DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy fontos, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra, és számba vegyük azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt időszakban sikerült megmentenünk, vagy legalábbis felhívni a figyelmet arra, hogy mi fontos és mi lényeges ebben a mai világban.

Látjuk azt, hogy a globalizáció felgyorsult. Látjuk azt, hogy a globalizáció törekszik egyfajta homogenizációra, egységesítésre. A kultúrák, a civilizációk egybeérnek, és látjuk ennek számos kihívását, veszélyeit, kockázatát, ha csak a migrációra zárójelben utalhatok.

Márai Sándor azt mondta, hogy az emberi világunk nemcsak fényes és sötét, hanem sokszor zavaros is. Ebben a zavaros világban különösen nehéz meglátni az értékeket, de nyilván kereszténydemokrata politikusként nyugodtan mondhatjuk, hogy nekünk a hitünk mindenben eligazítást ad. Ettől függetlenül nyilván szükségünk van arra, hogy fölismerjük a mai világ bajait, nehézségeit. Amikor 2004-ben, sőt 2003-ban, az európai csatlakozást követően a parlamenthez fordultam egy országgyűlési határozattal, amely lehet, hogy nem volt túl jelentőségteljes, de ellenzékben szerintem ez is egy fontos eredmény volt, hogy el tudtuk érni, akkor MSZP-SZDSZ-többség volt a parlamentben és ez a kormány volt Magyarországon, és kevésbé látszott az, hogy értékorientált politikát folytatna.

Igyekeztem felhívni a figyelmet a javaslatommal arra, hogy az őseink, a szüleink, a nagyszüleink, elődeink ránk hagytak egy fontos értéket, ez pedig a régi magyar állatfajták köre, amely bizony-bizony néhány fajta esetében jól látható volt, hogy a kipusztulás szélére került. A divat, a globalizáció elvitte az emberek figyelmét, és sajnos számos magyar állatfajta valóban olyan helyzetbe került, amelyen segítenünk kellett. Ez a figyelemfelhívó országgyűlési határozat, amelynek a sorsa is érdekes, és talán jó visszatekinteni erre az elmúlt időszakra abból a szempontból, hogy talán hasznos, ha megerősítjük a hitünket, és nyugodtan mondhatjuk, hogy sohasem szabad feladnunk, ha hiszünk egy jó ügyben, legyen ez akár egy apróság, a régi magyar állatfajtáknak az ügye.

(20.40)

13-szor nyújtottam be a magyar Országgyűlésbe akkoriban, hogy napirendre vegyék ezt a javaslatot, amelyben semmiféle hókuszpókusz nem volt, semmiféle mögöttes szándék, egy tisztességes szándék volt, hogy mentsük meg ezeket az állatokat, és a génállományt is mentsük meg az utókor számára. 13-szor szavazta le az akkori MSZP-SZDSZ-többség a napirendre vételét ennek a javaslatnak, gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim! Tizennegyedszerre azonban sikerült napirendre tűzni, és akkor sikerült elérni, hála istennek, hogy megszavazzák.

Ez a figyelemfelhívó országgyűlési határozat arra próbált orientálni, hogy tiszteletet tegyünk a régi magyar háziállatok, az emberi munka évszázados eredményei előtt, és tisztázzuk és rögzítsük azt, hogy a történelmi múltunkhoz tartoznak. Nemcsak az állattenyésztés történetéhez, hanem a teljes magyar történetiséghez is hozzátartoznak ezek az állatok a magyar szürkemarha, a magyar tarka, a cigája juhok és sok-sok minden más, a tyúkféléink, a 34 galambfajtánk, a kilenc magyar kutyafajta, a nyolc magyar lófajta, és ezenkívül hosszasan sorolhatnám az állatokat, az állatfajtákat.

Ezek a nemzeti identitásunknak is fontos alapkövei, hiszen ez egy élő, eleven örökség, amit ránk hagytak, és nekünk a felelősségünk és kötelességünk, hogy ezeket megóvjuk gyermekeink és unokáink számára. Átadjuk ezt a zászlót, ezt a stafétabotot majd egyszer, viszont teremtsünk olyan kedvező feltételeket, hogy ezen állatfajok megmaradjanak, lássuk ezen állatfajoknak a használati értékét, lássuk ebben a magyar ember tudását, tenyésztői képességeit, és nyilván azt az életmódot, azt a kultúrát, amiben ezek az állatok segítették a magyar emberek, őseink munkáját és életét, és életkörülményeit jobbá tudták tenni.

Tehát szeretném röviden elmondani azt, hogy az oktatásban szükség lenne arra, hogy ezt még tovább erősítsük, hiszen meg kell ismernie a magyar gyermekeknek ezen állatfajtákat, ismerni kell a tulajdonságaikat, a paramétereiket. Én egyetemi oktató vagyok, húsz éve tanítok egyetemeken, minden órán felteszem a kérdést az új tanítványoknak, ők már egyetemi hallgatók, hogy ismerike a kilenc magyar kutyafajtát például, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt, a komondort, a rövidszőrű magyar vizslát, a drótszőrű magyar vizslát, az erdélyi kopót vagy a magyar agarat, és meg kell hogy mondjam, hogy három-négynél többet nem nagyon ismernek. Most már a 34 galambfajtát föl sem merem tenni, mert a szováti kéktől a budapesti keringőig sok-sok fajta van, vagy a magyar tyúkfélék, az erdélyi kopasznyakú vagy a kendermagos és sok-sok minden más. Tehát ez mind-mind komoly érték, ezeket meg kell becsülnünk, meg kell óvnunk az utókor és az utónemzedék számára.

Én örülök annak, hogy húsz év elteltével azért vannak eredmények, hiszen azóta többek között Lezsák elnök úrral a Hungarikum Bizottságban is számos magyar állatfajtát hungarikummá nyilvánítottunk. Haladnunk kell tovább ezen az úton, ezt az értékmentő munkát a jövő nemzedéke számára is fel kell tudnunk mutatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és lehetőséget kaptam. (Taps a kormánypártok soraiban.)