GY. NÉMETH ERZSÉBET, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fideszes képviselőt, államtitkárokat hallgatva az embernek tényleg az az érzése, hogy semmilyen probléma nincsen sem a gyermekek helyzetével, sem a gyermekvédelem helyzetével, sem pedig a gyermekszegénység helyzetével.
A képviselő asszony úgy fejezte be a mondatát vagy a gondolatmenetét, hogy majd hosszasan fogják sorolni, hogy mennyi mindent tettek, az ellenzék meg mit nem tett meg. Rossz hírem van, képviselő asszony, mi viszont azt tudjuk sorolni, hogy mik azok a tények, amik ma jellemzik a gyermek korosztály, a gyermekek helyzetét.
A Demokratikus Koalíció szerint egy ország jövőjének megalapozásához a legfontosabb alapfeltétel a gyermekek megfelelő testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének biztosítása. Ezért az országgyűlési képviselőknek pártállástól független, közös felelőssége az, hogy reálisan értékeljék és itt nagyon nagy hangsúly van, államtitkár urak és képviselő asszony, a reális helyzetértékelésen a gyermekvédelem és a gyermekjóléti ágazatok helyzetét.
(16.00)
A kollektív cél az, hogy valódi cselekvésre bírjuk a kormányt az ágazatban szükséges fordulatért. Az elmúlt 14 év sokkoló adatai, tapasztalatai alapján, amit felerősített az idén februárban kirobbant kegyelmi botrány, kezdeményezték az ellenzéki képviselők ezt a vitanapot. Mint cseppben a tenger mutatta meg ez az egyszerre fájdalmas, szégyenletes, az egész társadalmat mélyen megrázó ügy az Orbán-kormány viszonyát és felfogását a gyermekekhez. A gyermekeket érintő diszkrimináció… mert ne menjünk el emellett szótlanul! Az egy diszkrimináció, hogy nem minden gyermek egyformán fontos ennek a kormánynak. Azok a gyermekek, akik olyan családba születtek, ahol a szülőknek van munkája, azok a gyermekek, akik olyan családba születtek, ahol tehetősebbek, és tudják támogatni, segíteni az iskolai előrejutást, azok a gyermekek fontosak; akik viszont nem ilyen családba születtek, ők egészen egyszerűen 2008 óta egy fillérrel több családi pótlékban sem részesülnek, pedig 2008 óta nagyon magas volt már az infláció.
Szintén, úgy gondolom, a kormány nagy hibája, hogy a gyerekekkel intézményi szinten foglalkozók gyermekvédelem, szociális ágazat, oktatás , az ezekben az ágazatokban foglalkoztatottak anyagi és erkölcsi megbecsülésének a teljes hiányát látjuk, a pénzkivonás és az oktatás romba döntése mára már egészen egyszerűen elviselhetetlen lett. Ezt támasztják alá azok a számok, amelyeket most itt sorolni fogok.
2010 óta csaknem háromszorosára nőtt a súlyosan szegény 0-17 év közötti gyermekek aránya Magyarországon. (Rétvári Bence, Hollik István: Nem igaz!) Az Európai Unió országai közül Magyarországon emelkedett a legjobban ez a mutató, sem Lengyelországban, sem Csehországban, Lettországban, Litvániában, Észtországban vagy Szlovéniában nem tapasztalható hasonló. A rossz lakhatási körülmények között élő kiskorúak aránya 2010 óta 19 százalékról 27 százalékra emelkedett.
A tankötelezettség 16 éves korra való leszállítása óta brutálisan emelkedett az iskolából lemorzsolódó gyermekek száma. Továbbra is alapvetően az határozza meg az előbbre jutást, hogy ki milyen hátterű családba születik, vagyis az iskolarendszer esélykiegyenlítő funkciója nem működik.
A 2022. évi PISA-felmérések eredményei szerint a 15 éves magyar diákok még soha nem teljesítettek olyan rosszul a matematikai teszten, mint tavalyelőtt. A felmérés két másik tudásterülete közül a szövegértésnél is romlott a magyar gyerekek teljesítménye (Rétvári Bence: Javult!), valójában e téren az eddigi második legrosszabb eredményt érték el a háromévente megtartott felméréseken. Apró vigasz lehet, hogy a természettudományok esetében a magyar diákok egy kicsit jobban teljesítettek, mint 2018-ban.
Az Európai Unió legtöbb országában csökkent az iskolaelhagyók száma, a 2010-es 13,8 százalékról 2020-ra 10 százalékra; ezzel szemben Magyarországon viszont nőtt a korai iskolaelhagyók száma, jelenleg ez 13 százalék. Tehát az uniós átlag 10, a magyar átlag 13. 2020-ban a magyar 25-30 évesek alig harmadának, pontosan 31 százalékának volt csak diplomája; ennél alacsonyabb arányt csak Romániában és Olaszországban regisztráltak.
(Folytatás 112/2-ben!)
2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2024. április 15. hétfőn 112/2. szám
Országgyűlési Napló
Ezt a drámai helyzetet értékelve a Demokratikus Koalíció képviselői, hasonlóan a többi ellenzéki képviselőcsoporthoz, több országgyűlési határozati javaslatot, törvénymódosítást terjesztettek be a tisztelt Ház elé, többször kezdeményeztük az illetékes miniszter meghallgatását. Önök, fideszes képviselőtársaim és KDNP-s képviselőtársaim, ezeket napirendre sem engedték, már sem a Népjóléti Bizottságban, sem pedig a Törvényalkotási Bizottságban nem engedték tovább, elkaszálták ezeket. Megakadályozták a humán területekért is felelős belügyminiszter meghallgatását, lett volna szó akár a gyerekvédelemről, akár az orbáni pedofilhálózatot feltáró vizsgálóbizottságról. Sőt, a Törvényalkotási Bizottság legutolsó ülésén Hende Csaba arra vetemedett, amit már itt, azt hiszem, Kunhalmi képviselőtársnőm idézett az előbb, hogy az a mondat tudta a bizottsági elnök úr száját elhagyni, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. De még erre is rá tudott tenni Hende bizottsági elnök úr egy lapáttal, amikor a sajtóban azt közölte, hogy ő, hát ő nem; ő tényleg ezt így gondolta, és nem is érti az emberek felháborodását. Na, ez a probléma, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy önök nem is értik ezeket a felvetéseket, és nem is értik, hogy mi itt a probléma!
Tisztelt Ház! Továbbra is úgy gondoljuk, hogy több sürgős feladata van az Országgyűlésnek a gyermekek testi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének a megerősítéséhez. Ezért továbbra is fenntartjuk azokat a beterjesztett javaslatainkat, és reménykedünk abban, hogy egyszer majdcsak a tisztelt Ház elé kerülhetnek, legalább azért, hogy vitatkozni lehessen róla, mert szerintünk ezek jelentik az igazi megoldást arra, hogy a gyermekek helyzetén javítsunk.
A ’97. évi gyermekvédelmi törvény azonnali módosításával, a gyermeki jogok fokozott védelme érdekében egy gyermek- és ifjúságvédelmi országgyűlési biztost kell megválasztani. Létre kell hozni a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléseket feltáró független vizsgálóbizottságot. A Magyarország 2024. évi központi költségvetéséről szóló törvény módosítását pedig több ponton tartjuk kívánatosnak. Az önkormányzatok gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak támogatására, a védőnői hálózat önkormányzatokhoz való visszatelepítésére 93 milliárd forint pluszforrást javasolunk. A családi pótlék duplájára emelésére 307 milliárd forint pluszforrást javaslunk. Létre kellene hozni az Országgyűlésnek egy gyermekvédelmi alapot 100 milliárd forintos összegben, amelynek fő elemei egyrészt a gyermekvédelmi, gyermekjóléti rendszer átalakítása, illetve a már általam előbb említett bérrendezésre fordítana 44 milliárd forintot. Gyermekvédelmi alap és szakellátás támogatására 18 milliárd forintot fordítanánk, és a bentlakásos gyermekvédelmi intézményekből kikerülők életkezdési támogatására 8 milliárd forintot fordítanánk. Hátrányos helyzetű gyerekek óvodába járására és iskoláztatásának támogatására 1 milliárd forintot szánnánk pluszban. A nevelőszülői hálózatot meg kell erősíteni; erre majd 17 milliárd forintot javaslunk. És persze ilyenkor felmerül a kérdés, hogy honnét és miből lehetne erre pénzt találni. Azt gondoljuk, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda költségvetéséből, amely 601 milliárd forint, abból nyugodtan át lehet erre csoportosítani ezt az 500 milliárd forintot.
Tisztelt Ház! Az államtitkároknak, illetve Selmeczi képviselő asszonynak szeretnék még néhány kérdésre reagálni. Rétvári államtitkár úr említette a Schöpf-Merei Kórház bezárását. Hát, államtitkár úr, maga is ült ott a Fővárosi Közgyűlésben, amikor kiderült, hogy ez az épület egészen egyszerűen menthetetlen. És ha önök annyira fontosnak tartották volna, akkor nyugodtan létrehozhattak volna az elmúlt 14 évben egy ilyen típusú fekvőbeteg-ellátó intézményt.
Államtitkár úr szintén a szemünkre hányja, hogy elvettük a közalkalmazottak 13. havi bérét, az orvosokét és a pedagógusokét. Kérdezném államtitkár urat, az elmúlt 14 évben miért nem sikerült ezt visszaadni. Illetve megkérdezném, hogy ha önöknek annyira fontos ez a terület, akkor miért vették el az ő közalkalmazotti státuszukat. (Rétvári Bence: Két és félszeres volt a béremelés.) És azt gondolom, ma akár az egészségügy, akár pedig az oktatás helyzete fényesen bizonyítja azt, hogy önök mit és hogyan tettek.
Selmeczi képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy a devizahitelek kapcsán nem kellene azt elfelejteni, hogy Járai Zsigmondnak és Varga Mihálynak hívták azt a két fontos politikust, pénzügyminisztert és MNB-vezetőt, amikor a devizahiteleket bevezette Magyarország. És szintén önök voltak azok, akik csak a gazdagokat mentették ki ebből.
A nagyigyesnek és -gyednek pedig javaslom, hogy nézzen már utána, mert azt nyugdíjas nem veheti igénybe… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy másodpercet kérek szépen, elnök úr , a nagyigyesnek és -gyednek nézzen utána, mert azt nyugdíjas nem veheti igénybe; aki viszont aktív munkavállalóként szeretne ebben részt vállalni a családban, annak a munkaviszonyát föl kell függeszteni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)