SZTOJKA ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégiával én magam először főosztályvezetőként találkozhattam, hiszen feladataim közé tartozott az is, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemben mint szakpolitikai végrehajtó részt vegyek, és ebben bizonyos programszintű tervezésekben részt vegyek. Éppen ezért is én azt gondolom, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem nem politikai kérdés, hanem mindinkább szakmai, még annak ellenére is, hogy látjuk, a baloldal igyekszik politikai kérdéskört csinálni a gyermekvédelemből vagy adott esetben a gyermekszegénység elleni küzdelem vonatkozásában.

És mielőtt itt a baloldali képviselők azt mondják, hogy különböző termelési adatokat sorolnánk, engedjék meg nekem, hogy tisztázzam: az eredmények nem termelési adatok. Lehet, hogy ezt az önök elődpártjában, a kommunisták idején ezt így nevezték, mi eredményekről beszélünk, amelyek az emberek jólétét szolgálják.

Engedjék meg azt is, hogy egy kicsit óvatosságra intsem önöket, hogyha számonkérésről beszélnek, vagy számonkérést eszközölnek, annál is inkább, mert illik előtte egyfajta önvizsgálatot tartani az önök kormányzását illetően, és akkor lehet konkrétabban és talán sokkal megalapozottabban akár kritikát is megfogalmazni. De hogy miért is mondom én ezt?

Engedjék meg nekem, hogy a „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégia értékelő bizottságának jelentéséből felolvassak egy részletet, amit 2009-ben tettek, tehát az önök kormányzásának az ideje alatt. A stratégiát 2007-ben nemzeti konszenzussal fogadta el a parlament, és aztán utána mi történhetett? A kormányzat felhatalmazást kapott az Országgyűléstől, hogy hajtsa ezt végre, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a gyermekszegénység csökkenjen. Ehhez képest a jelentésben azt olvashatjuk, idézet: „A gyermekek életesélyének javítása nem maradt a közpolitika középpontjában, hanem egy nem túl jelentős elemmé vált a rövidebb és hosszabb távú reformelképzelések között. Ennek megfelelően nem sikerült érvényt szerezni annak az alapelvnek, hogy minden kormányzati intézkedést meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy jól szolgáljae a gyermekek érdekét. Minthogy ilyen ellenőrzés nem történt, számos olyan kormányzati intézkedés született, amely sérti a gyermekek mindenekfölötti érdekét.” Ez az önök kormányzati munkájának az értékelését jelentette, amit egy civil és nagyon komoly  akit már a mai napon is idéztek, Ferge Zsuzsa professzor asszony nevével fémjelzett  jelentésből idéztem. (Dr. Selmeczi Gabriella: Szánalmas!)

És hogy ez mit is jelenthet számadatokat illetően? Hiszen a szegénység elleni küzdelemnek az egyik legfontosabb eszköze, ahogyan maga a stratégia is tartalmazza, hogy azokat a családokat, ahol nincsen egy kereső sem, munkához kell segíteni, a szülőket kell segíteni, hogy a foglalkoztatási szintjük növelésével a megélhetési nehézségeik csökkenjenek, és ezáltal a gyermekek biztonságérzete is javulhasson.

(18.40)

Mégis azt tapasztalhattuk, hogy a baloldali kormányzás alatt a gyermekes családok egy főre jutó reáljövedelme 2005 és 2009 között 16 százalékkal csökkent, és csak ha a 2007-2009 közötti időszakot nézik, a 16 százalékon belül is 10 százalékkal nőtt. Tehát elfogadtunk egy „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégiát, amely a gyermeki szegénység ellen küzd, ehhez képest pontosan ellenkező folyamatok indultak el. De mit tett akkor a baloldali kormányzat? Igazából semmit. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy mást mondtak, mint amit ténylegesen tettek.

Ha folytathatjuk ezeket a számadatokat, engedjék meg, hogy önök elé hozzam a 2005-ös adatokat, hiszen ha a szegénység leküzdése kapcsán a 2005-ös adatokat nézzük, akkor 15 százalék, illetve 2009-ben 22 százalék élt olyan családban, ahol nem volt kereső dolgozó a családban. Tehát az figyelhető meg, hogy nemhogy csökkent volna az egy kereső nélküli családok száma, hanem még növekedett is. A munkanélküliek száma két év alatt 34 százalékos romlást mutatott. Elfogadtunk egy stratégiát, és pontosan az ellenkező folyamatok indultak el ebben az országban az önök kormányzásának ideje alatt.

Önök a segélyezést mint eszközt látták ebben a küzdelemben, pedig a mai szociálpolitikában is alaptétel az, hogy a leghatékonyabb az aktív ellátás, magyarán, a munkához való juttatás, az tud leginkább segíteni az embereknek. De említhetjük a passzív ellátást is, amelyről ma már részben beszéltünk. A passzív ellátások körébe sorolható a családi pótlék, és ahogy már képviselőtársam idézte, önök a családi pótlékot nem közvetlenül, de közvetett módon megadóztatni próbálták. Azért próbálták, mert hál’ istennek, az Alkotmánybíróság ezt megakadályozta, és megsemmisítette azt a döntést, amelyet önök hoztak. Ha ez nem történt volna meg, tudjuk, mi történhetett, történt volna: a családi pótléknak is adóvonzata lett volna  sajnálatos esemény.

Ebből a szempontból a magyar emberek látták, hogy mi történt az önök kormányzása alatt, hiszen a szociáldemokrata-liberális kormányzat eredménye a növekvő szegénység volt, a magas munkanélküliség, a családok eladósítása, az otthonteremtést kivezették, a devizacsapdát pedig bevezették szépen. Még jó, hogy ez az ország döntött 2010-ben, és azt mondta, hogy az addigi gondolkodásmód, az addigi kormányzati folyamatok nem eredményesek, nem vezettek eredményre. Jól tudjuk, hogy abban az időszakban nem pusztán csak egy gazdasági válságot élhettünk meg, hanem egy nagyon komoly, mély morális válság uralkodott ebben az országban.

Engedjék meg, hogy egy másik szempontot is idehozzak önök elé! Ha 2010 előtt gyermekszegénységről beszélünk ebben az országban, akkor ide kell hozni azt, hogy a 2008-2009-es romagyilkosság-sorozatnak egy gyermek volt az áldozata. Csorba Robika ötéves volt akkor. Ötévesen elvesztette az életét, nem teljesedhetett ki az élete, pusztán csak azért, mert olyan morális helyzetek alakultak ki ebben az országban, amelyek tarthatatlanok voltak, és felhatalmazva érezték bizonyos emberek magukat arra, hogy mások élete felett rendelkezzenek. Tragikus! Tragikus helyzet volt. Tehát az önvizsgálatnak nagyon fontos ez a szegmense, hogy tekintsünk vissza, és ez nem mutogatás, hanem visszatekintés arra, hogy az önök idejében mi történt ebben az országban.

De a döntés az emberek kezében volt, és akkor az emberek úgy döntöttek, hogy egy munkaalapú társadalom létrehozása elengedhetetlenül szükséges. Ennek eredménye volt az, hogy a mai időkben egymillió fővel többen dolgoznak, mint az önök idejében. (Arató Gergely: Németországban!) Sőt, továbbmegyünk, ha a romaadatokat nézzük, mert Ander Balázs képviselőtársam igyekezett a romaügyet a szegénység elleni küzdelemmel párhuzamba hozni (Ander Balázs: Lehet is!), de engedje meg, hogy kicsit helyrehozzam ezt is: a szegénység elleni küzdelem nem etnicizálható, és nem is lenne célszerű. Az, hogy vannak érintve, nem azt jelenti, hogy azért, mert cigányok, hanem pusztán csak azért, mert az élethelyzetük adja. Éppen ezért lényeges az is, hogy olyan szakpolitikai folyamatokat végezzünk, amelyek nem etnicizálnak, hanem az élethelyzetek javításáról szólnak. Lényeges minden szempontból ez, hiszen ha a megkülönböztetés ellen küzdünk, lényeges az is, hogy intézkedések között se történjen meg ez a fajta intézkedés, amely megkülönböztetésre irányulhat.

Ha a súlyos anyagi deprivációs élethelyzeteket nézzük, és azt vizsgáljuk meg, hiszen a mai vita részben erről kellett volna hogy szóljon, hogy mi történt e téren, akkor azt láthatjuk, hogy 2006-ban a magyar társadalom 19,9 százaléka volt súlyos anyagi deprivációban érintve, 2009-ben 21,6 százalék. Ez a szám 2020-ra 8,3 százalékra csökkent. Tehát a munkaalapú társadalmi folyamatok meghozták a maguk eredményét. Nyilván mondhatjuk azt, hogy még nem állunk jól és még tenni kell, ezzel egyet is értünk. Dolgozni és tenni kell azért, hogy bárhol is éljen az ember, ugyanolyan életesélye legyen, és olyan jólétet teremtsen önmagának és ebből a szempontból az országnak, amely az ő felemelkedését és biztonságát hozhatja.

Ha megnézzük, hogy 2010 óta mi történt ebben az országban, akkor azt mondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év, pontosabban ez az évtized a felzárkózás évtizedének fogható fel. Miért? Azért, mert intézményesült az esélyteremtés eszközrendszere. Az intézményesült eszközrendszer pedig azt jelenti, hogy 177 „Biztos kezdet” gyerekház szolgálja a korai fejlesztési folyamatokat. 180 tanoda van ebben az országban, amely segíti a gyermekek iskolán kívüli hasznos időtöltését akár a korrepetálásokkal, az oktatási nehézségek leküzdésével, akár a szabadidő hasznos eltöltését is. De mondhatnám azt is, hogy tízezer főnek nyújtunk Útravaló-ösztöndíjat.

Talán Arató képviselő úr emlékszik erre az ösztöndíjra. (Arató Gergely: Mi vezettük be, amivel most dicsekszel, drága barátom!) De akkor hadd mondjak el valamit önnek az Útravaló-ösztöndíj kapcsán! Tudja, mennyi volt az önök idejében az Útravaló-ösztöndíj értéke vagy összege? 2500 forint/fő (Arató Gergely: Az értékét mondd, ne az összegét!), 2500 forintot fizettek tanulmányi eredményektől függetlenül. Mindegy volt, hogy hányas tanulmányi átlaggal rendelkeznek, 2500 forintot kapott, ha megbukott, akkor is 2500 forintot kapott. Higgye el, (Arató Gergely: Én is tudom!), mert akkor részese voltam annak a főosztálynak, ahol ezt átalakítottuk, pontosan azért, hogy végre valahára a nevéből eredő ösztönzést betöltse ez az ösztöndíjrendszer. Ennek keretében eredménycentrikussá tettük, és ma már akár 20 ezer forintban is részesül egy jó tanulmányi eredménnyel rendelkező, hátrányos helyzetű diák.

De nem áll meg ez a folyamat, hiszen létrehoztuk az országban 11 helyszínen a roma szakkollégiumi rendszert, ahol évente több mint háromszáz egyetemre és főiskolára járó hallgatónak nyújtunk segítséget és támogatást ahhoz, hogy a diplomájukat megszerezzék. Még annak ellenére is, hogy jól tudjuk, a baloldali képviselők jó nagy része pontosan azért küzdött, ami a gyermekszegénység elleni küzdelmet akadályozta, magyarán azért, azt próbálták befolyásolni, hogy Magyarország a neki jogosan járó európai uniós forrásokat ne kapja meg. A szegénység elleni küzdelmet szolgáló (Arató Gergely: Ne lopjátok el! Mészáros Lőrinc nem a magyar gyerekek, barátom!), a szegénység elleni küzdelmet szolgáló forrásokat igyekeztek akadályozni, és önök mint brüsszeli végrehajtók megjelentek Magyarországon és próbálták ezeket szépen más fénybe helyezni. Pedig az eredmények egyértelműek Magyarországon. Csökkent a szegénységben élők száma. Sőt, európai kitekintésben is egyedülálló volt Magyarország e téren (Varga Zoltán: Ilyen jó még sose volt!), hiszen a 2011-es vállaláshoz képest, amelyben Magyarország vállalta, hogy 450 ezer fővel csökkenti a szegénységben élők számát, 2018-ra több mint kétszeresével sikerült túlteljesítenünk ezt a vállalást.

Ez a folyamat ebből a szempontból is egyértelmű. Azt kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban a bal oldalon ülő képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy az önök munkája nem a szegénység elleni küzdelem ügyét szolgálta, hanem a szegények elleni folyamatokat segítette. (Arató Gergely: Ugyan már! Szégyelld magad!  Hegedüs Andrea: Hazugság!)

(18.50)

Önöknek van ebből a szempontból önvizsgálatra szükségük, önöknek van szükségük saját önvizsgálatuk megtételére, mert önök a gyermekek jövőjét is igyekeztek gátolni pontosan azzal (Hegedüs Andrea: Nem igaz!), hogy akadályozták az európai uniós forrásokhoz való hozzáférését Magyarországnak. De mi pontosan látjuk ezt a folyamatot, és éppen ezért mindent meg fogunk tenni, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem folyamatosan történjen, és mindenféle akadályozó tényezőt pedig elgördítsünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)