BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Én is csatlakoznék Gy. Németh Erzsébet kérdéséhez, úgy gondolom, hogy ha valaki a szociális bizottság tagja, akkor legalábbis ilyen esetben illik megszólalnia itt a vitában, már csak annál is inkább, mert nagyon sokszor előkerült itt a kétszáz család kilakoltatása kapcsán a „kisajátítás” és a „zabrálás” kifejezés, és ne gondoljuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben bármiféle túlzás lenne! Miért mondom ezt? Egyrészt Pikó András polgármester úr mai nyilatkozatából tudjuk, hogy sem az önkormányzattal, sem egyébként a kerület országgyűlési képviselőjével nem volt semmifajta egyeztetés ezzel kapcsolatban; ami ennél is szomorúbb egyébként, hogy a polgármesteri hivatal folyamatos kapcsolatban áll a Közszolgálati Egyetemmel, a Közszolgálati Egyetem vezetőségével, és a Közszolgálati Egyetem vezetősége sem tájékoztatta sem a képviselő urat, sem a polgármester urat, sem az ott lakókat, hogy mire készül éppen a kormány.

Kisajátításnak gondolhatjuk azért is, mert nem tudjuk, és ez nincs benne a mostani tervezetben sem, hogy a vagyonkezelő mi alapján fogja megítélni az ingatlanok értékét, vajon piaci alapon fogjáke azt megítélni  nem mintha ez nagyon nagy vigaszt jelentene az ott lakóknak, akiknek záros határidőn belül el kell hagyniuk azt az ingatlant, amely a szívükhöz nőtt, ahol esetleg felnőttek, évtizedeket töltöttek a családjukkal együtt , vagy más szempontok fognak dominálni akkor, amikor az ingatlan értékét majd kiszámítják; nem tudjuk, hogy milyen értékelési módszer alapján kártérítik majd egyáltalán az önkormányzatokat, ha beszélhetünk kártérítésről. Ezeknek a részletei nincsenek kidolgozva és nincsenek benne ebben a salátatörvényben. Tehát értik, képviselőtársaim, hogy miről beszélek: a jelen határozat alapján 23 törvényt kellene módosítanunk, és ilyen sarkalatos kérdésekre egész egyszerűen nem kapunk választ. Van egy verdikt, amely Damoklész kardjaként  ahogy ez már itt elhangzott  lebeg az ott lakók feje fölött, de nem kapunk választ arra, hogy mi alapján fogják megítélni az ingatlan értékét, vagy mi alapján fogják kártéríteni az önkormányzatokat.

Ugye, az önkormányzatnak cserelakást kell biztosítania az ott lakóknak. Mi alapján vagy milyen összeg alapján fog cserelakást biztosítani az ott lakóknak? Vesz majd az önkormányzat? Épít az önkormányzat? Építtet az önkormányzat? De miből? Még hogyha piaci áron értékesítik is ezeket az ingatlanokat, és piaci ár alapján kártérítik majd az önkormányzatot, amit én jelen pillanatban elég nehezen tudok elképzelni, akkor is az a kérdés, hogy a VIII. kerületi önkormányzat, egy olyan budapesti önkormányzat, amelyet például a gépjárműadó elvételével vagy az iparűzési adó megfelezésével  és még nagyon hosszan sorolhatnánk, mi a XV. kerületben nap mint nap szembesülünk ezzel  már eddig is megpróbáltak kivéreztetni, ugyan miből fog cserelakást biztosítani a tulajdonosoknak.

Ugyanakkor az önkormányzat  ez viszont szerepel ebben a salátatörvényben  ezt a feladatot nyilvánvalóan átadhatja az államnak, csak ahogy Gy. Németh Erzsébet képviselőtársam is mondta, 75 napon belül el kell fogadniuk a cserelakást az ott lakóknak, hogyha nem, akkor pedig a bérleti jogviszonyuk 16 nap múlva megszűnik. Őket körülbelül két-három hónap alatt kiköltöztethetik azokból az ingatlanokból, ahol eddig éltek, míg az önkormányzati jogorvoslat  hogyha az önkormányzat akar ilyennel élni az állam felé, és én meglepődnék, hogyha nem akarna  akár évekig is elhúzódhat. És mélyen egyetértek Jámbor képviselőtársammal abban, hogy az ember nagyon nehezen hiszi el, hogy ezt nem pont az önkormányzati választások idejére időzítették, mind ezt a zabrálást, mind ezt a kisajátítást, és tolták rá az önkormányzatra, hogy Pikó polgármester úr és az önkormányzat demokrata többsége majd magyarázkodjon a lakók felé, miközben önök pedig viszik az ő vagyonukat. Ez az egyik.

A másik: nagyon sajnálom azt, hogy Ander képviselő úr távozott a teremből. Én ugyan nem 42 évig, Mellár képviselőtársam, de 12 évig tanítottam a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt, én magam sem hallottam sem módszertani, sem másmilyen szempontokból konzervatív oktatásról. Hogyha az a konzervatív oktatás, amit Orbán Balázsnak a múltkor a Mandineren megjelent publicisztikájából kiolvashatunk, aki azt mondja, hogy a kompetenciaalapú oktatás rombolja a nemzeti kánont, és ennek az ellenszere a konzervatív oktatás, azt megint csak nem tudom értelmezni. Tehát a kompetenciaalapú oktatás, amely a modern oktatáselméleteknek az egyik alapja, és sikeresen alkalmazott ott, ahol jól működő iskolarendszer van, az miért, miben rombolná a nemzeti kánont? Tehát a kompetenciaalapú oktatás megtiltja a gyermekeknek, hogy ők magyarnak vallják magukat? Vagy úgy gondolja Orbán Balázs, hogy majd nem fognak magyar nyelvet, magyar történelmet, magyar irodalmat tanulni? Ez megint egy olyan humbug, ami egész egyszerűen értelmezhetetlen.

Hogyha más szempontból közelítjük meg a kérdést, mondjuk  zárójelet nyitok: gazdaságfilozófiai, zárójel bezárva , filozófiai szempontból, és azt mondjuk, hogy ez az utilitarista, haszonelvű filozófia az, amit konzervatív oktatáspolitikának hívunk, ami, ugye, a boldogság maximalizálását és a fájdalom minimalizálását tűzi ki célul, és azt mondja, hogy inkább termelje újra magát az elit, és járjon olyan egyetemekre, képezzék őket olyan pedagógusok, és majd az elit újratermelődéséből valami lecsorog az alsó néposztályokba, és akkor tulajdonképpen a gazdaság majd működni fog, tehát a sokak boldogságának maximalizálása, az megvalósul, hát, azok ott néhányan, akiktől meg elvesszük a VIII. kerületben a lakásukat, hát, az ő fájdalmuk ezt nem fogja kiegyenlíteni vagy nem fogja meghaladni, akkor én azt mondom, hogy igen, szociáldemokrataként én ebben nem hiszek, nem hiszek ebben a haszonelvű gazdaságfilozófiában és filozófiában.

Ha a libertariánus filozófiát vesszük, amely azt mondja, hogy teremtsük meg az esélyét annak, hogy mindenki odaállhasson a rajtvonalhoz, de nem teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy mindenki odaálljon a rajtvonalhoz, és hogyha konzervatív oktatáspolitikáról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim  remélem, a házelnök úr ezt nem veszi annak, hogy én most itt bármit szemléltetni akarok , itt van az önök által, az Országgyűlés Hivatala által kiadott infótabló, csak ebből szeretnék idézni, hogy (Olvassa:) a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-64 évesek aránya megyénként 2022-ben, ezt önök adják ki, tehát az Országgyűlés Hivatala adja ki, és azt látjuk, és ezért is fájlalom, hogy Ander képviselő úr elment, hogy Somogy megyében ez az arány 22 százalék.

(20.30)

A borsodi térségben, a Hajdúságban, a Nyírségben nem haladja meg a 20 százalékot. A gazdagabb nyugati megyékben 23 százalék körül, Pest megyében  most figyeljenek!  32,6 százalék, Budapesten 55,9 százalék. Mekkora különbségek ezek! És mondhatják önök azt, nem tudom, hogy utilitaristának vagy libertariánusnak valljáke magukat, valaminek vallaniuk kell magukat, bár tudom, hogy ez a nemzeti, konzervatív, keresztény együttműködés rendszere, ilyen ideológiai katyvasz, amit tényleg a közös lopás tart össze, de ettől most vonatkoztassunk el, hát, beszéljünk már magasztosabb dolgokról. Akkor tényleg nem gondolják azt, hogy nemcsak az esélyt, hanem a lehetőséget is meg kell teremteni? Jelen pillanatban sem az esély, sem a lehetőség nincs megteremtve egyébként.

Valóban én szociáldemokrataként a méltányosságon alapuló igazságosságban hiszek. Hiszek abban, hogy a társadalmi különbségeket igenis az állam hivatott valamilyen módon kiegyenlíteni, ez méltányos, és hiszek abban, hogy nemcsak az esélyt, hanem a lehetőséget is meg kell mindenkinek teremteni, szülessen bár Borsodba, szülessen bár a Hajdúságba, szülessen bár Somogy megyébe, vagy szülessen bár Budapestre. Igen, úgy látszik, hogy ez örök életünkben egy vita lesz köztünk, de most nem is erről van szó. Ettől függetlenül a konzervatív oktatáspolitikát, komolyan mondom, nem tudom értelmezni, hogy ez mit jelent, az mitől konzervatív, az mitől más. Ha van konzervatív, akkor van liberális meg szociáldemokrata oktatáspolitika. Tehát, ha azt mondjuk, hogy mondjuk, amit az önök egyik ideológusa mondott, Takaró Mihály, aki a Nyugatot kis zsidó lapocskának hívta, ha ez a konzervatív oktatáspolitika, akkor az önökre nézve szégyen, azt kell hogy mondjam. Aki Ady és Kosztolányi elé helyezi Nyírő Józsefet és Wass Albertet, hogyha ez a konzervatív oktatáspolitika, az megint csak szégyen. Na de lépjünk ezen túl!

Miért lenne fontos az, hogy valamifajta kompenzációt kapjanak ezek a lakók? És akkor itt tulajdonképpen ugyanarról beszélünk, mert az önök világképéről, az önök világlátásáról beszélünk, arról, hogy önök szerint mit érdemelnek a társadalmilag leszakadt rétegek, az alsóbb osztályok, azok, akik nem ugyanolyan esélyekkel indulnak neki az életnek, mint mások. Azt mondja, az Eurostat adatai szerint Bulgária után jelenleg Magyarország az Európai Unió legszegényebb állama. 2010-ben Orbán Viktor kormányra kerülésekor két balti állam, Észtország és Litvánia, valamint Románia is mögöttünk kullogott az egyéni fogyasztás mértékében, idénre mind a három ország megelőzte Magyarországot. Nem tudom, hogy ez a konzervatív oktatáspolitika eredményee vagy másé, mindenesetre így van, és ezek tények nyilvánvalóan.

Most csak tanulmányokat és cikkeket idézek. „Rekordszintre ért a szegénység Magyarországon, ami a legfiatalabb és a legidősebb korosztályt, valamint a romákat érinti a legsúlyosabban. Az Európa-rekorder orbáni infláció, a megszorítások és az áremelések pont ezeket a legkiszolgáltatottabb, legszegényebb rétegeket taszította nyomorba. A KSH legújabb adatai alapján a gyermekes háztartások súlyos anyagi nehézségei nőttek, a három vagy több gyermeket nevelő családoknak közel 20 százaléka él relatív jövedelmi szegénységben, míg a két gyermeket nevelő szegény családok száma a duplájára nőtt. Az emberek a munkájukból nem keresnek annyi pénzt, hogy abból tisztességesen meg tudjanak élni, és a legszegényebbek helyzetén a családtámogatási rendszer sem segít. A szegénység a romák körében is brutális mértékben nőtt, teljes népcsoportra nézve a romák 51 százaléka él szegénységben.”

És még egy nagyon megdöbbentő adat, ez egy felmérés egy tanulmányból, amit tavaly télen végeztek, december hónapban. Embereket kérdeztek meg saját jövedelmi helyzetükről, illetve arról, hogy hogyan látják ők a jövőt, hogy fognak tudni érvényesülni, ha egyáltalán tudnak majd. „A megkérdezettek bő egyharmadának  34 százaléknak  nem lesz annyi pénze télen, hogy minden második nap húst vagy halat vegyen. Nagyjából ugyanekkora arányban, 35 százalékban okoz gondot a rezsiszámlák kifizetése, az otthon melegen tartása.” Értik ezt? A társadalom több mint egyharmadának. „A társadalom 25 százaléka gondolja úgy, hogy nem tudna megbirkózni egy hirtelen jelentkező 100 ezer forintos kiadással.” Hát, én most nem akarom megismételni a képviselőtársakat, hogy egy egyetemi óraadó, egy egyetemi adjunktus mennyit keres. Értik?! 100 ezer forint félretett pénze nincs a társadalom negyedének, nem tudna megbirkózni egy hirtelen jött ilyen jellegű kiadással, és önök meg még most a lakásukat is el akarják venni. Egészen elképesztő!

„A magyar háztartások szintén 25 százaléka nagy vagy közepes nehézségek árán tudja fedezni, kétharmaduk, vagyis 67 százalék pedig kisebb-nagyobb nehézségek árán képes kigazdálkodni a szokásos hétköznapi kiadásokat.” Tehát 67 százalék tudja kigazdálkodni azt, még egyszer mondom, kisebb-nagyobb nehézségek árán. Mit jelent ez? Azt, hogy a magyar társadalom kétharmada máról holnapra, egyik napról a másikra él, és most ezeknek az embereknek akarják maguk a lakását elvenni úgy, hogy 75 napot adnak arra, hogy elfogadjanak egy másik lakást, ha pedig nem, akkor két héten belül költözzenek ki, csak azért, hogy növeljék mindazokat a társadalmi különbségeket a felsőoktatásban, amik már egyébként is szívszorítóan és teljesen felháborító módon jellemzik ezt a területet. Ott vannak, még egyszer mondom, nem kell sokáig, ha holnap bejönnek majd, úgyis lesz ülésnap, kint van az infotablós pult, ott majd a kollégától el tudják kérni. „Felsőoktatás 2023”, önök adták ki, önök nyomtatták, egy kicsit akkor tanulmányozzák is. Megdöbbentő, amit pedig tesznek, az felháborító és szégyenteljes. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)