korrupciótól a Föld másik feléről is bűzlő autópálya-koncessziós szerződéseket fogják vizsgálni? Csak én látom magam előtt azt a folyamatot, amely versenyhivatali eljárással indul, és Tiborcz-tulajdon lesz a vége?

A Momentum, tisztelt Országgyűlés, híve a tiszta versenynek. Az elmúlt hónapokban kifejezetten örültünk annak, hogy Európában elindultak a nagy cégek túlhatalmának visszaszorítása érdekében tett lépések. Ilyen az online platformok szabályozása, vagy a mesterséges intelligenciáról, adatok felhasználásáról szóló törvény. Ezek a maguk, talán európai bumfordiságában is jó dolgok. De ha a nagy cégek túlhatalmát a kormányközeli vállalkozók túlhatalmára cseréljük, az a magyaroknak nem jobb, hanem maximum rosszabb lesz.

Mi egy olyan törvényjavaslatot tudunk támogatni, ahol világos az érintett vállalatok köre, világos a büntethető tevékenységek köre, amely kevésbé drasztikusan szól bele a tulajdonjogi viszonyokba, és amely nem ütközik a magyar Alaptörvényen túl egyébként számos európai uniós jogszabályba sem, amelyet rendes társadalmi konzultáció előz meg, és amely a magyar vásárlók, és nem a Fidesz-közeli oligarchák érdekében készült. Ezt a törvényt a jelenlegi formában a Momentum nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum és a Párbeszéd soraiból.)