TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Államtitkár Úr! (Nevetve:) Háhát, államtitkár úr nagyon csúnyán bejött az én utcámba. Nem biztos, hogy akart beszélgetni az egyetemi autonómiáról; én sem tudtam, hogy akarok beszélgetni az egyetemi autonómiáról. De miután a felsőoktatás számos elemét érinti ez a salátatörvény, ezért, ha már belementünk, akkor beszélgessünk az egyetemi autonómiáról, amely ön szerint annyira csodálatos állapotban van. Próbált vizsgáztatni az autonómia-scoreboard kapcsán, de hát, van egy rossz hírem. Egyrészt én mindig is ilyen jó tanuló típus voltam, másrészt én is egyetemi oktató voltam, úgyhogy egyrészt tudom, hogy miről beszélünk, másrészt meg fel is tudok készülni. Úgyhogy megnyitottam a vonatkozó dokumentumokat, mert államtitkár úr rettentően látványosan blöffölt, és azt, őszintén szólva, nem szeretem. Úgyhogy ha nálam vizsgázott volna, akkor ez biztos, hogy visszatapsolást ér.
Két megközelítésből szeretnék beszélni az egyetemi autonómiáról. Az egyik egy, az akadémiai szabadságra fókuszáló irány, ahol a… (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Az autonómia és az akadémiai szabadság két külön definíció! Tehát ha beszélgetünk, akkor ezt válasszuk külön!) Fogok beszélni arról is, amire ön hivatkozott, csak ez egy viszonylag egyszerűbb megközelítés, ahol szemléletes példákon keresztül jól látni, hogy hogyan számolták fel az egyetemi autonómiát és ennek részeként az akadémiai szabadságot Magyarországon. Ebben a közelítésben tehát 2012-re hivatkozva a tanítás szabadsága, a kutatás szabadsága, a kollegiális koordináció, ami a professzorokra vonatkozó része az akadémiai szabadságnak, és a tanulás szabadsága, ami pedig a hallgatókra vonatkozik.
A tanítás szabadságáról szerintem nagyon sokat nem is érdemes beszélni, hiszen önök konkrétan egyetemi szakokat zárattak be. Közölték például, hogy a társadalmi nemek tudománya egy veszélyes genderideológia, és ilyet Magyarországon tanítani egyetemen nem lehet. Hoppácska! Ugye? Tehát a nagy szabadság és autonómia jegyében. Most tényleg, az egy külön történet, nyilván senkit nem kell emlékeztetni arra, hogy Magyarország legeredményesebb egyetemét sikerült külföldre száműzni a nagy szabadság és autonómia jegyében. (Dr. Hankó Balázs Zoltán: A tárgyi tévedést illik majd javítani!) Az, hogy a témaválasztás szabadságában, a kutatási témák szabadságában hány öncenzúra volt az elmúlt időszakban, az, hogy leuralták az egyetemeket, az, hogy a korábbi, szintén nem annyira szabad és erről mindjárt jönnek a számok , nem annyira autonóm állami egyetemek még kevésbé szabad és autonóm, fideszes kuratóriumok alá tagolt egyetemekké lettek átalakítva, erről talán szintén nem különösebben kell beszélni. És ez természetesen végső soron a hallgatóknak is a tanulási szabadságát korlátozza: nem létező tárgyakat nem tudnak választani, kirúgott tanároktól hogy csak Ádám Zoltán esetét idézzük fel a közelmúltból , kirúgott oktatóktól nem tudnak tanulni. És tudom, azok sem maguk voltak persze, hanem csak a haverjaik.
De menjünk akkor arra a scorecardra, amire olyan bőszen hivatkozott, és amivel kapcsolatban úgy tett, minthogyha büszkeségre lenne bármilyen okuk. Tehát ez az Európai Egyetemek Szövetsége által felállított négydimenziós autonómia-rendszer, ahol a szervezeti autonómia 7 indikátora, a pénzügyi autonómia 11 indikátora, a személyzeti és nem, mint ön mondta, munkáltatói, tehát a személyzeti autonómia 8 indikátora, illetve az akadémiai autonómia 12 indikátora szerepel, ezek alapján mérik meg az európai országok egyetemeit, felsőoktatási rendszereit. A 2023-as utolsó vizsgálatról mindjárt külön beszélek, az azt megelőző… (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Kétezer…? Tizenhárom?) ’23-as. Tavalyi év. (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Köszönöm szépen.) Tehát az azt megelőző, amikor Magyarországot utoljára még értékelték, az 2016-ban volt ugye, ’17-ben adták ki , itt 29 országból a szervezeti autonómiában a 23. helyen, tehát a 29-ből 23. helyen álltunk; a pénzügyi autonómiában a 29-ből a 28. helyen (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Melyik időpillanatról beszélünk most?); a személyzeti autonómiában a 29 országból a 22. helyen; az akadémiai autonómiában a 29 országból a 16. helyen álltunk.
Tehát ez volt még az aranykor, innen jött a romlás, tehát itt is a rangsor, a lista végén szerepelt Magyarország a maguk felsőoktatás-irányítása alatt a legtöbb tekintetben. És ehhez képest jött a 2023. év, amikor 35 országot értékeltek az EUA szakértői, de Magyarország annyira kilógott ebből a sorból, hogy be sem rakták a közös értékelésbe (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Hoppá!), hanem egy külön… (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Külön kategóriát alkottak.) Pontosan! Annyira rossz, annyira kínos volt bizony, hoppá, hát, ez a hoppá; örülök, hogy az államtitkár úr szerint is botrányos (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Fontos, hogy a tanár felkészült legyen a vizsga előtt.) , tehát egy külön értékelést kellett kiadni.
Ez az értékelés a következő alapállásból indul. 2023-ban az EUA igazgatósága február 1-jén felszólította a magyar kormányt, hogy kezelje az autonómiával kapcsolatos aggodalmakat. (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Ki szólította fel?) Az EUA board. (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Ő ki?) Mi az, hogy „ő ki”? (Dr. Hankó Balázs Zoltán: Kormányzati szereplő? Vagy ki?) Akire ön hivatkozott mint a maguk oktatásirányításának hatalmas sikereit fémjelző társaság. Tehát a közleményük megállapítja, hogy az elmúlt években az egyetemi autonómia folyamatosan sérült Magyarországon, ami negatívan hat az egyetemi közösségekre elnézést, most hirtelen, szabad fordításban , és azt írják a közleményükben, hogy a Magyarországon 2019-ben elkezdett egyetemi reform jelentékeny divergenciákat mutat az európai egyetemi kormányzási gyakorlatokhoz képest, különös tekintettel az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumának összeállítását illetően, ami aláaknázza a magyar egyetemek autonómiáját. Ezt nagyon nehéz úgy értelmezni, hogy a magyar egyetemek autonómiája az egekben van, éppen ellenkezőleg: a korábban is rossz helyzet nagyon durván romlott ezzel az átszervezéssel.
Tehát az, hogy a fideszes pártállam kezéből kivették, ahol még mégiscsak volt valamiféle társadalmikontroll-lehetőség, és átrakták nettó fideszes pártkatonák által uralt alapítványok kezébe a magyar egyetemek nagy részét, ahol a hallgatóknak a 85 százaléka tanul, az a világ botránya. Tehát nem az, amit ki kell rakni az ablakba, nem az, amire büszkének kell lenni, nem az, ami miatt ki kellene húzniuk magukat, hanem úgy, ahogy az új kommunikációs igazgatójuk elmondta, az az aktuális fideszes testtartás, nagyon helyesen, hogy behúzzák a nyakukat a válluk közé, kicsit összegörnyednek, mert támadások alatt állnak, és teljes joggal. Tehát az egyetemi autonómia területén tökéletesen érthető, hogy az európai egyetemi szövetség részéről miért állnak szakmai kritikák alatt.
Ennyit az egyetemi autonómiáról. Államtitkár úrnak itt azért nagyon nehéz lesz bizonyítania a nem létező igazát.
És akkor vissza a kilakoltatásra ítélt kétszáznál is több józsefvárosi család ügyére. Szóval, itt az a helyzet, hogy Budapestet, ezen belül Józsefvárost külön is, folyamatosan büntetik, egy politikai bosszúhadjáratot folytatnak ellene. Az, hogy Karácsony Gergely elhódította a Fidesztől Budapestet, és a hatalom emberei helyett végre megint az emberek hatalma érvényesülhet a nemzet fővárosában, ez önöknek végtelenül fáj. Orbán Viktor némi kezdeti megingás után, amikor úgy tett, mint ha elfogadná egy demokratikus választásnak az eredményét, nagyon hamar kinyilvánította, hogy ez az eredmény neki rettentően nem tetszik, és minden eszközzel szeretne bosszút állni a főváros vezetésén és ezen keresztül természetesen a főváros lakosságán. Tehát 2019 óta nap nap után, hét hét után annak vagyunk tanúi, hogy a Fidesz, ahol tud, kárt okoz a budapestieknek.
Nagyon hasonló a helyzet külön Józsefváros esetében örülök, hogy képviselő asszony bejött, riadóztatták, hogy itt nagy a baj, mert érdemi vita folyik a Parlament falai között , Józsefvárosban hasonló a helyzet. Miután sikerült Kocsis Mátét és a proxyját kirakni a józsefvárosiaknak, Pikó András megnyerte az önkormányzati választást a csapatával, és azóta is eredményesen kormányozzák a VIII. kerületet, azóta ők is folyamatos nemtelen támadások és aljas kormányzati kitolások célkeresztjét viselik a hátukon. Látjuk, hogy Kocsis Máté nem könnyen felejt, nem könnyen bocsát meg; egyéb rossz tulajdonságai is vannak, de azokra most talán ne térjünk ki. Szóval, látjuk, hogy a VIII. kerületet önök egy politikai bosszúhadjárat keretében változtatták politikai csatatérré, tehát innentől kezdve, amit képviselő asszony előad, rettentő álszent módon, hogy jaj, hát akkor hagyjuk, a fejlődés, meg a békés együttműködés olyan csodálatos lenne… igen.
(23.30)
Tehát ha a kerület vezetése nem kormányzati ellenszélben, nem kormányzati támadások által akadályoztatva dolgozna, akkor lehetne itt békés fejlődésről és a kerületi lakók érdekeiről beszélni, szép is volna. De általában is ez a mostani merénylet a kétszáznál is több józsefvárosi család ellen jól mutatja azt a közelítést, amit önök általában a lakhatási kérdésekkel kapcsolatban mutatnak.
Magyarországot sikerült belekormányozniuk egy nagyon súlyos lakhatási válságba. Ennek a jeleit szerintem mindenki maga is hosszasan tudja sorolni. Akár az önök számára legfontosabb kérdésként kezelt demográfiai probléma is részben arra vezethető vissza, hogy a fiatalok nem tudnak saját lakásba költözni, és önálló lakhatás híján pedig várhatják azt a családalapítási szándékot. Hiába fogják várni, szeretnének először egzisztenciális biztonságot és méltó lakhatást, hogy oda vállaljanak gyereket, egy létező lakásba, ami meglehetősen elérhetetlen céllá vált.
Az elmúlt nyolc évben a budapesti lakásbérleti árak 88 százalékkal emelkedtek. Az a brutális infláció, amit az önök elbaltázott gazdaságpolitikája okozott nagy részben, még durvábban érvényesült a lakásbérleti piacon, jelentős részben megint csak a rossz kormányzati politikáknak köszönhetően, amik például a rövid távú lakáskiadás szempontjait preferálják, hiszen itt a tőke érdekeit lehet kiszolgálni a lakosság érdekeivel szemben, vagy éppenséggel a gigaberuházások erőltetését a lakásépítések és lakásfelújítások támogatásáért.
Az önök lakhatáspolitikája a családtámogatási rendszer keretében a közép- és felső középosztálybeli családok saját tulajdonú lakásszerzésére fókuszál, és éppen oda nem juttat pénzt, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Olyan célzott lakhatási politikákra, közpolitikákra, amelyek a rászorulók lakhatási költségeit is mérsékelnék, akár az úgynevezett rezsicsökkentésen és általában a háztartási energiaköltségekkel kapcsolatos politikákon keresztül, akár a lakásbérleti vagy lakásvásárlási díjak és árak csökkentésén keresztül… ilyet nem nagyon látunk. De úgy általában is, hogyha megnézzük a költségvetés sorait, az idei és a tavalyi évben elképesztő visszavágás történt.
Tényszámokat mondok: 2022-ben még 730 milliárd forint volt lakástámogatások cím alatt a költségvetés kiadási sorai között. 2023-ra a 730 milliárd forint 382 milliárdra, 2024-re 171 milliárdra csökkent. Tehát két év alatt lenegyedelődött a lakástámogatásokra fordított költségvetési forrás.
És még egyszer mondom: az is, ami ilyen célokra megy, az elsősorban a magasabb jövedelmű családok lakhatását segíti, és azt a lakhatási válságot, ami például Budapesten, de az ország más nagyvárosaiban is az alacsonyabb jövedelmű rétegeket sújtja elsősorban, azt semmilyen módon nem kezeli a kormány; sőt, ahogy az imént mondtam, még súlyosbítja is.
Tehát amikor tulajdonképpen alkalmatlan, ostoba, kártékony politikákkal súlyosbítják a lakhatási válságot, akkor most itt 2024 áprilisában még rátesznek egy lapáttal, és több mint 200 családot rászabadítanának a nem létező fővárosi bérlakáspiacra, önkormányzati szociálisbérlakás-szektorra. Ez így nem fog menni.
Tehát miután Budapesttől elvontak 250 milliárd forintot, miután a kerületektől elvontak sok milliárd forintot Jámbor képviselőtársam az imént elmondta, hogy csak a józsefvárosi részt illetően 180 lakással, önkormányzati szociális bérlakással lehetnének előrébb, hogyha a kormány nem vonja vissza politikai bosszú gyanánt a korábban már megítélt, megbeszélt támogatásokat , tehát amikor ezt látjuk, akkor pontosan a helyére tudjuk illeszteni ezt a mostani érzéketlen, embertelen, szegényellenes, józsefvárosi-ellenes, budapesti-ellenes lépésüket, amivel több mint kétszáz családot akarnak kilakoltatni az otthonából.
Ezek önök, akik kitoloncolják az embereket a lakásaikból, és semmilyen érdemi megoldást sem eddig, sem most, és ahogy önöket ismerjük, ezután sem fognak mutatni. Köszönöm szépen.