SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mikor bejöttem az ülésterembe, akkor a szokásosnál is üresebb fideszes padsorok fogadtak, akkor éppen, azt hiszem, csak államtitkár úr volt jelen, most azóta itt van újra két fideszes képviselő úr, akiket köszöntök. Nekem úgy tűnik, hogy a kormánypártok nem annyira készültek erre a mai vitára. Azt gondolták, hogy elég lesz, ha a szegény államtitkár urat beküldik, és majd ő reagál mindenre. Úgy látszik, nem számítottak arra, hogy az ellenzéki képviselők  hát, nem is tudom  részletes visszajelzéssel kívánnak élni ennek a törvénynek a kapcsán. Pedig számíthattak volna rá, mert azért elég meglepő dolgok vannak benne.

Ugye, az egyik feléről, arról, hogy egyfajta elittanárképzést szeretnének a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretében létrehozni, azért erről már lehetett olvasni a hírekben. Nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezete is megszólalt, tiltakozását fejezte ki a törvénytervezet kapcsán, illetve az ELTE is, az Eötvös Loránd Tudományegyetem is megszólalt, akik csupán annyit jeleztek, hogy ők továbbra is nagy örömmel várják majd a tanárképzést elvégezni szándékozó hallgatókat, hiszen egyébként nagyon régóta kifejezetten magas színvonalon folytatnak tanárképzést. Egyébként nem csak ők az országban, hanem más egyetemek is. Tehát ezekről már lehetett hallani, de, ugye, itt van a törvénytervezetben, az a rendkívül  hát, hogy is mondjam csak?  elkeserítő és aggasztó passzus, ami ugye, a 210 józsefvárosi család kitelepítéséről szól, majd erről a későbbiekben fogok szót ejteni.

Még egy kicsit visszakanyarodva a törvény, legalábbis azt gondoltuk, hogy eredeti, vagy talán a főbb céljára, ugye, az új tanárképzés létrehozására: én nem végeztem tanár szakot, én az ELTE-n végeztem, de kutató szakos voltam, de annyi közöm van a tanárképzéshez, hogy egy ELTE gyakorló gimnáziumba, a Radnóti Gimnáziumba jártam, és a négy évemet végigkísérte a különböző gyakorló tanárok megjelenése, és természetesen diákként akkor még  nyilván gyerek voltam  nagyon érdekes volt azokat a fiatal tanárokat ott fogadni, akik a szokásos, számomra rendkívül  hogy mondjam?  nagyon felnőtt és bölcs tanáraimhoz képest fiatalabbak voltak, és kicsit olyan más, frissebb hangulatot hoztak az osztályterembe.

Egyébként a Pedagógusok Szakszervezete részéről fel is merült, hogy vajon milyen gyakorlóiskola-rendszere lesz ennek az új egyetemnek, tehát hogy azok, akik itt fognak tanárképzésre járni, ők vajon hogyan fogják a valóságban is majd gyakorolni ezt a képzést. Ugye, erre még nincs fedezet, nyilván ezt majd önök a megfelelő időben, gondolom, kidolgozzák.

A másik érdekes dolog, ami azért úgy eszembe jut, ahogy olvasom ezt a törvénytervezetet, illetve az erre adott reakciókat, hogy hát, azért van itt pénz, államtitkár úr. Tehát én úgy látom, hogy van pénz a magyar oktatásra, ha önök egy új elitegyetemet akarnak megépíteni új épületekkel, egy új kart akarnak létrehozni, akkor van pénz. De, amikor pedagógusbér-emelésről van szó, akkor nincs. Akkor Brüsszeltől várják, meg majd nem tudom, honnan várják a pénzt. Szóval, azért számomra ez elég érdekes.

Pont az utóbbi hetekben több hír meg petíció is jelent meg például, hogy a Műegyetemen az oktatók jelezték, hogy nagyon kevés pénzt keresnek, hogy szégyen, gyalázat, hogy egyetemi oktatók ennyi pénzt keressenek. ELTE-s oktatók is volt, hogy nyilatkoztak erről, illetve pont most, remélem, hogy meg fogom találni azt a cikket, amiben olvastam, meglátjuk, hogy megtalálome, hogy a Szegedi Tudományegyetemen kénytelen volt felmondani 25 évnyi munkaviszony után egy habilitált docens, aki egyébként a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékén oktatott. Ha jól értem, ő nem kifejezetten a tanárképzésben vett részt, de egy kifejezetten magasan képzett, nagyon gyakorlott, széles tudással rendelkező egyetemi tanár volt, aki azért volt kénytelen felmondani, mert nem élt meg a fizetéséből 25 évnyi munkaviszony után.

Tehát, hogy is mondjam, van Magyarországon egy, egyébként véleményem szerint az ország méretéhez képest meglehetősen jó színvonalú egyetemi képzés, és azok az elhivatott tanárok, akik itt dolgoznak, azoknak vagy van, mondjuk, egy vagyonos házastársuk vagy vagyonos szüleik, és megtehetik, hogy ők a szenvedélyüknek éljenek, vagy kénytelenek adott esetben felmondani, és más állás után nézni, mondjuk, másodállásokat vállalni, vagy külön tanítást, vagy én nem tudom micsodát, mert gyakorlatilag még az egyetemi oktatói fizetésből is csak nagyon ritkán lehet megélni. Lehet, hogy csak az emeritus professzoroknak, akik már tényleg 35 éve ott vannak, a fizetése épp elegendő. Most nincs a fejemben az egész tábla, de szemmel láthatólag számos olyan eset van, és ezt maguk, az egyetemen oktatók mondják, hogy nem elegendő a fizetésük.

De önöknél ilyenkor valahogy nincs pénz, de amikor egy új egyetemet, új tanárképzést, elittanárképzést kell létrehozni, akkor meg hirtelen találnak százmilliárdokat. Na jó, nem mintha ez engem meglepne, de gondoltam, hogy jó, ha ezt államtitkár úr is látja, ahogy mi látjuk, meg szerintem az emberek nagy része is látja, meg a többi egyetemen oktatók is látják. Ez az egyik dolog.

A másik dolog, amire fel akartam hívni a figyelmét, és remélem, hogy házelnök úr nem veszi úgy, hogy eltérek a tárgytól  merthogy nagyon is a tárgyról van szó , ugye, itt van a szubszidiaritás elve. És ezt azért akartam idehozni, mert ez az, amit önök emlegetnek állandóan. Éppen  ma van szerda este  hétfőn, amikor interpelláltam itt az Országgyűlésben, az Agrárminisztérium államtitkára dörgölte az orrom alá, hogy a természet helyreállítására vonatkozó európai uniós jogszabály szerinte nem felel meg a szubszidiaritás elvének, és ezért az utolsó pillanatban megvonták a támogatást, amivel romba döntötték az egész természet-helyreállításról szóló javaslatot; mármint ezt a magyar kormány tette meg.

(22.30)

Na most a szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy ha van egy adott feladat, amelyben egy személy vagy közösség konkrétan érintett, akkor vagy azon a szinten kell megoldani, ahol ez a személy vagy közösség érintett, de legalábbis arról nem szabad magasabb szinten az érintettek kihagyásával dönteni. Tehát be kell vonni az érintett szinteket, legalábbis a döntésbe, még akkor is, ha nem ők döntenek adott esetben, hanem egy másik szint.

A természet helyreállításáról szóló törvényt, ezt az európai uniós rendelkezést minimum négy évig egyeztette az Unió, a Bizottság az összes érintettel, including, beleértve a magyar kormány különböző tisztviselőit is. Tehát volt egy minimum négyéves egyeztetési folyamat, rengeteg javaslat hangzott el, aminek az eredményeképpen megszületett a javaslat, amit egyébként a magyar kormány sárba tiport az utolsó pillanatban.

Na most én itt érdeklődnék államtitkár úr, hogy hol van itt ez a nagyon hosszú egyeztetési folyamat az érintettekkel. És itt most az érintetteken már nemcsak a jövendőbeli tanárképzésben részt vevő hallgatókat értem, hanem azokat a józsefvárosi lakosokat, meg a józsefvárosi önkormányzatot, amely a lakosokat törvény erejénél fogva képviseli, meg az önkormányzati képviselőket. Tehát velük hol volt az egyeztetés? Mert ha nem volt velük egyeztetés, akkor lehet, hogy az Orbán-kormány nem felel meg a szubszidiaritás elvének? Hííí, puff! Engem azért ez most szíven üt, mert ugye, engem azzal pattintott le az Agrárminisztérium államtitkára, hogy én mit akarok itt, mit pattogok, hogy a szubszidiaritás elve.

Oké, tudom, most eljátszom, hogy naiv vagyok, nyilván pontosan tudom, hogy 14 év kormányzás után önök hogyan működnek, de azért szeretném jelezni, hogy az önök által hangoztatott elveknek semennyire sem felel meg ez a jogszabály. Tudom, ez önt hidegen hagyja, de engem nem. Én azért az elveket meg az értékeket még mindig fontosnak tartom, tehát ezt is azért így szeretném leszögezni.

És akkor az, hogy miért tekintem kifejezetten negatívnak és tragikusnak azt a részét ennek a törvényjavaslatnak, amiről gyakorlatilag tegnap este derült ki, hogy 210 józsefvárosi családot önök gyakorlatilag ki akarnak lakoltatni. Én hallgattam az előbb a felszólalását és rendkívül érdekesnek találtam azt a részt, amikor azt mondta, hogy függetlenül az rendelkezésre álló üres lakások számától, ezeket az embereket el kell helyezni. Én nem tudom, akkor hova akarják őket elhelyezni? Én figyeltem, de ez nekem nem volt világos. Tehát ha nem számít, hogy hány üres lakás van, akkor mi lesz velük? Majd szállodában laknak életük végéig? Tényleg tök őszintén érdekel. Vagy berendeznek nekik a tornatermekben ilyen kis barakkokat, vagy nem tudom. Tehát ez nyilván nem lenne méltó lakhatás, nyilván államtitkár úr szerint sem, de ugye, én nyolc évig dolgoztam önkormányzatban, ebből öt évig voltam felelős Zuglóban lakhatásért is. Én ott eléggé azt tanultam meg, hogy van ennyi darab család, ennyi darab lakás, és valahogy így össze kell hozni ezt a két számot. Tehát hogy nem annyira tudok három családot egy lakásba költöztetni, meg hasonló ilyen bravúrokra sem voltam képes. Lehet, hogy valamit rosszul csináltam, de nem osztódtak a lakások csak úgy. És az a helyzet, hogy ma Magyarországon lakhatási válság van, méghozzá azért van lakhatási válság, mert önök 14 év alatt a kisujjukat nem mozdították meg annak érdekében, hogy azok, akik egyébként nem hitelképesek, vagy nem tudnak a CSOK-ra bevállalni néhány gyermeket, mert nem olyan az élethelyzetük, például mondok önnek egy példát, árván maradt kisfiú a nagymamájával. A nagymamájával, aki ráadásul súlyos beteg. Na most ők a gyermeket vállalós CSOK-ot nem fogják tudni felvenni, ezt gondolom, ön is könnyen belátja, ellenben a lakhatásukat nem tudják megoldani az önkormányzat segítsége nélkül. Ők egyébként konkrét két személy, akikkel én a munkám során találkoztam, és akiknek egyébként a zuglói önkormányzat tudott valamilyen meglehetősen nehéz módon, de végül segíteni.

Tehát nagyon sok olyan család van, akik nem illenek bele az önök sémájába, amit próbálnak a magyar sokgyermekes középosztályról sugározni, mondjuk, akár egyedülálló anyák gyermekkel, akik lehet, hogy szintén nem tudnak csak így varázsolni még vállalandó gyermekeket, akik miatt az önök támogatását megkaphatják. Tehát nagyon sok ilyen család van, és ezt szeretném jelezni, hogy hatalmas probléma, hogy ők nem jutnak ma Magyarországon lakhatáshoz. Nincsen állami bérlakásprogram, önök nem segítenek az önkormányzatoknak abban, hogy egyébként a már meglévő bérlakásaikat felújítsák, vagy jó állapotban tartsák, vagy erre programokat dolgozzanak ki. No pláne nemhogy nem segítik őket, hanem most éppen a józsefvárosi önkormányzatnak gyakorlatilag a teljes lakásprogramját tönkrevágják, mert ha ők eleget akarnak tenni az ebben a törvényben megfogalmazottaknak, akkor az összes meglévő lakásukat rohamtempóban arra kellene valahogyan… Már ha egyáltalán lehetne ezt fél év alatt, de ön pontosan tudja, hogy nem lehet, fél év alatt még magánúton sem lehet felújítani egy lakást, mert nincs kivitelező, meg eltűnik a szobafestő, meg én nem tudom. Biztos, ha valaki hallgatja ezt a felszólalást, és van az ismeretségi körében, aki újított már fel lakást, akkor erről be tudnak számolni, hogy milyen nehéz, de aztán önkormányzati vonalon meg végképp lassabban zajlanak ezek a folyamatok. Tehát nem fogja tudni ennyi idő alatt felújítani az üres önkormányzati lakásait Józsefváros, azokat, amik még éppen nincsenek felújítva, de ha tegyük fel, meg is tenné, akkor az összes lakását erre a projektre kéne fordítania. Tehát az összes többi lakásigénylőnek, aki Józsefvárosban van, majd az önkormányzat lehet, hogy azt kell mondja, hogy viszlát, majd tíz év múlva találkozunk, vagy én nem tudom.

Tehát, hogy nem lehet ezt megcsinálni egy kerülettel egyáltalán, hogy gyakorlatilag az összes üres lakását erre az egy célra kelljen, ráadásul rohamtempóban felhasználnia. Tegyük fel, ha most a józsefvárosi önkormányzat nem akarna segíteni  amit tudom, hogy akar, mert Pikó polgármester úr elmondta, hogy ők mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a lakosokat ne hagyják nehéz helyzetben, de nyilván vannak korlátok , akkor én nem tudom, hogy az állam ön szerint mit fog csinálni. Mert mivel ezek a lakások sajnos alacsony értékűek, hiszen egy rehabilitálandó övezetben találhatóak, ha mondjuk, kifizetik ezeknek a lakásoknak az ellenértékét, azért nagy valószínűséggel máshol nem fognak tudni lakást vásárolni, vagy esetleg arra kényszerülnek ezek a lakók, hogy  nem tudom  Szabolcs-Szatmár Bereg megyébe költözzenek, vagy Nógrád megyébe, vagy valahova, ahol esetleg találnak olcsón ingatlant.

Képzelje el azt a családot, akinek itt vannak a rokonai, a gyermek ide jár iskolába, a szülőnek itt van a munkahelye, és akkor dönthet úgy, hogy egyik napról a másikra alapozza meg az életét Nógrád megyében. Gyönyörű Nógrád megye, én imádom, de nem biztos, hogy az ember a lakhatását, az iskolát, a munkahelyét hirtelen egy másik megyébe áthopponálva meg tudja teremteni. Tehát borzasztóan nehéz helyzetbe kerülnek ezek a családok, és az a helyzet, hogy engem egyáltalán nem, semennyire sem nyugtatott meg az a válasz, amit az előbb államtitkár úr elmondott.

Az az igazság, hogy ez a fajta nemtörődömség, és az, hogy gyakorlatilag a budapesti és az országos lakásválságot önök egyáltalán nem veszik tekintetbe, ennek folyamatosan jelét adják, nemcsak ebben a projektben. Itt van a mini-Dubaj projekt, amelyet önök Zuglóban, a Rákosrendezőn terveznek megvalósítani, ez nem államtitkár úr saját projektje, de hát mégiscsak az önök kormánya az, ami ezt a projektet is végre akarja… (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Oh, jaj, de kár, nem fejeztem be, hát akkor majd a következő felszólalásomban. Köszönöm szépen, elnök úr.