VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Mielőtt rátérnék arra, amit a vezérszónokiban szeretnék mondani elvileg a parlamentben figyelünk egymásra. Én ezt tettem, Harrach Péter, KDNP-s kollégának a felszólalására figyeltem. Nagyon megnyugtató hangon adta azt elő, és az nagyon tetszett, amikor azt mondta, hogy ha mondjuk, a Parlament és a Bazilika közelében épülne toronyház, akkor azt nem tudná támogatni, de azt említette, hogy itt a mini-Dubaj kapcsán a városképbe gyönyörűen beilleszkedő toronyházak lesznek, amely az ő meglátása szerint nem zavarja a városképet. Ha a Parlament vagy a Bazilika közelében lenne, akkor az nem tetszene neki, de ezek szerint az, mondjuk, hogy a Hősök terének a történelmi látványát ez szétrontja hogy ezt a szót mondjam , ez ezek szerint kevésbé zavarja a KDNP-s megnyugtató hangú kollégának a helyzetét, de szerintem ezt is rontja.
Vezérszónokként szeretném elmondani, hogy természetesen ez a gazdasági együttműködés, megállapodás ezer témát érint, ugye, az ipar területét, a kereskedelem és piac területét, beruházásokat, idegenforgalmat, mezőgazdaságot, élelmiszer-biztonságot és ilyen témákat is érint, de nyilvánvalóan én is ahhoz szeretnék hozzászólni, amihez itt mindnyájan, mind a két oldalról szólunk hozzá, ez pedig a Rákosrendező állomás területére elképzelt mini-Dubaj-fejlesztés, amelynek csak a fő pontjait azért érdemes itt jegyzőkönyvezni szó szerint is.
Például az egyik, ami nagyon fontos, hogy odaadjuk ezt a területet ennek a magánbefektetői csoportnak. A másik, amit nagyon fontos látni, hogy bármilyen szerződés, program vagy bármilyen megállapodás egyik fél esetében sem, de különösen Magyarországon majd akkor nem képezi sem közbeszerzési, sem pályázati, sem versenyeztetési eljárás vagy bármely más ilyennek a tárgyát. Azt is fontos látnunk, hogy ennek a projektnek a megvalósítása kapcsán bármilyen ingatlanokat vagy fejlesztési területeket az Egyesült Arab Emírségek által kijelölt gazdálkodó szervezetnek kell majd értékesítenie; hogy a kormány ezt egy kiemelt jelentőségű beruházásnak minősíti; hogy az ehhez kapcsolódó szükséges állami infrastrukturális fejlesztéseket, mint mondjuk, gyalogos felüljáró, vasút feletti, közúti felüljáró, vasúti pálya fejlesztése, vasúti pálya befedése, arra alkalmas módon, hogy ott egy park lehessen, az M1-es metró meghosszabbítása, és sorolhatnám, a mindezekhez szükséges forrást 800 millió euró becsült összeg értékében mi, magyar adófizetők fogjuk biztosítani. Azt is látni kell, hogy bevételtől esünk el mi, magyarok olyan módon, hogy szintén szerepel ebben, hogy próbálják garantálni majd, hogy 5 százalékos áfakulccsal lehessen értékesíteni az itt lévő, megvalósuló fejlesztéseket. És még sorolhatnám a fontos pontjait ennek a megállapodásnak. De térjünk rá erre a fő témára a Rákosrendező területén lévő mini-Dubaj-fejlesztéssel kapcsolatosan, hogy milyen kritikákat tudok a magunk nevében megfogalmazni, illetve két hozzánk tartozó politikusnak a gondolatait is meg fogom itt osztani a tisztelt Házzal.
A fő probléma nekem is személyesen mint a XVI. kerület egyéni és részben Zugló-Alsórákos országgyűlési képviselőjének, hogy a kormány sem Budapesttel általában, sem közvetlenül az érintett XIII. kerülettel vagy a részben általam képviselt XIV. kerületi Zuglóval semmilyen módon tudomásom szerint nem egyeztetett a projekt tartalmával kapcsolatban. Honnan tudunk erről a projektről? Hát onnan, hogy Lázár János tavaly decemberben egy sajtótájékoztatón először mini-Dubajként emlegette, és aztán idézek tőle szívesen egy mondatot: „új millenniumi városközpont lehetne a beruházás neve. Maxi legyen mondta Lázár János , ne pedig mini. Dubajjal kapcsolatban pedig annyit, hogy a semmiből hoztak létre emberek óriási pénzzel világvárost, mi pedig az elmúlt 30 évben nem tudtunk mit kezdeni a saját világvárosunkkal.” mondta Lázár János. Aztán annyit látunk, hogy Lázár minisztériumának az elrendelése alapján például a MÁV Zrt. megkezdte a bérleti és egyéb használati jogviszonyoknak a felmondását, és felszólította az ott hátrahagyott vagy engedély nélkül felhúzott ingatlanok használóit a területnek az átadására.
Ennek kapcsán csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy tudomásom szerint a területen fekvő MÁV-lakásoknak a 27 bérlője közül ez idáig, ha jól tudom, csak néggyel sikerült cserebérleményről megegyezni. Talán ott van egy ötödik, aki mintha már hajlandó lenne, de olyat is olvastam, hogy akiknek felajánlottak lakásokat, azok nem véletlenül utasították ezt el, mert volt olyan, akinek olyan ingatlant ajánlott fel a MÁV, ahol penészesek a falak. Bár azt hiszem, konkrétan ennél már mintha sikerült volna megoldást találni.
Ígértem, hogy két hozzánk tartozó politikusnak a gondolatait fogom megosztani. Talán nem meglepetés, hogy főpolgármester úrnak, Karácsony Gergelynek az ezzel a beruházással kapcsolatos gondolatait idehozom a Házhoz, aki arra utalt, hogy luxuslakások építése nem a budapestiek érdekeit szolgálja. A főpolgármester úr meglátása szerint igen nagy az esély arra, hogy a beruházó által Belgrádban megvalósított projekthez hasonló épül majd fel. Én magam is egyébként láttam a belgrádi projektet. Az egy olyan rezervátum, ahol a gazdagok laknak, és a nem ott lakók maximum az utcán sétálhatnak, nem a város szívét, nem a város szövetét építi ez ide szúrtam a saját gondolatomat. De folytatva Karácsony Gergelytől az idézetet: ott megfizethetetlen lakások lesznek, és a rengeteg beton miatt majd felforrósodó negyedet és kétes minőségű kivitelezést fog eredményezni.
Karácsony Gergely is arról beszélt, hogy elfogadhatatlan a beruházásnak ebben a formában történő megvalósítása, hiszen először a budapestiekkel és az önkormányzatokkal kellene megalkotni a területfejlesztés koncepcióját, majd aztán nyílt versenyeztetés útján kiválasztani azt, aki a legjobb ajánlatot adja a befektetésre, és aztán így megvalósítani a projektet.
Azt is jelezte ő, hogy ahogy más esetekben is ez történt, a kormány a beruházással valójában külföldi magánérdekeket szolgál ki, és a magyar közérdek elé helyezi azokat. Szerintem érdemes ideszúrni azt, hogy volt már egy ilyen próbálkozása a kormánynak. Ne felejtsük el, hogy ehhez hasonló beruházásként indult a kormány a Fudan Egyetem kapcsán. A diákváros helyett megépülő Fudan Egyetemet is hasonló módon kezdte el vagy próbálta meg a beruházást megtervezni, és emlékezzünk arra, hogy ott mi, budapestiek összefogtunk, tiltakoztunk, és végül ez a beruházás nem valósult meg. Szerintem számíthatunk arra talán, hogy ez a Rákos-Dubaj-projekt esetében is így fog történni.
Mielőtt rátérnék arra, hogy a főváros milyen alternatívát lát itt a Rákosrendező területére, milyen alternatív beruházás lehetne, még egy politikusunk gondolatait szeretném ennek kapcsán idehozni, ő pedig Horváth Csaba, az érintett zuglói önkormányzat polgármestere, aki három alapfelvetésből indul ki, és ezt szeretném itt, hogy elhangozzon mindenképpen.
A három alapfelvetés közül az első az, hogy bármi is történik a fejlesztés során, annak csak és kizárólag a zuglóiak érdekeit kell szolgálnia. A második fontos alapvetés az, hogy ami Rákosrendezőn történik, az a zuglói történelmi hagyományokhoz kell hogy illeszkedjen, a zuglói kertvárosias jelleghez illeszkedő zöld dominanciájú beruházás kell hogy legyen. Végül pedig a harmadik, ami szintén fontos, hogy ami történik, az jelentős változás az elmúlt tíz év komoly beruházásai mellett, olyanok mellett, melyek nem követték le az infrastruktúra fejlődését, és a mostani fejlesztésnek mindenképpen tartalmaznia kell a helyiek igényeinek a kielégítését.
Ezek voltak azok a gondolatok, amiket szerettem volna idehozni, és akkor nézzük meg, milyen alternatívája lehetne ennek a Rákosrendezőnek, mit lehetne tenni. Az alternatíva, amit a főváros javasol, az a parkváros-koncepció, hiszen egyértelmű és közösen láthatjuk azt, hogy Rákosrendező Budapest egyik aranytartaléka, az elhagyott és szennyezett területtel. Hogy ezt valamilyen módon élettel töltsük meg, hogy ezt bevonjuk a városszövetbe, az túlzás nélkül nemcsak Budapest, hanem az agglomeráció elemi érdeke is. Éppen ezért kiemelt fontosságú, hogy bármilyen fejlesztés, ami itt történik, az rövid és hosszú távon is a budapestieknek az érdekeit szolgálja, és adjon választ a közös jövőnket érintő legfontosabb kihívásokra.
Mert három fő csoportra lehet szerintem osztani a Budapest előtt álló kihívásokat. Az első természetesen a mindnyájunkat érintő klímakatasztrófa. Mindent meg kell tenni a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, másrészt valamilyen módon fejleszteni kell, és fel kell készíteni a várost a klímaváltozás ma már elkerülhetetlen következményeire. A második hatalmas kihívás, ami érint minket, az a fenntartható mobilitásra való átállásnak a feladata. A harmadik nagy kihívás pedig a népességfogyatkozás, népességfogyás. Budapest lakossága, különösen a belső városrészek lakossága fogy, miközben az agglomeráció lakossága meredeken növekszik. Mindezekre nem az önök által idehozott mini-Dubaj-fejlesztés ad választ, hanem a „Budapest parkváros” koncepciója, amely terveket a Fővárosi Önkormányzat készítette elő erre a területre, tehát a Rákosrendező fejlesztésére, és számos tanulmányban vizsgálta a terület lehetséges jövőképét. Ezekből a munkákból rajzolódott ki egy olyan fenntartható ökovárosrésznek a képe, amely egy nagyméretű, új városi közparkot és a Rákos-patak vizéből egy felduzzasztott tavas vagy tóval rendelkező területet, vidéket képzel el.
(13.30)
Ez a koncepció, amit most elmondtam önöknek, ez a „Budapest parkváros”-nak a koncepciója. Ez a terület, a Rákosrendező területe kiválóan alkalmas egy olyan új, fenntartható városrész kiépítésére, ahol körülbelül 8-10 ezer budapesti család lelhetne otthonra, és munkahelyek tízezrei jöhetnének létre. Ebben a negyedben 30-40 hektáros városi közpark épülhetne fel, benne a negyeden átfolyó Rákos-patak vizéből egy felduzzasztott tó lehetne. A már rendelkezésre álló és fejlesztendő kötöttpályás közlekedésnek, az új gyalogos- és kerékpáros tengelynek köszönhetően itt a közlekedés is fenntartható módon tudna zajlani.
Ez az új városnegyed, ellentétben azzal a koncepcióval, amit önök hoztak ide, a budapestieké kell hogy legyen, vagy kellene hogy legyen. Kell hogy legyen! A feladata nem az, hogy megoldandó problémákat hozzon létre, hanem az, hogy létező problémákat oldjon meg. Ezért van szükség benne különböző csoportokat, fiatalokat, családalapítókat, időseket célzó támogatott lakhatási formákra is. Szükség lenne klímabarát megoldásokra és olyan méretű parkra, olyan utcai zöldfelületekre, amelyek, bár nagyvonalúnak tűnnek, valójában az alapját jelentenék annak, hogy Rákosrendezőn valóban Budapest jövője épülhessen meg.
Végül ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hogy „Budapest parkváros” koncepciója megvalósulhasson, partnerségre lenne szükség a főváros, az érintett kerületek és természetesen a magyar állam és a piaci befektetők között. Egy konszenzusosan elfogadott projekt az, amit én most önöknek, a főváros javaslatát idehoztam. Ezzel szemben amit önök terveznek, az egy ránk oktrojált, ránk erőszakolt beruházás. Ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiból.)