DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm. Kicsit nehéz volt az elmúlt két fideszes hozzászólásból kihámozni, hogy miről is szól ma ez a jogszabály. Ez a jogszabály arról szól, hogy hogyan lesznek Magyarországon tisztességes bérek. Ez a jogszabály arról szól, hogy nem lehet többé kizsigerelni a dolgozókat. Ez a jogszabály arról szól, hogy Európa és Európa kormányai egy kivételével, Orbán Viktor és a Fidesz kivételével, felismerték, hogy nem mehet tovább az élet úgy, ahogy eddig ment.

2022 szeptemberében hatalmas nagy büszkeség töltött el, amikor az Európai Parlamentben évekig tartó harc, küzdelem, éjszakába nyúló viták, néha veszekedések után hatalmas többséggel, több mint 80 százalékos többséggel elfogadta az Európai Parlament az európai minimálbérről szóló szabályozást. Ezt mi Magyarországon így hívjuk, de ez a tisztességes minimálbérekről szóló szabályozás, ez az irányelv eredeti neve. Konzervatívok, baloldaliak, zöldek, liberálisok együtt szavazták meg ezt a törvényt és tényleg büszkeség és öröm volt ott állni, hallgatni a tapsot, és látni azt a nagyon sok arcot, akik tudták, hogy történelmet írtunk.

Na, nem ilyen salátatörvényben, mint amit most a magyar Országgyűlés elénk terjesztett. Európa megértette, hogy nem lehet a munkásokat a végletekig kizsigerelni, nem ezt hívják hatékonyságnak. Mert megértették, hogy nem lehet a második és a harmadik műszak után még túlórára kényszeríteni az embereket a szent profit nevében, és majd ezt hívják hatékonyságnak. És megértették, hogy nem lehet megengedni, hogy szorongva menjenek be az emberek a munkahelyükre mindennap, mert nem tudhatják, hogy mit talál ki újra és újra a főnökük, és senki nincs, aki megvédje őket. És Európa megértette, hogy nem lehet negyven-ötven éves embereket rokkanttá tenni a munkában, mert nem ezt jelenti a versenyképes és a hatékony gazdaság. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Európa kormányai megértették, egy kivételével. Megértették, hogy nem az emberek vannak a gazdaságért, hanem éppen fordítva, a gazdaságnak kell szolgálni a tisztességes emberi életet. Európa kormányai megértették, hogy az ember, a munkavállaló nem egy csavar a gyár gépezetében, hanem éppen hogy a vállalat szól arról, hogy nyugodt, megbízható, tisztességes életünk legyen és így tudjuk felnevelni a gyerekeket. Erről szól az európai minimálbér-szabályozás, erről szól az irányelv a tisztességes bérekről. No, ez az előző két hozzászólásból nem nagyon derült ki.

Nem tagadom, hogy ezt személyes sikernek is tekintem. Öt évvel ezelőtt ezzel a programmal érkeztem meg a magyar politikába európai parlamenti képviselőjelöltként és rengeteg munka, egyeztetés és tárgyalás volt velem szemben. Nagyon nagy siker ez. Pontosan emlékszem, ezekben a padsorokban itt ülnek azok az emberek, akik ezt lázálomnak minősítették öt évvel ezelőtt, rémálomnak, hogy úgysem lesz belőle semmi, és mi tagadás, nagyon sokat dolgoztak azon különböző szinteken és a háttérben, hogy minél inkább megfúrják ezt a szabályozást. De hát, mint ahogy a fogatlan oroszlánnak általában, nagyobb a hangja, mint az ereje, ezért az Európai Parlament után az állam- és kormányfők tanácsa is szinte egyhangúlag fogadta el a tisztességes európai minimálbérekről szóló szabályozást.

Szinte egyhangúlag. Vajon melyik volt az a miniszterelnök, akinek nem volt fontos, hogy mennyit keresnek a magyar emberek? Melyik volt az a miniszterelnök (Nacsa Lőrinc: Gyurcsány Ferenc!), aki egyedül fogta magát, megpróbálta megvétózni és ellene szavazott a szabályoknak? (Arató Gergely: Maradj már csendben!  Zaj a DK képviselői részéről.  Az elnök csenget.) Melyik volt az a miniszterelnök, akik számára a multik profitja, az oligarchák profitja fontosabb, mint hogy milyen béreket keresnek a magyarok? Igen, jól gondolják, Orbán Viktornak hívják ezt a miniszterelnököt és a Fidesz-kormány volt az. (Dr. Vadai Ágnes: Így igaz!)

Idézhetnek hazugabbnál hazugabb statisztikákat, de nem lehet átverni a magyar embereket (Tessely Zoltán: Hát, ez az!), akik kénytelenek a saját bőrükön érezni azt, amit maguk elértek az elmúlt években, hogy sikerült európai árakat és gyakorlatilag a balkáni országokhoz hasonló béreket produkálni Magyarországon. (Dr. Vadai Ágnes: Na, erre varrjál gombot!) Maguk elhiszik a saját propagandájukat? Ezen gondolkodom minden egyes alkalommal, amikor hallgatom magukat.

Tudják, mennyi volt 2010-ben Magyarországon a minimálbér? Kétszer akkora, mint Romániában. Feleakkora volt 2010-ben a román minimálbér. És tudják, mekkora ma Romániában a minimálbér? Lehagyta a magyar minimálbért. (Gréczy Zsolt: Szégyen!) Európa szégyenpadjára kerültünk, olyan keveset keresnek ma a magyarok, hogy alig bírnak megélni, mert az árak már az osztrák, a német, a francia, a belga vagy éppen a dán boltok áraihoz hasonlítanak. Azt javasolnám, hogy ebben mérjék a kormányzásuk sikerét.

Ez a politika nemzettragédiához vezet. Az, hogy a magyarok nem tudnak tisztességes béreket keresni Magyarországon, ahhoz vezetett, hogy soha ennyien nem hagyták el hazánkat. 2010 előtt alig mentek el ebből az országból, pár ezer ember. Csak a tavalyi évben 37 ezer magyar ment el az országból Nyugatra tisztességes bérekért. A 37 ezer ember már nem egy kisváros, Salgótarjánban vagy éppen Pápán kevesebben élnek. Ez ennek a politikának a következménye. Azt kérdezi tőlünk mindenki, hogy mi történt. 2010-ben, 2010 előtt még mi voltunk Kelet-Közép-Európa egyik legirigyeltebb országa. Mi történt velünk? Talán elfelejtettek volna a magyarok dolgozni? Dehogy! Bizonyíték rá az a sok százezer magyar, aki Londontól Berlinig, Frankfurttól Bécsig vagy akár Ausztráliában, Amerikában, Új-Zélandon dolgozik. Kapva kapnak a magyarok után. Mert jól dolgoznak, mert az az autó, amely legurul innen bármelyik gyár futószalagjáról, az pont ugyanúgy néz ki, mintha Németországban vagy adott esetben Franciaországban gurult volna le a futószalagról. Nem.

Talán kevesebbet dolgoznak a magyarok? Egyáltalán nem. Mi, magyarok dolgozzuk a legtöbb munkaórát Európában. A híresen munkamániás amerikaiak kevesebbet dolgoznak, mint a magyarok. A magyar milliók, a magyar tömegek élete gürcölésből áll nap mint nap, mert nem tudják kifizetni a számláikat. Igen, a Fidesz-kormány és Orbán Viktor tette ezt velük. Mindenütt máshol tárt karokkal fogadják a magyar munkavállalót, egyedül Magyarországon fordulhat elő az a szégyen, hogy miután már mindenkit elüldöznek ebből az országból, Fülöp-szigeteki vagy éppen mongol vendégmunkásokkal próbálják éhbérért feltölteni a gyárakat. És kik gazdagodnak meg ezen? Természetesen a fideszes oligarchák.

Feltehetnénk a kérdést, hogy ha ilyen nehéz lett az élet, vajon mindenkinek nehéze az élet Magyarországon. Ilyen brutális reálbércsökkenés és az orbáni infláció az elmúlt két évben egészen drámai helyzetet hozott Magyarországra. De mondom a másik oldalát is: az elmúlt két évben Magyarországon emelkedett leginkább a nagyvállalatok profitja. Miközben maguk elszegényítik a magyar embereket, aközben a milliárdosokat, az oligarchákat mérhetetlenül gazdaggá teszik. Nagyon egyszerű az összefüggés. Az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőben bízó és azon dolgozó Fidesz-kormánynak a milliárdosok, a kastélyok, a luxusszállók és a jachtok vagy éppen most pálmaházak fontosabbak, éppen ezért nem hajlandók tisztességes jövedelmekről, tisztességes minimálbérről szóló szabályt alkotni. Nagyon egyszerű az összefüggés: ha nőnének a bérek, csökkenne Mészáros Lőrinc, Tiborcz vagy éppen az Orbán család bányáinak profitja. Ennyire egyszerű az összefüggés, és ebben élünk immáron több mint tíz éve.

Azt látom, hogy a Fidesz törvénye ismételten semmi másról nem szól a mai nap sem, mint az emberek megalázásáról, az éhbérért való dolgoztatásról. Maguk semmit nem értettek meg abból, hogy mit jelent tisztességes béreket adni és tisztességes minimálbért adni. Maguk semmit nem értettek meg abból, hogy Európa leszámolt végre azzal a politikával, ami bérversenyre kényszerítette az országokat meg a kormányokat. Maguk semmit nem értettek meg a XXI. századból, és ami szörnyűbb: semmit nem értettek meg abból, hogy mire van szüksége a magyar embereknek.

(11.40)

Ez az előterjesztés, ami itt van előttünk, továbbra is megalázásról, az emberek kizsigereléséről szól, ezért mi, a Demokratikus Koalíció erre nemet mondunk, mert a Fidesz törvénye ugyanazt a politikát folytatja, mint amit az elmúlt években folytattak.

Úgyhogy éppen ezért, aki Magyarországon tisztességes béreket szeretne, aki úgy gondolja, hogy szükség van erős szakszervezetekre, aki úgy gondolja, hogy a munka törvénykönyvének a munkásokat kell védeni az egészségtelen akkumulátorgyáraktól, a kizsigerelő főnököktől vagy tulajdonosoktól, annak nincs más választása, mint Orbán egész rendszerének bukását célul tűznie ki. (Közbeszólások a DK soraiból: Így igaz!  Így van!) Nekem ez a célom. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)