SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Mondhatnám azt, hogy éhes disznó makkal álmodik, de (Varju László: A makkommal?) az a helyzet, hogy a történelem sok mindenre megtanít, és érdemes visszaemlékezni rá, tisztelt V. László, nagykorú képviselő úr!

Kezdjük azzal, hogy  nem is megyek vissza a kommunista időre, amit önök azért rendesen kiszolgáltak  visszahozták a kommunizmus szellemét rendesen, és azt az időszakot, amelyre egyébként nyilván az ország nem örömmel emlékezik, ellenben az ön főnöke, Gyurcsány Ferenc egész családjával, pereputtyával nagymértékben nemcsak hogy támaszkodott, hanem abból élt, és a gazdagsága is abból származik.

De emlékezzünk vissza (Varju László: Felcsútra?) egy kicsit a 2010 előtti időszakra! Az ön elképesztően demokratikus és hihetetlenül a népét szerető elnöke egy március 15-ei rendezvény előtt azt jelentette be, hogy a szlovák titkosszolgálatok jelentése alapján terrorveszély várható az ünnepségen. Erre hogy reagált az ön főnöke, a mai főnöke is? Kiment március 15-én a Nemzeti Múzeum elé, és körbevetette magát igazi hősként, bátor emberként, igazi hazafiként kicsi gyerekekkel, hogy ha véletlenül terrortámadás érné, akkor őket lőjék, ők legyenek az első sorban.

Tehát amikor önök demokráciáról beszélnek, akkor emlékezzenek vissza, hogy kormányzásuk alatt miket műveltek! Majd ezt követte az őszödi beszéd: hazudtak reggel, éjjel és este. Még a sorrendet sem sikerült eltalálniuk, de ez ilyen szempontból mindegy. Letagadtak mindent az Európai Unió felé, letagadtak mindent az IMF felé, olyan gazdasági helyzetről nem beszéltek, amibe sodorták az országot a rossz, felelőtlen  és hozzáteszem: rabló  kormányzásuk során. (Rétvári Bence: 4-es metró!) Majd ezek után, miután ez kiderült, és botrány lett belőle, és tüntetések sorozata indult el, önök demokratikus módon  demokratikus módon, hiszen állítólag azok  szétvertek mindenkit. A rendőrséget olyan módon uszították fiatalok és idősebbek ellen, tüntetők ellen, illetve ünnepségben részt vevők ellen, amire nem volt példa 1956 óta.

(9.40)

Mindezt tették egyébként, hozzáteszem, az ’56-os forradalom 50. évfordulóján. Akkor! Ekkora nagy demokraták önök!

Na most, ön azt mondta, tisztelt V. László, nagykorú képviselő úr, hogy erőszakos a mostani kormány, illetve annak a tevékenysége. Ne haragudjon, önnek erről papírja van! Önnek erről hivatalosan papírja van egyébként a momentumos F.-Gy. András, szintén nagykorú képviselővel együtt, hiszen önök voltak azok, akik akár a tévészékház előtt, akár a tévészékházban, akár máshol is, itt a Parlament előtt is erőszakot követtek el. Tehát ne beszéljen másról! Ne mutogasson másra, mert önnek erről hivatalos papírja van!

És hozzáteszem azt is, hogy ha önök versenyezni akarnak a baloldalon  márpedig ez szívük joga , és úgy látom, hogy a baloldalon elég nagy baj lehet, ha már arra nem képes, mondjuk, egy Momentum törpepárt, hogy bejöjjön a parlamentbe nemcsak 9 órára, nemcsak 11 órára, de tegnap még 1 órára sem, hogy elmondják a napirend előtti beszédet  de ma már úgy látom, a többieknek sem volt erre erejük , szívük joga, hogy versenyezzenek.

Csak egy a nagy baj, tisztelt képviselő úr, az, hogy önök abban versenyeznek, hogy ki árulja el jobban a hazát. Vagy amikor önök kimennek Brüsszelbe, akkor nem arról beszélnek, hogy ne legyen háború, nem arról beszélnek, hogy béke legyen, nem a magyar pénzekről beszélnek, amelyek járnak ennek az országnak  teljesen jogosan, mert ez mindenkié, tízmillió magyaré , hanem arról beszélnek, hogy hogy árulják el a hazát, hogy vegyék el Magyarországtól a pénzeket, a támogatásokat, a jogos jussunkat. És ebben versenyeznek önök. Hát, hajrá!

A beszédében most sem volt egy mondat sem arról, hogy békesség, békepártiság. Ez mutatja, hogy önök semmi mást nem akarnak, mint Brüsszelnek azt a nyomását követni, hogy háború, háború, háború, azt támogassák, és minden mást, ami az emberek életét szolgálja, azt pedig segítsék. (Varju László: Még egy percet!) Hajrá! Ön fantasztikus felszólalást mondott. Árnyékban is fognak maradni a folytatásban is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage