DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi országgyűlési határozatban, amely a „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégia címet viseli, többek között az olvasható: „A szocializációt alapvetően befolyásoló intézmények, elsősorban az iskolarendszer, nem enyhíti, hanem gyakran felerősíti a szegénység újratermelődésére ható tényezőket. A tartós szegénység, a lakóhelyi és iskolai szegregáció bontja a társadalom összetartozását, gyengíti a közös normákat. A probléma olyan méretű, és olyan veszélyekkel jár a társadalmi, gazdasági, sőt a politikai fenntartható fejlődésre, hogy a cselekvést azonnal meg kell kezdeni, majd kitartó szívóssággal évtizedeken át folytatni.”

Ez a stratégia, nyilván az időkerete is, mivel 2032-ig szól, mutatja tehát, hogy ez egy hosszú folyamat, több évtizedes időkeretet ölel át; és jó, ha azt is megjegyezzük, hogy ez egy 2007-es, széles politikai konszenzussal elfogadott parlamenti határozat volt, azt követően viszont érdemi döntések e téren egészen 2010-ig nem történtek. 2010 után kétségkívül elindultunk ebbe az irányba. Lehet természetesen azt mondani, hogy hol vannak hiányosságok, és ez valószínűleg így is van, hiszen nem értünk a végére sem, és azt sem állítom, hogy menet közben nem képződtek esetleg olyan problémák, új problémák, amelyekkel ugyancsak kell foglalkozni. De azért jó, hogyha kicsit végigtekintjük, hogy körülbelül mi minden történt, és hogy ha ezek nem lettek volna, akkor vajon mi lenne most.

Én nagyon fontosnak tartom azt, amiről az államtitkár úr egyébként az előbb említést tett, hogy hároméves kortól kötelező az óvodai nevelés. Ez egy korai szocializációs folyamat kezdete, tanulási folyamat, ahol az ellátás és az étkezés is ingyenes, és egyébként ehhez kapcsolódóan megszületett és 2014 és ’20 között hat éven keresztül működött is az úgynevezett „Esélyteremtő óvoda” projekt, amely ugyancsak egy célzott tevékenység volt.

Lehet azt mondani, hogy hol vannak problémák a korai iskolaelhagyás szempontjából, és nem vitatván, hogy ilyen van, azért jó, ha tudjuk azt, hogy az európai oktatási térség 2021-2030-ra meghatározott célkitűzése az, hogy a korai iskolaelhagyók aránya 9 százalék alá csökkenjen. Az országos átlag egyébként Magyarországon ebből a szempontból, hála istennek, nem rossz, viszont Ander Balázsnak tökéletesen igaza van, hogy területi alapon óriási különbségek vannak. Ha azt mondjuk tehát, hogy itt minden rendben van, az nyilván nem igaz, de hogy a tendenciák javultak, azért azt viszont lehet mondani.

A korai jelzőrendszer alapján  ami egyébként azért mégiscsak ekkor, 2010 után épült ki, a korai jelzőrendszer alapján  a köznevelési intézmények által nyújtott támogató tevékenységek 67 százaléka a lemorzsolódás veszélyét megelőző intézkedés volt, ahol a szám nagyságrendje azt mutatja, hogy erre a területre igen komoly figyelem irányul.

A lemorzsolódással kiemelten veszélyeztetett intézmények célzott szakmai támogatást kaptak és kapnak mind a mai napig, az oktatási központok által javasolt intézkedések majd’ 80 százaléka pedig kifejezetten megelőző beavatkozás volt. Én azt hiszem, hogy a megelőző jelzőrendszernek a működését, hogy itt, e téren sikerült előrelépni, ezek a számok azért jól mutatják. Természetesen az igazán jó az lesz, amikor mindez tényleges eredményekben is meg tud majd nyilvánulni.

Tízéves kortól jelenik meg vagy jelent meg a roma lányok iskolaelhagyásának megelőzése program, ez 2015-től kezdődött, ez közel kétezer főt érintett, és a tanulmányok folytatását igyekezett elősegíteni. Én azt gondolom, hogy ez konkrétan ekkora mértékkel több, mint ami azt megelőzően volt.

2019-től a tanodák finanszírozása, ami addig, korábban HEFOP meg TÁMOP, EFOP, ilyen programokra, tehát külföldi forrásokra épült, 2019-től beépült a magyar költségvetésbe, tehát hazai finanszírozású, hazai lábakon áll. Ez több mint 5500 gyermeket érint, 180 tanoda van, most, ebben az esztendőben ez 3,5 milliárd forintos tétellel szerepel a költségvetésben.

A Kollégium Plusz program felső tagozatos iskolásoknak nyújt segítséget, évente átlagosan 200-250 gyermeket érint. Én azt hiszem, hogy ez megint csak egy fontos dolog abból a szempontból, ahogyan ebben a stratégiában 2007-ben megfogalmazódott, hogy a szocializációt alapvetően befolyásoló intézmények, azaz az iskolarendszer oldaláról nézve próbáljuk enyhíteni az újratermelődési problémákat.

12 éves kortól van az Útravaló-ösztöndíjprogram, az általános iskola 7. osztályától a középiskola végéig. Hazai forrásra épül, négy alprogramja van, ami önmagában is elég beszédes, és sok mindenről árulkodik: „Út a középiskolába”, „Út az érettségihez”, „Út a szakmához” és „Út a diplomához”, tehát több irányba megy. Ebben eddig összesen közel 11 ezer gyermek részesült, én azt hiszem, hogy ez sem lebecsülendő.

És akkor olyan modern kori technikai dolgokról nem is beszéltünk még, amelyek ma már a fiatal korosztály számára, mondhatni, az élete része, és elvárható akár az oktatás, a tanulás oldaláról nézve is vagy akár a mindennapok oldaláról: ezek az informatikai eszközök. 2023-ig összesen 338 395 darab informatikai eszközt, notebookot juttattunk el iskolákba, iskolásoknak, pedagógusoknak, de nagy részét iskolásoknak, tehát gyermekeknek.

Iskolafejlesztésre, iskola- és óvodafejlesztésre, bocsánat, együttesen csak az elmúlt öt évben mintegy 4576 esetben került sor  én azt hiszem, ez sem lebecsülendő szám. A nemzeti köznevelési infrastruktúra-fejlesztési programban 220 projekt futott, ebből 57 tanuszoda, 87 új tornaterem, 44 tanterem, 31 új iskola- vagy óvodafejlesztés, tehát annak a közegnek a fejlesztése, annak az intézményrendszernek a fejlesztése, ahol azt a bizonyos szegénységet, a hátrányos helyzet újrateremtődését kellene mérsékelni; nyilván meg kell teremteni hozzá a megfelelő környezetet, nem véletlen, hogy ilyen nagy számban voltak ezek a projektek.

A „Modern városok” programban mintegy 54,6 milliárd forint értékben fordítódott pénz iskolaiinfrastruktúra-fejlesztésre. A „Magyar falu” programban 2020-ban 163 kistelepülésen került sor iskolaépület-felújításokra. Az EFOP 2014-2020 közötti ciklusában majdnem 150 milliárd forintból 626 köznevelési intézményben volt felújítás, bővítés. A KEHOP 490 helyszínen 56 milliárd forint értékben tetőszigetelés, nyílászárócsere, fűtés-korszerűsítés elvégzésére nyújtott forrást. A TOP 538 iskolában 57 milliárd forintért adott lehetőséget ugyancsak energetikai korszerűsítésre. Én azt gondolom, hogy ezeket nem kell lebecsülni.

Ahogyan erről is volt szó, csak megismétlem, a 2021/21. tanévtől az általános iskolákban és a középiskolákban gyakorlatilag ingyenes a tankönyv.

(18.10)

2018 januárjától 35 év alatt ingyenes a nyelvvizsga; 2023 végéig 172 ezer kérelem érkezett be a nyelvvizsgatérítésekre, azért ez nem kevés, nem lebecsülendő arány. A mindennapos testnevelés a diákok fizikai állapotához tartozik, és a nemzeti tehetségprogramot is említsük meg: 2009 és 2023 között összesen 530 pályázati kiírás történt, 37,5 milliárd forint értékben, és mintegy 19 829 támogatott projekt volt. Ha ezek nem lettek volna, akkor, azt gondolom, hogy ennyivel bizony rosszabb lenne a helyzet, ennyivel szegényebbek lennénk.

Én nem állítom, hogy az iskolarendszer megoldott mindent, mert ez nem igaz, de hogy elindult abba az irányba, ami, ha szisztematikusan, konzekvensen végigviszi a magyar politika, kormányoktól függetlenül, akkor reményeim szerint ennek hosszabb távon lesz eredménye, mint ahogyan ez a 2007-ben elfogadott stratégia fogalmaz.

Ez egy több évtizedre kiterjedő  sajnos , hosszú folyamat, ezt konzekvensen, tudatosan, módszeresen, szisztematikusan végig kell csinálni, és bízom benne, hogy ebben a végigvitelben minden politikai erő partner tud lenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)