KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én továbbra is annak mentén elemezném a helyzetet, illetve zárnám a felszólalások sorát, hogy maga a stratégia milyen célokat tűzött ki.

Én nem csodálkozom azon, hogy a tisztelt kormánypárti képviselők, illetve államtitkár úr ezekről a célokról viszonylag keveset beszélt, ugyanis ezekkel a célokkal, legalábbis papíron vagy itt a parlamentben 2007-ben a Fidesz is egyetértett, hiszen megszavazta ezt a stratégiát. Viszont ha megnézzük ezeket a célokat, azt tapasztaljuk, hogy ezek a célok ellentétesek azzal, amit a kormány jelenleg megvalósít, tehát az önök által korábban megfogalmazott stratégiával mennek szembe számos ponton.

Hadd hozzak erre néhány példát! Az első cél a foglalkoztatás volt. De itt nem csupán arról van szó, hogy a foglalkoztatást mennyiségi szempontból kell javítani és a foglalkoztatást bővíteni kell, hanem itt a munkahelyek minősége is nagyban számít, nagyban számít az, hogy milyen jövedelmet tud teremteni egy-egy munkahely. S ha megnézzük a kormány foglalkoztatáspolitikáját, akkor bizony-bizony azt tapasztaljuk, hogy amilyen munkahelyekre akarnak alapozni  ez az összeszerelő üzemek, a multinacionális vállalatok, az akkumulátorgyárak által biztosított munkahelyek tízezrei , ezek legjobb esetben is átlagos, de inkább az alatti jövedelmet biztosítanak a magyar családok számára. Tehát a stratégia célkitűzése szerint nem csupán mennyiségi, hanem minőségi, magas jövedelmű munkahelyeket kell létrehozni. Ez a gyermekek érdeke.

S ott van a 2. pont, a gyermekes családok anyagi helyzetének javítása, amelyben valóban kibontakozott egy értékvita, egy ideológiai vita. Talán Selmeczi Gabriella fogalmazott úgy a vezérszónoki felszólalásában, hogy a Fidesz-KDNP értékrendje mutatkozik meg. Valóban ezek értékrendi kérdések, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a támogatási típusokhoz, s rendkívül árulkodó volt korábban is. Jó pár évvel ezelőtt fogalmazta meg talán elsőként Lázár János a Fidesz szociálpolitikáját, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Két héttel ezelőtt hallottuk Hende Csabától, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. De én hegyeztem a fülemet, és hallottam Fazekas képviselő úr kijelentését is, amikor talán úgy fogalmazott, hogy nem érik el ezeket az adókedvezményeket, ezeket a családtámogatásokat, lakástámogatásokat az egyének, a családok. Hát, föl kell emelkedni arra a szintre; ezt az igét használta, hogy föl kell emelkedni. Valóban, ez nagyon-nagyon árulkodó, hogy hogyan gondolkoznak emberekről, családokról, társadalomról. Úgy gondolkoznak, hogy ez az egyén felelőssége, ez a család felelőssége, az államnak ebben nincs felelőssége (Dr. Fazekas Sándor: Ilyet nem mondtam!), az állam ebből kivonul, a feltételeket, a lehetőségeket az egyén teremtse meg magának. Ez a klasszikus neoliberális gondolkodás, amit természetesen visznek tovább.

Nagyon hamis egyébként az a szembeállítás, amivel folyamatosan operálnak a munkaalapú társadalom és a jóléti koncepció, a jóléti társadalom kapcsán. Hamis ez a megközelítés. Hát, pont hogy a kettő együtt működik és együtt tud működni, hiszen azok a társadalmak, azok az országok tudnak magas szintű ellátásokat biztosítani akár pénzben, természetben, szociális szolgáltatásban, ahol magas a foglalkoztatottság szintje, és olyan munkahelyek vannak a gazdaságban, amelyek magas jövedelmet termelnek. Mert ha magas hozzáadott értéket termelnek ezek a munkahelyek, akkor nemcsak a jövedelem lesz magas, hanem az adózás szintje is magasabb lesz, amiből lehet biztosítani ezeket az ellátásokat, támogatásokat. Hát persze, abban a gazdasági modellben ezt nem lehet várni, amit a Fidesz megvalósít, hiszen ha idejönnek az akkumulátorgyárak, amelyek kiviszik a profitot, adóparadicsomi környezetet biztosítanak számukra, tehát még az államkasszába is keveset fizetnek be, és kevés jövedelmet biztosítanak a munkavállalók számára, akkor ezt a jóléti koncepciót nyilván nem lehet biztosítani. De az egésznek az alapja az a munkaerőpiaci politika és az a munkahelyteremtés, amiben a Fidesz egyébként gondolkozik.

Nagyon árulkodó volt, hogy a lakhatásról sem beszéltek a tisztelt kormánypárti képviselők, ugyanis amikor a családi adókedvezményről beszélnek, akkor elfelejtik azt, hogy a stratégia konkrét célokat tűz ki azon rétegek számára, akik nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek, és célként jelöli ki az önkormányzati lakásgazdálkodást, az önkormányzati lakáspolitikát, a szociális lakhatás különböző megvalósítási formáit, amit önök elfelejtenek, illetve tudatosan nem is valósítanak meg.

Nekem nagyon tetszett az, amikor szintén Selmeczi Gabriella hivatkozott az Alaptörvényre. Ez is nagyon-nagyon árulkodó. Valóban, az Alaptörvényük úgy fogalmaz, hogy Magyarország törekszik a szociális biztonságra. Tehát már csak egy törekvés jelenik meg.

(19.40)

Valóban, a korábbi alaptörvény tartalmazta a szociális biztonsághoz való jogot, ez alkotmányos szintre volt emelve, kimondta az alkotmány, hogy Magyarországon mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz  ugye, önök ezt nem biztosítják mindenki számára, legfeljebb csak egy törekvés jelenik meg.

Egyébként amikor Selmeczi Gabriella adósságokról beszélt, akkor szintén nem beszélt arról, hogy pont a Fidesz volt az, amely eltörölte a normatív lakásfenntartási támogatást, és eltörölte a mindenki számára elérhető adósságkezelési szolgáltatást is, de, ez így volt, 2015-től ez kikerült a szociális törvényből, tehát akik valóban nehéz helyzetben vannak  és itt nem csak a devizaadósságokra kell gondolni , bármilyen típusú adósság esetén a szociális törvény garantált egy olyan ellátási formát, amely segítséget jelentett volna. És ez egyébként még az önök világképébe is beleillett, mert a szociális rászorultság mellett a teljesítményelv, ha úgy tetszik, az érdem is megjelent itt, ennek a támogatási formának a biztosításában, hiszen azt segítette ez a támogatás, aki magáért is tudott valamit tenni, aki hajlandó volt együttműködni a családsegítő szolgálatokkal, tehát nem csupán rászorultság alapján járt ez a támogatás.

Végül szeretném kiemelni azt, amivel egyébként ez a stratégia még nem foglalkozott  de jegyezzük meg, 2007-ben járunk. Olyan pontokat nevez meg, amelyek lakáspolitikák, munkaerőpiaci politikák, szociális támogatások politikája, és az a környezeti, természeti lába, illetve programalkotás hiányzik még belőle, amelyről ma már tudjuk, hogy mennyire, de mennyire fontos, hiszen akkor lehet a gyermekeknek jobb, és akkor lesz a gyermekeknek jó, ha egy olyan környezetet hagyunk számukra, amely élhető, amely biztonságos, amely tiszta. De hát a Fidesz is, ugye, ennek az ellenkezőjét teszi, amikor akkumulátorgyarmatosítja az országot, és visszaél a környezeti lehetőségeinkkel. Köszönöm szépen.