DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Holnap lesz húsz éve annak, hogy a Magyar Köztársaság teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak. Emlékezetre méltó esemény, nekem, nekünk ünnep. Húsz évvel ezelőtt, 2004. május 1-jén tíz európai ország, köztük a hazánk része lett ennek az integrációnak.
Érdemes emlékeztetni arra is, hogy érvényes és eredményes népszavazás után, a résztvevők döntő többségének „igen” szavazata nyomán 2003. április 16-án Medgyessy Péter miniszterelnökünk Athénban írta alá a csatlakozási okmányt, majd a kitűzött napon, durván egy évvel később lettek, lettünk az Unió teljes jogú tagja.
Arra is érdemes emlékeztetni, hogy az én politikai közösségem és a mai kormánypártok a népszavazás előtti kampányban ugyanazt a véleményt képviselve biztatták a szavazópolgárokat az „igen” szavazatra. Én magam személyesen is részt vettem ebben a kampányban, sok vidéki városunkban és fővárosi rendezvényen más akkori képviselő- és politikustársammal együtt, többek között a Fidesz számos vezetőjével. Sok év tárgyalása, egymást követő kormányok munkájának eredménye és sikere volt a csatlakozás. Rengeteg hozzáértő emberünké és sok egykori és mai politikustársamé. Mégiscsak tisztességes dolog név szerint megnevezni Magyarország érintett miniszterelnökeit, a miniszterelnökeinket: Antall József, Boross Péter, Horn Gyula aki a NATO-csatlakozásunk kezdeményezője is volt , Orbán Viktor aki pedig ellenzékben az európai uniós Integrációs Bizottság elnöke volt, és szolgálta az integrációt , majd Medgyessy Péter, aki aláírta. És itt kell megemlíteni Kovács László külügyminiszterünk nevét is, aki az előbb említettekkel és a név szerint nem említettekkel együtt dolgozott azon, hogy Magyarország az Unió tagja legyen. Köszönet érte.
Érdemes emlékeztetni arra is, tisztelt képviselők, hogy 2003-2004-ben az akkori Országgyűlés minden pártja ezt a véleményt képviselte, majd’ teljes nemzeti konszenzus volt abban, hogy országunk az Európai Unió tagja legyen. Jókedvű ünnep volt 2004. május 1-je, pontosan emlékszem rá. Kulturális miniszterként aznap is több rendezvényen vettem részt, öröm, bizakodás és jókedv volt bennünk. A számunkra fontos tradicionális ok, a munka ünnepe mellett őszintén örültünk és ünnepeltük országunk csatlakozását az Unióhoz.
Két évtized telt el azóta. A mai kormánypártok ellenfélként, sőt jó néhány megnyilvánulásukban ellenségként tekintenek az Európai Unióra. Az elmúlt háromnegyed évtizedben elképesztő mennyiségű pénzt és energiát, hirdetések és plakátok tízezreit állították a magyar emberek elé, szembeállítva őket az Unióval. Ehhez képest és ennek ellenére a magyar választók több mint 70 százaléka ma is támogatja, hogy országunk az Európai Unió tagja.
Tisztelt Képviselők! Az aktuálpolitikai vitákat más alkalomra hagyom. Annyit azonban fontosnak tartok leszögezni, hogy számomra, számunkra az EU-tagság jóval többet jelent, mint a pénz: történelmi hagyományainknak megfelelő nemzeti érdek. Ott vagyunk, ahová tartozunk. Én magyarság és európaiság közösségét, annak intézményesülését láttam, látom és tisztelem benne. Büszke vagyok, hogy tehettem érte. Azon dolgozom és dolgozunk, hogy a nemzeti és az európai érdekek összekapcsolásáért úgy a jelenben, mint a jövőben Magyarország az Európai Unió tagjaként tegyen. Minden történészi és politikai meggyőződésem szerint sok millió magyar honfitársammal együtt azt vallom, hogy oda tartozunk. Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)