KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én megnéztem az eredeti stratégiát, ez egy vaskos anyag, és ennek a stratégiának a kiemelt, megfogalmazott fejlesztési irányai alapján szeretném elemezni a helyzetet. Ez a stratégia 2007-ben hat kiemelt fejlesztési irányt szögezett le, illetve irányzott elő.

Az első ilyen fejlesztési irány volt a foglalkoztatás, a munkaerőpiaci helyzet javítása, és ha ebből a szempontból nézzük, hogy mi történik Magyarországon, pláne 2010 után, akkor ismét el kell mondanunk azt a gazdasági, társadalmi és környezeti kritikát a kormány politikájával szemben, hogy egy összeszerelő országot képzelnek el, ahol a multinacionális vállalatoknak szolgáltatják ki ezt az országot, egy olyan országot, ahol a nyugati függések rendszerét és a keleti függések rendszerét összekapcsolva kínálják fel tálcán Magyarországot.

Ez egy olyan versenyt jelent, egy olyan gazdasági helyzetet jelent, ami egy folyamatosan lefelé tartó, lefelé nivelláló verseny lesz, ahol  és ez a vitában is elhangzott  az alacsony bérekkel, a munkaerő kiszolgáltatottságával, a nehéz körülményekkel leszünk versenyképesek, ahol olyan tevékenységeket végeznek ezek a multinacionális vállalatok, amik leginkább  a rendszer jelleméből fakadóan  nekik kedveznek, ahol a profitot kiviszik ebből az országból, és ahol kizsákmányolják a munkaerőt és kizsákmányolják a környezetet. Márpedig, és a kormány erre alapoz, hogy egyre többen dolgozzanak ilyen üzemekben, ez nyilván a családpolitikára, a gyermekek helyzetére, a gyermekek családon belüli helyzetére is nagyon komoly következményekkel jár, ezt rögtön az elején szögezzük le.

A második fejlesztési cél, fejlesztési irány volt a stratégiában, hogy a gyermekes családok anyagi helyzete javuljon. A stratégia szó szerint így fogalmaz, ez kiemelt pont volt ennél a fejlesztési célnál: „Minden eddigi hazai és nemzetközi tapasztalat szerint a pénzbeli és természetbeni gyerekellátások közül a gyermekszegénység csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze az univerzális, minden gyermeknek nyújtott családi pótlék.” Ez szó szerinti idézet volt.

Itt kiemelték a kormányzati felszólalók, illetve a kormányzati vezérszónokok, hogy 2007-ben a Fidesz is támogatta ezt a stratégiát. Tehát 2007-ben a Fidesz is egyetértett azzal, hogy a családi pótlékot folyamatosan emelni kell, és egyébként az inflációhoz kötni az indexálását, évről évre növelni kell a családi pótlék összegét. Ezzel tehát a Fidesz-KDNP is egyetértett 2007-ben, majd nem így történt. 2008 óta a családi pótlék összege nem növekedett. És valóban, rendkívül árulkodó volt Hende Csabának az a kijelentése két héttel ezelőtt a Törvényalkotási Bizottság ülésén, ahol egyébként egy LMP-s előterjesztés után kibontakozott vitában mondta el, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ez a kormány álláspontja egyébként, ha a szociálpolitikát és általában a gyerektámogatásokat nézzük. Tehát rendkívül igazságtalan ez a hozzáállás, hiszen a gyermekek nem tehetnek róla, hogy milyen családba születnek, nem tehetnek róla, hogy az ő szüleik milyen munkaerőpiaci pozíciót tudnak betölteni.

A harmadik pont volt a lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának a javítása. Itt elsősorban azt a kritikát kell megfogalmazni a kormány számára, hogy ahogy ez a családpolitika esetén igaz, úgy a lakáspolitika esetén is sajnos igaz, hogy a felső középosztálybeli vagy a még inkább jobb helyzetben lévő családoknak segítenek. Tehát olyan támogatásokat léptettek életbe, ami azoknak segít, akik már megfelelő induló tőkével, megfelelően magas jövedelemmel, az átlaghoz képest jóval magasabb jövedelemmel rendelkeznek, míg aki átlagbérrel rendelkezik, minimálbérrel rendelkezik, vagy éppen részmunkaidőben tud csak állást vállalni magának, álláshoz jutni, azok számára ezek a támogatások nem vagy jóval kevésbé hozzáférhetőek, azokhoz nem érnek el. Itt elsősorban az önkormányzati lakáspolitika, a szociális lakhatási politikák hiányát kell kiemelnünk, pláne 2010 után.

A negyedik volt a képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások fejlesztése, a szegregáció csökkentése. Mindennél beszédesebbek a PISA-jelentések ezzel kapcsolatban, és itt azt az oktatáspolitikai kritikát kell elmondani a kormány politikájával szemben, hogy Magyarországon határozza meg a leginkább a szülők háttere  ezt úgy mondja a szakma, hogy szocioökonómiai státusza  azt, hogy a gyerekekből mi lesz. Tehát az otthonról hozott előnyök, illetve hátrányok tovább fokozódnak az oktatásban.

Természetesen az iskola nem tud minden hátrányt kompenzálni, bár ez lenne a szerepe, hiszen a társadalmi egyenlőtlenségek és különbségek leképződnek az oktatás keretein belül, de pont az lenne az iskolarendszer egyik célja, hogy ezeket a hátrányokat tompítsa, csökkentse. Nem ez történik, a magyar iskola sajnos felnagyítja ezeket a hátrányokat, ez a társadalmi igazságtalanságot fokozza.

Az ötödik pont volt a gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése. Itt szeretnék kitérni a szociális dolgozók bérezésére. Ezzel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök itt a parlamentben elmondta, hogy: „A fizetések nem mondom, hogy jók. A kollégák kevés pénzért dolgoznak.” Tehát 14 év fideszes kormányzat után sikerült oda eljutni, hogy a szociális ágazat a legkevésbé megbecsült, a legkevésbé megfizetett ágazat ma Magyarországon, márpedig egy gyermekvédelmi és gyermekjóléti rendszer erejét a benne dolgozók fizetése, a bérhelyzet, az ő megbecsülésük, a munkakörülményeik is nagyban meghatározzák.

Hiszen jelenleg, amikor nagyon-nagyon rossz a bérhelyzet, amikor a nemzetgazdasági átlag 60 százalékát sem érik el ezek a fizetések  konkrét összeget mondok, itt bruttó 400 ezer forint alatti fizetésekről beszélünk, ezt jelenti ez az arányszám , akkor ez azt jelenti, hogy kapacitáshiányok vannak, hogy munkaerőhiány van, hogy ellátási fehér foltok vannak, és akkor a speciális szolgáltatásokhoz való hozzáférésről vagy bármiféle prevencióról még nem is beszéltünk; ha egyáltalán a krízishelyzeteket, ezeket a válsághelyzeteket sem tudja minden esetben kezelni a szociális ágazat, mert kivonták belőle a forrásokat, illetve soha nem is becsülték meg igazán a szociális dolgozókat Magyarországon.

És volt egy hatodik pont is, az egészségesebb gyermekkor biztosítása. Itt is látjuk azokat a hiányokat, amik az egészségpolitika területén figyelhetők meg. Akár ha a betöltetlen háziorvosi praxisok aranyát figyelem, itt több tízezer olyan gyermek van, aki emiatt nem kap elérhető vagy gyors, vagy megfelelő egészségügyi szolgáltatást a betöltetlen praxisok miatt, itt különböző kényszermegoldások tudnak csak érvényesülni, de itt is ki lehet emelni a speciális szolgáltatások hiányát, akár a gyermek-, ifjúságpszichiátriára gondolok vagy az aktív fekvőbeteg-ellátásra. Ilyen speciális szolgáltatás a fővároson kívül csak öt megyében elérhető, ez egy ellátási hiány, ellátási fehér foltok vannak szerte az országban.

A következő felszólalásban fogom folytatni. Köszönöm szépen.