KOMJÁTHI IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, megint nem sikerült. A Népjóléti Bizottságban nagyon kértem önöket, nagy tisztelettel, hogy találjunk más terepet arra, hogy kölcsönösen alázzuk, gyalázzuk egymást. Arra kértem önöket, amit Rétvári Bence államtitkár úr a végén mondott, a hosszú felsorolás végén, hogy kezeljük ezt úgy, mint családapák, kezeljük ezt úgy, mint családanyák, és a gyerekekkel foglalkozzunk, és szakmai vitát folytassunk.

Akkor végighallgatták a kérésemet, amit nagy tisztelettel tettem meg, aztán tartózkodásokkal leszavazták a szakmai szervezetek javaslatait. És most sem sikerült. Szekunder szégyent érzek, amit itt hallok és tapasztalok. Őszintén kérdezem: önök szerint mit gondolnak a választópolgárok, hogy ezt akarják hallani egy gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban, hogy kölcsönösen alázzuk és gyalázzuk egymást, és nem azon vagyunk, hogy szakmai vitát folytassunk, és minél hamarabb megoldást találjunk a feszítő kérdésekre?  mert van bőven.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

De akkor az ígéretemnek megfelelően  mert ott, a Népjóléti Bizottságban azt az ígéretet tettem, hogy én szakmai vitát fogok önökkel folytatni  jöjjön az önök által benyújtott törvényjavaslat részletes szakmai elemzése! Egyetértünk azzal, hogy meg kell védeni a gyermekeket, hogy meg kell erősíteni a gyermekvédelmi rendszert, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyermekeket ne érhesse semmilyen bántalmazás, visszaélés, különösen meg kell előzni a szexuális abúzus bármilyen formáját. Ennek egyik eszköze lehet a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények, különösen a szexuális bűncselekmények elkövetőivel szembeni még szigorúbb fellépés.

Ugyanakkor a kormány által benyújtott nagy csomag több, egyébként szükséges kérdésben nem tesz lépéseket, így nem kezeli azt a problémát, hogy a jelenlegi rendszer működéséhez milyen jelentős személyi, tárgyi erőforrásokat kellene biztosítani. Úgy látjuk, hogy a kormány nem vette figyelembe a szakmai szervezetek javaslatait, mert az általuk kidolgozott komplex szakmai anyagokban szereplő kérdéseket szinte egyáltalán nem érintik a csomagban szereplő intézkedések.

Egyetértünk azzal, hogy a gyermekek számára szigorítani kell a káros tartalmakhoz való hozzáférést az online térben. Azzal is egyetértünk, hogy tüntessék fel azt, ha reklám is van a tartalomban, vagy hogy a gyerekeknek szóló tartalmak előtt, alatt és után ne lehessen alkoholt reklámozni. Ugyanakkor, ahogyan az energiaitalokkal kapcsolatos tervezetnél is elmondtuk, itt is fontos kiemelni azt, hogy kizárólag a tiltás eszközével nem lehet hatásos semmilyen védelem. Ezért különösen fontosnak tartjuk a gyermekek valódi védelme érdekében azt, hogy az internethasználat veszélyeire, köztük a pornográf tartalmakra, valamint az interneten is megjelenő szexuális visszaélésekre minél több kampány hívja fel a figyelmet, segítse a gyermekeket jogaik megismerésében, tudatosításában.

A csomagból hiányoznak a költségvetési források. Nincs szó ágazati béremelésről, a gyermekvédelem forrásainak növeléséről, ahogyan a gyermekes családok támogatásának növeléséről sem tartalmaz semmit a javaslat, pedig a családok megerősítéséhez igenis több támogatásra van szükség mind a szakma, mind a családok oldalán. Fontos, hogy a gyermekek jobb anyagi körülmények között nevelkedhessenek, hogy bár pusztán anyagi ok miatt elvileg nem lehet kiemelni egy gyermeket sem a családjából, ne kelljen szétszakítani családokat, minél kevesebb gyerek kerüljön gyermekvédelmi gondozásba.

Nem tudni, hogy ezek a javaslatok miként kezelik majd azt a problémát, hogy jelenleg is rengeteg az állami gondozásban élő gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazás, a bántalmazási ügyek száma. A 2020. évben közel háromezer eset került napvilágra, melyben vizsgálatot kellett volna folytatni. Nem látunk megfelelő szakmai garanciákat a rendszer megerősítésére, meg sem jelenik a szakemberek számának, megbecsülésének növelése. Nem tér ki a csomag a gyermekvédelemben dolgozók képzésére, a szupervízióra sem, ehelyett korábbi feladatmegosztáshoz térnek vissza, hogy a meglévő dolgozók között osszák meg a meglévő feladatokat. Nincs szó valódi prevencióról, a gyermeki jogok széles körű megismertetéséről, az oktatási-nevelési intézmények nagyobb felelősségéről.

A szakemberek szerint nem a hatályos gyermekvédelmi törvénnyel van a baj, hanem annak végrehajtásával. Egyetértünk a Gyermekjogi Civil Koalíció azon megállapításával, hogy ebben a helyzetben a gyermekvédelmi reform elsősorban nem jogalkotási feladatot, hanem az ellátórendszer megújítását, hatékonyabbá tételét kellene hogy jelentse, valamint a rendszerben dolgozó szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülését, továbbá a gyermekvédelmi rendszer minőségi működéséhez szükséges, a gyermekvédelmi jogszabályokban meghatározott szolgáltatások személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását.

Az MSZP álláspontja szerint további intézkedésre van szükség a gyermekvédelemben, úgymint a pénzbeli és természetbeni juttatások emelése, a rendszer forrásainak növelése, a szakemberek továbbképzése, a prevenció biztosítása, a gyermeki jogok széles körű megismertetése. Ha a kormánynak valóban fontos a gyermekek védelme, akkor ne gyűlöletkeltő plakátokra és propagandára szórjon milliárdokat, hanem a gyermekek valódi védelmére, azzal kapcsolatos tájékoztatókra, kampányokra fordítson több pénzt. Ha a kormány valóban nemzeti érdekként kezeli gyermekeink védelmét, akkor fejlessze a gyermekvédelem rendszerét és az elérhető szolgáltatásokat, biztosítsa a megfelelő tájékoztatást, segítse a gyermekeket jogaik megismerésében, gyakorlásában.

Jusson eszünkbe az a tény, hogy két héttel ezelőtt a kormánypártok nem támogatták a népjóléti bizottsági ülésen azt a közös, az ellenzéki pártok által benyújtott javaslatot, ami a gyermekek védelme érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szól. Ezt még márciusban nyújtottuk be a parlamentnek. A javaslatot az Országos Közös Akarat kezdeményezésére szakértők, civilek és pártok közösen hozták létre. A javaslat három téma köré lett felépítve: gyermekközpontú költségvetés, valódi gyermekvédelem, gyermekjogok és gyermekrészvétel.

Sajnos elképzelhető, hogy azért nem támogatták, mert önök csak a szigorításban hisznek, hiszen a mostani javaslat 80 százaléka csak a büntetési tételekről, az ellenőrzésről, a vizsgálatokról és a szankciókról szól. Még ha ezekkel egyet is kell érteni, akkor is számos dolog hiányzik ezek mellől.

(13.50)

Tehát a kormány nem támogatta az ellenzék szakmai javaslatait, de most elvárják, hogy mi álljunk a javaslataik mellé. Mi ezt meg tudjuk tenni, de önök erre miért nem voltak akkor képesek? És ne feledjük, hogy miközben a szigorításról beszélnek, lassan három hónapja nem indokolta meg a kormány, hogy miért adtak kegyelmet a pedofilügyben elítélt férfinak, K. Endrének.

Nézzünk néhány konkrét kérdést, felvetést! Mire vártak eddig? Először benyújtottak egy alaptörvény-módosítást a kegyelmezéssel kapcsolatban, ami szintén csak most kerül a plenáris ülés napirendjére. De már februárban kiderült, hogy van egy majdnem húsz törvényt érintő olyan csomag, amit „A pedofil bűnelkövetők feltételes szabadságra bocsáthatóságának kizárásáról” címen készítettek elő, de végül mégsem nyújtották be, pedig már előkészítették, de másnapra lemondták az adott bizottság összehívását is. Akkor a sajtóban az jelent meg, hogy elsőre túl szigorúra sikerült a Fidesz-frakcióban szövegezett gyermekvédelmi törvénymódosító csomag, amelynél így félő lehetett, hogy egyes elemei nem állnák ki az alkotmányosság jogi próbáját. Erre lehet következtetni abból, ahogy a hvg.hu kérdésére a frakció a javaslatcsomag benyújtásának csúszását magyarázta: „a gyermekvédelmi törvénycsomagról további egyeztetések szükségesek annak érdekében, hogy megfelelő alkotmányos megoldást találjunk”. Miért van szükség két külön javaslatra? Mi indokolja, hogy van egy 19 törvényt érintő nagy csomag és egy kisebb, ami hármat érint? Két törvény módosítása ráadásul mindkettőben szerepel, de eltérő tartalommal.

(Berki Sándort a jegyzői székben Bakos Bernadett váltja fel.)

Már márciusban bevezették a vezetők pszichológiai alkalmassági vizsgálatát egy február végén megjelent rendeletben, de az csak az állami otthonokra vonatkozott, az egyháziak kimaradtak. A tárca azt mondta, hogy az egyházi intézmények vezetőinek kötelező pszichológiai alkalmassági vizsgálatához szükséges törvénymódosítást hamarosan beterjesztik az Országgyűlésnek, holott a törvény rendelkezései alapján ezt megtehették volna kormányrendeleti szinten is.

A rendelet alapján a jelenlegi és a későbbiekben hivatalba lépő vezetőknél többek között a stressztűrő képességet, a szexuális devianciától, alkohol- vagy drogfüggéstől mentes élettörténetet, az általános pszichés állapotot, az életkornak megfelelő érettséget és átlag feletti érzelmi, indulati kontrollt ellenőrzik. A csomag alapján viszont már nemcsak a vezetőknek, hanem a szakmai munkakörben foglalkoztatottaknak is kötelező a pszichológiai alkalmassági vizsgálat, a kifogástalan életvitel ellenőrzésében való részvétel, valamint az előző munkáltató megkeresése. Felvetődik a kérdés: akkor a rendelet alapján már elindult vizsgálatokkal mi lesz? Pár hete egy ezzel kapcsolatos kérdésünkre nem kaptunk kimerítő választ, bár a gyermekotthoni vizsgálatokról annyit közöltek, hogy az 530 intézmény közül 440-ben már elindult a soron kívüli hatósági ellenőrzés.

Egy most megjelent cikkből pedig kiderült, hogy kétnapos alkalmassági vizsgálattal már megkezdődött a vezetők tesztelése. Körülbelül 100-150 kérdésre kellett válaszolniuk, a teszt első fele reggel 8-tól 13 óráig tartott az ötperces pihenőkkel együtt. A tesztek közé el voltak rejtve a vezetők személyiségére vonatkozó kérdések, ezekben a kollégákkal való együttműködésre, a konfliktushelyzetek kezelésére kérdeztek rá. A megkérdezett résztvevő elmondta azt is, hogy minden intézményvezető megfelelő minősítést kapott. Hozzátette: az átvilágításnak ezzel nincs vége, a következő forduló pár hét múlva lesz, akkor klinikai szakpszichológusokkal fognak beszélgetni.

Az azonban biztos, hogy a javaslatban szereplő, a gyermekvédelmi dolgozók megfélemlítését is lehetővé tévő szigorú ellenőrzési rendszerek alkalmazása számos kérdést vet fel. Kocsis Máté szerint a gyermekvédelemben rengeteg tisztességes, becsületes ember dolgozik, azokat kell kiszűrniük  így van , akik beteg hajlamaik kiélése érdekében férkőztek közéjük. De valóban ilyen szinten és ilyen mértékben kell a dolgozókat és a családtagjaikat is ellenőrizni majd ahhoz, hogy a gyermekekre veszélyt jelentő illetőket kiszűrjék?  amivel kapcsolatban a Kormányinfón elhangzottak szerint a BM már jelezte, hogy mindez jelentős költségvetési forrást igényel. A szakemberek és családtagjaik drasztikus ellenőrzésének bevezetése olyan szintű beavatkozást jelent a dolgozók életébe, ami nagy eséllyel olyanokat is távol fog tartani, akikkel kapcsolatban nem találnak kivetnivalót, mégsem akarnak majd ilyen körülmények között dolgozni, miközben nemzetgazdasági szinten az egyik leginkább alulfizetett munkát végzik. Egy szakember szerint ez az egész ellenőrzési szisztéma értelmezhetetlen.

Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran jár szórakozóhelyre a szakdolgozó, mi lehet a jó válasz?  tette fel a kérdést. Ha heti egy alkalommal megy, akkor az jó, ha naponta, akkor nem? Ha naponta a budai Várban vacsorázik, akkor kifogástalanul él, ha egy kiskocsmában, akkor nem? Ha egy nő egy másik nővel lakik egy háztartásban, akkor beleköthetnek az életvitelébe? Teljes körű átvilágításról és ellenőrzésről beszélnek, akkor miért nem vizsgálnak át minden egyes dolgozót, vagy miért csak a gyermekvédelmi szakellátást érinti mindez? Az alapellátással, átmeneti otthonokkal mi a helyzet? Egyébként az idősotthonokban, fogyatékos személyeket ellátó otthonokban nincs szükség ilyen vizsgálatokra? Ott is vannak bántalmazások és visszaélések. Ráadásul meg kell említeni, hogy most is kell erkölcsi bizonyítvány a dolgozóknak. A foglalkoztatási tilalomról szóló rendelkezéseket pedig már 2018-ban belefoglalták a gyermekvédelmi törvénybe.

A jelzési kötelezettség szigorításánál meghatározzák, hogy mi számít kiemelt veszélyeztető okra utaló körülménynek. Az itt felsoroltak, a gyermek szexuális bántalmazására utaló körülmények, a gyermek fizikai bántalmazására utaló körülmények, a gyermek elhanyagolására utaló körülmények mind úgy szerepelnek, hogy ezek közül a miniszteri rendeletben meghatározottak. Tehát például a szexuális bántalmazásra utaló körülmények nem bármelyike, csak a miniszteri rendeletben meghatározottak számítanak majd kiemelt veszélyeztető okra utaló körülménynek.

Az sem világos, hogy a jelzőrendszeri tagok közül az újabb szankciók miért nem vonatkoznak a Gyvt. 17. §-ának 1. pontjában szereplőkre, az egyesületekre, az alapítványokra és az egyházi jogi személyekre. Igaz, a már hatályban lévő jelzési kötelezettség elmulasztását taglaló rendelkezés sem vonatkozik rájuk, illetve most szankcionálható szereplőre sem, de az új szabályozás már a j) pontban szereplőket hagyja ki bármelyik szankcióból.

Egyébként meggondolandó az is, hogy mindez milyen folyamatokat fog elindítani. Herczog Mária szakértő szerint ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Mint mondta, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek jelentős részének nincs kellő ismerete arról, hogy hogyan ismerhető fel a bántalmazás: mikor, hogyan, mit és kinek kell jelezniük? Kutatások és a napi tapasztalat igazolja, hogy legtöbbször nincs visszacsatolás a jelzéseket követően, kevés az esetmegbeszélés, a kollégák nem tudják, mi lett a jelzés sorsa, mi történt a gyerekekkel és az elkövetőkkel. Vajon ezen a téren tervezneke bármilyen változást?

Az fontos, hogy bővítik a gyermekek jogait azzal, hogy tudatos és felelősségteljes internet- és médiahasználatot biztosító nevelésben, oktatásban és képzésben részesüljenek. Azonban nem találni megfelelő garanciát arra, hogy ennek érvényt is tudnak szerezni. De az nem tűnik túlzottan érdemi gyermekjogi intézkedésnek, hogy az NMHH elérhetőségét ki kell függeszteni az iskolákban. Ennyivel akarják letudni az internetes zaklatással kapcsolatos iskolai teendőket és a prevenciót? Hiába beszélnek itt a gyermeki jogokról, miközben éppen az azt segítő gyermekjogi képviselők számát tavaly a harmadával csökkentették. Erre majd külön ki fogok térni még a vitánál.

A javaslat alapján nem érthető, hogy jóe, ha törvényes képviselője lehet ismét a gyermeknek a gyermekotthon, azzal együtt, hogy leszögezik, hogy ha a gyámhatóság a gyermekotthont rendelte ki gyámként egyes gyámi feladatok ellátására a gyermekotthonban elhelyezett gyermek számára, akkor a gyermekotthon nevében olyan személy járhat el, akivel szemben nem áll fenn a Btk.-ban meghatározott kizáró ok, és személyében is alkalmas a gyámi feladatok ellátására. Nem éppen ebből adódtak a bicskei otthonban történtek esetében is a problémák, hogy nem volt külsős, független gyám?

(14.00)

Azt is mondták, hogy amiatt hozták létre a gyermekvédelmi gyám intézményét, aki független az otthonoktól. Alapvetően természetesen pozitív, hogy a sportot és a kulturális területet be akarják vonni a gyermekvédelemben élő gyermekek életébe. De lássuk be, hogy némileg sztereotip hozzáállás, hogy a kormány szerint az állami gondozott gyerekek csak a sportban vagy a művészeti területen tudnának, akarnának sikereket elérni.

A rövidebb javaslattal függ össze, hogy nem világos, hogy miként fogják betartatni a különböző platformokon a reklámokkal vagy az influenszerekkel kapcsolatos előírásokat a globálisan alakuló internet világában. Az természetesen fontos, hogy a szabályozás haladjon a korral, ugyanakkor kérdéses, hogy mindezt hogyan fogják tudni alkalmazni egy online tartalom megjelenése során. Vajon kik és hogyan fogják a naponta számtalan új tartalom elérését lehetővé tevő oldalakat figyelni, követni? Pontosan milyen szankciók várnak a jogsértések elkövetőire? Mi történik a nem magyar tartalomgyártókkal, tartalmakkal? Úgy véljük, hogy fel kell hívni a figyelmet a felelős tartalommegosztásra is, továbbá arra is, hogy a felnőttek, gyermekek is megtanulják felismerni az online bántalmazást, hogy megfelelően tudják azt kezelni, szükség esetén segítséget merjenek kérni. Mindezekre az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt, jóval több energiát és pénzt kell fordítani az államnak, többek között az oktatási intézményekben, a gyermekvédelem intézményeiben, és ezek megvalósításához igénybe kell venni a civil szervezetek segítségét.

Érdemes azt is elmondani, hogy a kormány javaslatcsomagjáról a szakemberek azt nyilatkozták a sajtónak, hogy fenyegetés helyett is pénz kellene ahhoz, a gyermekvédelmi rendszer jó irányba változzon. Herczog Mária egyenesen úgy fogalmazott: ez politikai szabályozás, aminek semmiféle értékelhető szakmai tartalma nincs, egyetlen valódi problémát sem old meg. Én nem mennék ilyen messze.

Több szakember jelezte már a bicskei botrány előtt is, hogy a pedofil esetekhez képest lényegesen gyakoribb a szóbeli, testi-lelki és szexuális erőszak, és ez nemcsak a gyermekvédelmi intézményekben, hanem például az oktatásban, egészségügyben, a családokban és a gyerekek között is jelen van. A döntéshozók ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Kijelentette Herczog Mária azt is, hogy a pedofília nem jogi fogalom, és a szexuáliserőszak-esetek többsége nem pedofil-bűncselekmény. A most benyújtott jogszabály ezt sem veszi figyelembe.

Továbbá a szakemberek úgy vélik, hogy büntetés helyett jelentős személyi, tárgyi erőforrásokat, továbbképzést kellene biztosítani. Ez adhatna alapot a számonkérésnek. Továbbra sincs szó arról, hogy milyen programokat nyújtanak a bántalmazás megelőzésében az áldozatoknak és a szemtanúknak.

Azt is fontos megemlíteni, hogy most mutatták be az Európai Bizottság friss ajánlásait az integrált gyermekvédelmi rendszerek megerősítésére. Az uniós testület a dokumentumban felkéri az uniós kormányokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti terveket a gyermekek elleni erőszak megszüntetésére, a gyermekvédelemre vonatkozó uniós és hazai jogszabályok hatékony végrehajtására, az anyaggyűjtés javítására és az érintett intézmények személyi, pénzügyi erőforrásainak bővítésére. Az Európai Bizottság azért fogalmazta meg az ajánlásait, mert becslések szerint az Európában élő 80 millió gyerek 20 százaléka válik szexuális erőszak valamely formájának áldozatává. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint pedig világszerte a kiskorúak felével szemben követnek el erőszakot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Körülbelül így néz ki egy törvényjavaslat szakmai elemzése. Gondolom, a felolvasottakkal senki lelkébe nem tapostam bele.

Azt látom, hogy képviselő asszony jegyzetelt. Ezt külön köszönöm, és azt kérem, hogy ha lehet, akkor maradjunk ezen a kulturált vitaterepen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)