DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Húsz évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel vártam az uniós tagságot. Úgy éreztem, fontos szerepe lehet abban, hogy egy tragédiákkal terhelt XX. század után a XXI. század már a magyarok évszázada lesz, és annyi viszontagság után a győztesek oldalára kerülhetünk. Abban az időben az uniós tagság ha nem is ugrásszerűen, de mindenképpen automatikusan bekövetkező nagyobb jólét ígérete is volt, és ami épp ennyire fontos, olyan évszázadok után, amikor rendre a fejünk fölött kötöttek alkukat, sokszor rólunk, úgy is érezhettük, végre egyenrangú tagok lehetünk a demokratikus államok táborában. Személyes lelkesedésem abban is jelentkezett, hogy a tagság elnyerése előtt a Corvinus Egyetem egyik diákszervezetével az ország különböző pontjain tartottam előadásokat az Európai Unióról. Huszonegy-két évesen ezek voltak az első, félig-meddig nyilvános megszólalásaim.

Sok minden változott azóta, és ha a tapasztalatainkat egy mondatban kellene összefoglalni, akkor azt mondanánk, hogy nem ilyen Európai Unióról álmodtunk. Azt hittük, hogy egy olyan közösséghez csatlakozunk, amely elismeri az őt alkotó nemzetek sokszínűségét. Egység a sokféleségben, így hangzott a szlogen. Ennek mára nyoma sincs, olyannyira, hogy a nemzetek létjogosultságát is megkérdőjelezik és a múltba akarják száműzni. Úgy gondoltuk, hogy az Unió továbbra is épít majd a keresztény hagyományokra, azokra, amelyek a sötétebb és nyirkosabb időszakokban is megtartották Európát, és amelyek alapján az egész együttműködés a világháború romjain elindult. Ehelyett a kereszténydemokrata politikát már foltjaiban is alig találni; hallgasson meg bárki egy tetszőleges családpolitikai vitát az Európai Parlamentben.

Az volt a reményünk, hogy a nagy 2004-es és 2007-es bővítés javarészt véget vet Európa megosztottságának. Sajnos kaptunk helyette egy nagy adag kettős mércét és tapasztalatok sorát arról, hogy egy megoldás teljesen elfogadható, ha egy nagy tagállam alkalmazza, viszont demokráciapusztító lépés, ha mi.

Talán az is naiv elképzelés volt, hogy a brüsszeli döntéshozók számonkérhetők lesznek. Ehelyett azt látjuk, hogy hiába hoz valaki döntést gazdaságot gúzsba kötő szankciókról, hiába hoz titkos megállapodást vakcinaszállítmányokról, hiába kapják rajta egy koffer pénzzel, nincs következménye vagy alig van következménye.

Azt is hihettük, hogy a nagyobb Európai Unió erősebb gazdaságot is jelent majd. Ezzel szemben az EU részesedése a világgazdaságban 2004-ben közel 19 százalék volt, ma alig több mint 14 százalék. A hanyatlás egyértelmű. És azzal, hogy a világkereskedelemben most a blokkosodást támogatják az együttműködés helyett, ez a folyamat várhatóan tovább súlyosbodik.

Ezek mind-mind fontos körülmények, de a legfontosabb talán még hátravan. Az uniós csatlakozás idején gyakran hallottunk egy mondatot vagy egy gondolatot, azt, hogy ha valaki nem hisz az európai együttműködésben, akkor látogasson világháborús katonasírokat. Én ezzel egyet is értek, mert a legfontosabb és legerősebb ígéret valójában mindig is az volt, hogy az uniós integráció a béke garanciája.

(9.30)

Na, ez az a történelmi tanulság, ez az a tapasztalat, ez az a hívószó, amit mára mintha elfelejtenének. Ma nem intelmeket és békegalambokat látunk, hanem háborús készülődést; és ennek ma sajnos Brüsszel a központja. Lehet, hogy a háborúk egyes országok számára a történelemben győzelmeket, de nekünk gyötrelmet, vért és keserves újrakezdéseket hoztak.

Tisztelt Képviselő Úr! Szóval, az aggodalmaink középpontja az, hogy jólétet és békét ígértek, de mára önfeladást és háborút hoznak. Egy dolgot azért szeretnék tisztázni: az uniós tagság nemzeti érdek, és mi hiszünk az európai együttműködésben. De a mostani, politikai értelemben vett Brüsszel nem egyenlő Európával, így a mostani brüsszeli politika kritikája nem ellentétes az európai együttműködésbe vetett bizalommal. Éppen azért emeljük fel a szavunkat, mert ami most zajlik, az nemhogy Magyarországot, hanem egész Európát veszélyezteti, évszázadok eredményeit és mindent, ami Európát azzá tette, ami: a világ egyik legjobb helyévé.

A mostani döntéshozók utat tévesztettek, ezen szeretnénk változtatni június második vasárnapján, és mivel nem vagyunk egyedül ebben a küzdelemben, jó esélyünk van rá, hogy fogunk is. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)