HEGEDÜS ANDREA (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mondjuk ki nyíltan, az önök új ügyeleti rendszere csődöt mondott. Az alá az Országos Mentőszolgálat alá rendelték, amelynek a saját alapfeladata ellátására sincs elegendő kapacitása, ezért az ügyeletet olykor annak kipótlására használja. Márpedig a háziorvos nem mentőorvos, erre nincs kompetenciája. Precedensesetek is vannak rá: egy egyéves porcsalmai kisfiút a mátészalkai ügyletről egy kúp felírása után hazaküldtek, másnap pedig a háziorvos kezei között halt meg.

(13.30)

A másik eset: egy váci orvos az asszisztense nélkül nem tudott belépni a számítógépes rendszerbe, ezért az ügyeleti rendszert megkerülve, a kórház gyermekosztályától kért és kapott egy egyéves fulladó kisfiú számára segítséget. Kevés az ügyelet, főleg a gyermekügyelet.

Pest megyében 6400 négyzetkilométeren több mint egymillió emberre három ügyeleti pont esik; Szentendrén 100 ezer emberre egy ügyeletes orvos jut. Egyes önkormányzatok saját ügyeletet próbálnak szervezni, de beindult a szabadrablás is, a magánügyeleteken olykor a sürgősségi ellátásért is fizetni kell.

És a bajok elérték Miskolcot is, hasonló a helyzet: az alapellátási ügyelet a háziorvosi körzetekre épül; közülük a megyében több mint 70, a városban 10 betöltetlen. Szakértők szerint az ügyeleti rendszer ráterhelése a háziorvosi praxisokra radikálisan fölgyorsította azok megüresedését. Nehezen bírják a túlterhelést. Amíg Lengyelországban  tehát nem Németországban  egy háziorvost öt asszisztens segít, hogy csak az orvosi feladatokkal kelljen foglalkoznia, nálunk egy, jó esetben kettő.

Kérdezem tehát államtitkár urat: mikor szánják el magukat arra, hogy mind a háziorvosi rendszert, mind a mentőszolgálatot alkalmassá tegyék az ügyeleti feladatok ellátására. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)