ARATÓ GERGELY (DK), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kezdeményezték öt ellenzéki párthoz tartozó képviselők ezt a vitanapot, mert ennek az évnek az elején a pedofilbotrány ráirányította a figyelmet arra, hogy a magyar gyermekek helyzetével és ezen belül különösen a gyermekvédelem rendszerével kapcsolatban súlyos strukturális nehézségek és problémák vannak. Nem szeretnék most más összefüggésekről beszélni, ezt megtettem máskor, többek között a múlt héten.

Ennek a kérdésnek most kimondottan arra a részére szeretnék koncentrálni, amely a gyermekeink érdekét érintően szakmailag fontos és ezen belül is azzal kapcsolatos, hogy mi mindannyian közösen milyen módon tehetünk többet a gyermekek érdekében. Mert az a botrány és az az erkölcsi és társadalmi megrázkódtatás, ami ezt követte, felkeltette a társadalom figyelmét a gyermekek helyzete és különösen a legkiszolgáltatottabb, legnehezebb helyzetben lévő, legszegényebb gyermekek sorsa iránt.

És amikor sokfajta szakmai beszélgetésen, sokfajta civil szervezettel konzultálva, sok szakértőt meghallgatva arra keressük a megoldást, hogy hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten, akkor mindig visszatérünk a magyar gyermekvédelem arany pillanatához, ahhoz a 2007-es pillanathoz, amikor ebben a Házban, ezekben a padsorokban egyetértés és konszenzus volt abban, hogy hogyan kell közös intézkedéseket tennünk a gyermekek érdekében, hiszen akkor a Gyurcsány-kormány javaslatát ebben a parlamentben támogatta minden oldal; ezt államtitkár úr is említette, és örülök, hogy ezt ő is felidézte, mert ez egy fontos pillanat volt.

Egy olyan helyzetben, amikor erkölcsi és szakmai szempontból baj van és zavar van, akkor természetes az, hogy visszatérünk arra a pontra, amikor még egyetértés volt, és amikor megtaláltuk a közös hangot ebben a kérdésben, mert szerintem abban biztosan nem vitatkozunk itt a Parlament falai között, hogy a gyermekek védelme vagy általában a gyermekek ügye olyan kérdés, amiben jó lenne, fontos lenne fenntartani a nemzeti egyetértést, vagy még inkább megteremteni.

Van azonban egy másik szomorú apropója is annak, hogy ezzel a kérdéssel ma foglalkozunk és önmagában emiatt is fontos lett volna, hogy idehozzuk ezt az ügyet, hiszen ebben a hónapban hunyt el életének 93. évében Ferge Zsuzsa, aki a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénység elleni munkacsoportjának vezetőjeként az egyik kezdeményezője volt ennek a fajta kormányzati stratégiának, és akinek nagyon komoly szerepe volt abban, hogy ez a stratégia valóra válhatott.

(15.30)

Arról, hogy ez a stratégia milyen sikereket hozott és milyen kudarcai voltak, hogy milyenfajta kormányzati intézkedések az elmúlt 5-10-15 vagy 20 évben segítették ennek a stratégiának a megvalósulását és melyek gátolták, erről majd kezdeményező képviselőtársaim és a vitában hozzászóló képviselőtársaim részletesen fognak beszélni.

Van azonban két olyan alapelve ennek a stratégiának, amit érdemes emlékezetünkbe idézni, bizonyára másokat is mondhatnék, de kettőt biztosan érdemes eszünkbe idézni. Az egyik dolog az, hogy nagyon fontos, hogy minden gyerek különleges védelmet élvez, amely érdekében minden eszközzel biztosítani kell a gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését.

A másik pedig  ez a legfontosabb alapelv, és azt gondolom, hogy nekünk a parlamenti munkában, ha lehet, sőt mindig ebből kell kiindulnunk , ez a gyermek mindenekfelett álló érdekének elve; az, hogy a nemzeti stratégiához kapcsolódó cselekvési programok, eljárási rendek, szervezeti megoldások meghatározására a gyermekek mindenekfelett álló érdekének szem előtt tartásával kerüljön sor.

Kizárólag olyan intézkedések, megoldási javaslatok támogathatók, amelyek összhangban állnak a gyermeki jogokkal, a gyermekek mindenekfelett álló érdekével. Mi itt, a kezdeményező ellenzéki képviselők nem gondoljuk, hogy mi egyedül tudjuk azt, hogy mik a jó megoldások a gyermekek érdekében, mik a jó megoldások a gyermekek védelmében.

Éppen ezért nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvassuk azokat a javaslatokat, mint az Országos Közös Akarat által megfogalmazott civil javaslatok vagy a Civil Gyermekjogi Kerekasztal gyermekvédelemmel kapcsolatos 40 pontos javaslata. Azt kérjük és javasoljuk, hogy a kormány is vegye ezeket komolyan, érdemben reagáljon rájuk, és érdemben keressen közös megoldásokat.

Erre rögtön kínálkozik egy kiváló lehetőség, hiszen az ellenzéki képviselők benyújtottak egy, a gyermekek védelme érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló határozati javaslatot. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű lehetőség arra, hogy a holnapi bizottsági ülésen támogassák kormánypárti képviselőtársaink is ennek a javaslatnak a napirendre tűzését, azt, hogy itt a parlamentben arról is beszélgethessünk, hogy hogyan kell továbblépnünk a gyermekvédelem érdekében.

Államtitkár úr is utalt arra, hogy az ellenzék nem támogatott minden javaslatot. Ezt annak idején elmondtuk, és majd ha szükséges, ebben a vitában is elmondjuk, hogy miért nem támogattuk azokat a javaslatokat, ahol időként jó szándékú javaslatokat összemostak ocsmány politikai szándékokkal, azonban arra is érdemes emlékeztetni, hogy 57 javaslatot tett az elmúlt 14 évben az ellenzék, a különböző ellenzéki pártok, törvényjavaslatokat, határozati javaslatokat, amelyeket kértünk, hogy itt az Országgyűlésben tárgyaljunk meg. Önök ebből az 57 javaslatból nullát, azaz nullát voltak hajlandóak egyáltalán megtárgyalni itt a parlamentben.

Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy szakítsanak ezzel a magatartásukkal, engedjék ide az ellenzéki javaslatokat  amelyek egyébként nem a mi javaslataink, hanem mint mondtam, a civilek és a szakma javaslatai , beszélgessünk róluk, találjuk meg a legjobb megoldást, és találjunk újra egyetértést a legfontosabb teendőkben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)