CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy egyenes kérdést szeretnék föltenni: akare érdemi vitát? Amennyiben akar érdemi vitát, akkor akare vagy tudj’ isten, tude válaszolni a felvetéseinkre, hiszen a vita attól tud vitává válni, hogy reagálunk egymás hozzászólásaira. Nem gondolom azt, hogy előremutató lenne és előrébb vinné ezt a vitát, ha ön csöndben ücsörög a helyén, és majd a zárszóban néhány keresetlen szóval kiosztja az ellenzéki képviselőket. És bocsánat, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ugyanez a kérdésem van önök felé is. Kívánnake bármit reagálni arra a VIII. kerületi helyzetre, amiről a vezérszónoki felszólalásomban hosszan beszéltem?

Képviselőtársaim, mit gondolnak, van a magyar kormánynak egyeztetési kötelezettsége egy ilyen helyzetben? Kellett volna, lehetett volna egyeztetni a lakókkal, Pósán képviselőtársam, vagy az önkormányzattal, vagy bárkivel? Lett volna ilyen kötelezettség? Meg lehet azt oldani, hogy abban a helyzetben, amikor már ilyen előrehaladott állapotban van a törvény tárgyalása, megállítsuk ezt a folyamatot, és megtörténjen, képviselőtársaim, az az egyeztetés, amelynek eredményeképpen lehet, hogy egy élhetőbb, emberi kimenetele lesz ennek a törvénynek? Hogy nem kell majd bizonytalanságban tartanunk 210 családot csak azért, mert a Közszolgálati Egyetem kinézte magának az ő lakásukat? Köszönöm szépen. Megtisztelnének, ha válaszolnának.