GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dolgot érdemes újra rögzíteni az Országgyűlés jegyzőkönyve számára, azért is, hogy ez a vita, ami most zajlik a minimálbér kapcsán, ne csak szakmai, hanem politikai keretet is kapjon.
Természetesen nem lehet elvitatni, hogy az európai minimálbér bevezetése nagy küzdelem volt az Európai Parlamentben, és abban, hogy ezt sikerült elérni, Dobrev Klárának elévülhetetlen érdemei vannak. Az, hogy a magyar Országgyűlés kénytelen alkalmazkodni ehhez az európai jogharmonizáció kereteiben, azt jelenti, hogy Dobrev Klára érdekérvényesítő képessége olyan erős volt Európában, amely kihat a magyar Országgyűlésre is.
Ezenkívül nagyon fontos megjegyezni, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársam itt próbálkozott néhány érvvel, de ezek nem nagyon állták ki sem a szakmaiság, sem az igazmondás próbáját. Például azt mondta, hogy devizahitelbe kergette bele a 2002-2010 közötti kormány a magyarokat. Nos, a devizahitelt az első Orbán-kormány vezette be, amikor Járai Zsigmondnak hívták a pénzügyminisztert. Ha nincs a devizahiteles lehetőség, amit az önök kormánya alakított ki, akkor ugyan ki kergetett volna bele bárkit bármibe?
Nagyon fontos az, elhangzott az is, hogy a családi pótlékot utoljára a Gyurcsány-kormány emelte, hogy a minimálbér abban az időben adómentes volt. Aztán nagyon könnyű úgy azt mondani, hogy Magyarországon mennyivel többen dolgoznak vagy mennyit csökkent a munkanélküliség, ha mindazokat beleszámolják ebbe, akik elmentek ebből az országból, és most Németországban, Hollandiában, Angliában, Spanyolországban vagy bárhol élnek. Ezeket az embereket önök beleszámolják a munkanélküliségi adatokba, miközben ezek az emberek Magyarországon nem fizetnek adót, nem fizetnek egészségügyi hozzájárulást, nem vásárolnak semmit. Az a baj, az a nemzeti tragédia, amit önök állítottak elő, hogy ezek az emberek nagy valószínűséggel soha többet nem jönnek haza Magyarországra, mert ott inkább megtalálták a számításukat, mint idehaza.
Az egyik legdrámaibb statisztika, amit önök előállítottak az elmúlt években, például egy tavalyi adat: soha ilyen sokan nem vándoroltak ki Magyarországról egy év alatt. Háború, forradalom, teljesen mindegy, hogy mi volt, annyian még sosem hagyták el Magyarországot egy év alatt, mint tavaly.
Arra, hogy milyen Magyarországot építettek önök, van egy másik drámai statisztika is: még soha olyan kevés gyermek nem született Magyarországon, amióta a gyermekek születési számát statisztikákban vezetik, mint tavaly. A Gyurcsány-kormány legrosszabb évében is több gyermek született, mint az Orbán-kormány legjobb évében. Ez azért sok mindent jelent! (Nacsa Lőrinc: Ebben azért nem vagyok biztos!) Ne kételkedjen, képviselő úr, bárhol utána tud nézni, van ilyen statisztika az interneten. (Nacsa Lőrinc: Az interneten! És az hiteles?) Amit mondok, az tökéletesen helytálló.
Úgy is lehet számolni a munkanélküliségi adatokat, hogy jaj, milyen sokan dolgoznak Magyarországon, hogy például csökkentik azt az időtartamot három hónapra, amíg bármiféle segélyre jogosult valami. Ha ez letelt, önök már ki is húzták a statisztikából, pedig nem biztos, hogy talált munkát.
(12.40)
Önök úgy is manipulálják ezt a munkanélküliségi statisztikát, hogy például a legalacsonyabb létszámmal működő cégeket, amelyek ötpercenként szűnnek meg vagy alakulnak, be sem veszik ezekbe a statisztikákba, holott például a Covid-járvány idején tízezerszámra szűntek meg ezek a vállalkozások, csak ezek az önök statisztikáiban nem jelennek meg.
Aztán hogy ki hogyan próbálta Magyarországot képviselni, és az emberek számára otthonossá tenni a hazát: 2002-ben 50 százalékos béremeléssel kezdődött a kormányzás, amit például pedagógusok és egészségügyi dolgozók kaptak. 50 százalékos béremeléssel!
Azzal is elő szoktak jönni, hogy milyen sokkal emeltek bizonyos összegeket, béreket és így tovább, és így tovább. Nem ez a kérdés. Az a kérdés, mennyit ér. Ha ehhez hozzáveszem Európa legnagyobb inflációját, akkor ezek a bérek korántsem érnek annyit, mint amit önök mondanak. Ezen logika alapján akár milpengőben is fizethetnének, mert jó sok nulla van a végén, csak éppen egy kiló kenyeret nem lehetett érte kapni.
Nacsa képviselőtársam még azt is szóvá tette, hogy az Európai Parlament megszavazott egy olyan határozatot, amely az Európai Bizottságot perli például a magyarországi uniós pénzek ügyében. Hát ehhez két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy ezt az Európai Néppárt megszavazta, az Európai Néppártnak pedig tagja a KDNP. Nem hallom, hogy a KDNP tiltakozott volna az Európai Néppártnál… (Nacsa Lőrinc: Pedig tiltakozott!) Akkor lépjenek ki, mert ez egy ilyen rossz brigád, ez az Európai Néppárt, akkor a KDNP nyugodtan fordítson hátat egy ilyen, a magyar nemzeti érdeket eláruló nemzetközi szervezetnek! Egyébként pedig 2006-ban Orbán Viktor volt az, aki egy külföldi látogatását kihasználva arra buzdította az európai döntéshozókat, hogy vegyék el Magyarországtól az uniós forrásokat; más kérdés, hogy ezt nem tették meg, mert Magyarország akkor demokrácia és jogállam volt… (Derültség a kormánypártok soraiban.) Hát ez kétségtelen, mert az… (Rétvári Bence: Szemkilövetés!) Ugye, hát egy jelző… (Nacsa Lőrinc: Le ne szakadjon a plafon!) Egy mércéje biztosan van (Rétvári Bence: Lovasroham-demokrácia!), egy mércéje biztosan van annak (Az elnök csenget.), hogy Magyarország demokrácia és jogállam volt-e: hogy jötte például az uniós pénz. (Nacsa Lőrinc: Ne hazudj, Zsolt! Rétvári Bence: Attól van demokrácia?! Az elnök csenget.) Ugye, az uniós pénzt akkor adták (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.), most pedig nem adják, azért, mert Magyarország nem jogállam és Magyarországon nincsen demokrácia. (Nacsa Zsolt: Zsolt, ne hazudj!) Ez nem igaz? (Az elnök csenget.) Ez mind igaz. (Nacsa Lőrinc: Ne hazudj!) Azért nem adják a pénzt, ez a hivatalos döntés…