ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A legjobb gyermekvédelem a harmonikusan működő, hagyományos családok rendszere, hogy ilyen konzervatív alapelveket fogalmazzak meg; viszont azt is látni kell, hogy mindig voltak olyan szülők, akik nem tették bele azt az elvárható erőfeszítést a gyermeknevelésbe, ami igenis szükséges lenne ahhoz, hogy ezeket a megszületett gyermekeket boldogságban és a jövőre fölkészítve tudják nevelni.
Éppen ezért szoktuk hangoztatni, hangsúlyozni minden egyes ilyen alkalommal, hogy valóban a legjobb gyermekvédelem a felelős gyermekvállalás és a tudatos családtervezés, ami soha, de soha nem lehet valamiféle szélsőliberális szemlélet által kirekesztőnek tekintett valami.
Ugyanis ha ez nem létezik, akkor a gyermekvédelem, tegyen bele akármennyit a magyar állam hozzáteszem egyébként, nyilván, ellenzéki oldalról, hogy keveset tesz bele a magyar állam , tegyen bele bármennyit bármelyik állam, bármelyik kormányzat, hogyha ezek az alapelvek nem érvényesülnek, akkor óriási gondok lesznek a gyermekvédelem kapcsán, mint ahogy egyébként azt látjuk is.
Friss hír, friss sajtóhír: 17 éves, kétgyermekes anya csecsemőjét összeharapdálta Ócsán egy patkány vagy több patkány. A gyermek édesapja másik kapcsolatából már három gyermekkel bír. És akkor vissza kell utalnom arra, amit az előbb elmondtam: hol van ilyenkor a tudatos családtervezés, a felelős gyermekvállalás, és egyébként hol van az a magyar állam és magyar gyermekvédelem is, amelyik lehetővé tette, hogy mondjuk, idáig fajuljanak a dolgok? Elképesztő, mondhatom azt, hogy kőkorszaki állapotok.
Ugyanis amiről beszélünk, ha csak és kizárólag a szakellátásra gondolunk és a szakellátásba vont 23 ezer gyermekre, akkor látni kell, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. De Magyarországon 1 millió 800 ezer 18 évnél fiatalabb gyermek-, illetve fiatalkorú él. Ők is iszonyatos problémákkal szembesülnek sokszor. Szintén nem régi tragikus történet, amikor Sümegen egy társai által halálra szekált 16 éves fiatal vetett véget az életének, vagy éppen egy mostani, még frissebb, szintén szörnyű és megdöbbentő tragédia vagy majdnem tragédiával zárult esemény , amikor egy hatodik osztályos kislány, akit úgy néz ki, hogy társai folyamatosan vegzáltak, zrikáltak, leszúrta osztálytársnőjét, és halállistát vezetett azokról az osztálytársairól, akikkel még végezni akart.
És hogyha ezeket a dolgokat is idehozzuk egy ilyen gyermekvédelemmel kapcsolatos vitanapra, illetve törvényjavaslattal kapcsolatos vitára, akkor sokkal tágabb perspektívában kell szemlélni a hazai gyermekvédelmet és azokat a hiányosságokat, amelyek ezeket a problémákat és elképesztő eseteket produkálják, mintsem hogy csak a gyermekvédelemben és a szakellátásban dolgozókra vagy éppen a gondozásba vett gyerekekre hegyeznénk ki ezt az egész problematikát.
Államtitkár úr elmondta, hogy a magyar állam milyen óriási erőfeszítéseket tett, hiszen most már 177 „Biztos kezdet” gyerekház és 178 tanoda működik az országban, ami valóban előrelépés a korábbiakhoz képest, de államtitkár úr, szeretném emlékeztetni arra, hogy majdnem 3200 település van hazánkban. És hogyha azt is hozzávesszük, hogy családok százezrei milyen körülmények közepette élnek vagy kénytelenek élni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ezek a számok, amelyek valóban előrelépést jelentenek a korábbiakhoz képest, még mindig roppant kevesek. És hogyha azt is megnézzük, hogy a költségvetési forrásokból, mondjuk, a „Biztos kezdet” gyerekházak intézményrendszere vagy éppen a tanodahálózat mennyi pénzt visz el, akkor azt kell mondani, hogy ha ezt megdupláznák, még mindig roppant alacsony összegről beszélnék, és nem szeretnék akkor idehozni mindenféle példákat, hogy más vonatkozásban pedig a kormány milyen bőkezűen szórja el az adófizetői pénzeket.
(14.10)
Nos, véleményünk szerint ezekre a területekre is sokkal inkább kellene koncentrálni, hiszen alapvető igazság az, különösen ha hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű családokról, fiatalokról vagy gyermekekről beszélünk, akkor ott a minél korábbi beavatkozás az, ami igazán hasznot eredményezhet, hiszen meredeken csökken a megtérülési ráta ezekben az esetekben. És valóban szép lehet adott esetben a börtönrehabilitáció is, és teljesen természetes, hogy arra is áldozni kell, de sokkal-sokkal bölcsebb dolog lenne a magyar állam részéről, ha ezt a beavatkozást egy jóval korábbi időpontban tenné meg.
Államtitkár úr, amikor én itt például szélesebb perspektíváról beszéltem, akkor igen, ide kell hozni oktatásügyi kérdéseket is. Amit előbb fölvetettem, például az iskolai bullying, szintén ebbe a tematikába illeszthető. S amikor mi azt mondjuk, hogy sokkal modernebb oktatásra lenne szükség, akkor véletlenül sem úgy értem, hogy mondjuk, Wass Albertet átkozzák ki, iktassák ki a tantervből, mint ahogy egyesek elkezdenek, mondjuk, hisztériázni amiatt, mert esetleg valamelyik magyartanár felhozza irodalomórán Wass Albert munkásságát. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy azok a szociális kompetenciák, amelyek alapvetően fontosak lennének ahhoz, hogy a gyermekek, a fiatalok, aztán felnőtté válva a későbbi életkorukban is, majd felnőttként, családanyaként, családapaként normális és harmonikus életet tudjanak élni, azok bizony eléggé döcögnek.
És ha valahol meg kellene erősíteni és lenne rá mód , akkor az az oktatás, ha már egyszer a családon belül nem kapják meg, mert sokszor sajnos nem kapják meg. Beszélhetnénk itt arról az iszonyatos visszahúzó erővel rendelkező átörökített szocializációról, szocializációs mintákról, amikor a család mint olyan nem vértezi föl a gyermekeket azzal, hogy sikeres és boldog felnőtté váljanak, akkor bizony a magyar államnak, illetve az iskolarendszernek kellene ilyen tekintetben is közbelépnie.
Nagyon egyoldalúan a kognitív fejlesztésre fókuszálnak. Nyilván nincs semmi probléma a kognitív fejlesztéssel, de a magyar iskolarendszer döbbenetes egyoldalúsággal csak és kizárólag a kognitív fejlesztésre fókuszál, ahelyett, hogy az előbb említett szociális kompetenciákkal is valamit kezdene. S ha jó példát, jó gyakorlatot kell idehozni, akkor megemlíteném azt a Borsod megyei települést, amely valamikor gyakorlatilag szinte ott billegett a pokol tornácán, Hejőkeresztúrt. A hejőkeresztúri iskolamodell valóban utat mutat vagy utat mutathatna Magyarországon, hiszen ha itt a sokszor citált lemorzsolódási mutatókról beszélünk, amelyek alapvetően meghatározzák majd a fiatalok további sorsát, valamint az ő gyermekeiknek is a sorsát, akkor hihetetlen arányban csökkenthető, ha odafigyelnek ezekre az eredményekre és a gyakorlatban bizonyított, mondjuk úgy, hogy egyébként már nem is olyan új pedagógiai innovációkra.
Az organikus pedagógia egy olyan alapvető és fontos eleme lenne mindannak, amiről most beszélek, amivel el lehetne kerülni azokat a szörnyű eseteket, amelyektől napjainkban is harsog a magyarországi média, ami segíthetne ezeket a problémákat kezelni, és egy későbbi időpontban talán majd az ilyen parlamenti viták során sokkal-sokkal, mondjuk úgy, hogy európaibb összképet tudnánk föltárni.
Államtitkár úr, ön azt mondta, hogy brüsszeli megrendelésre gyakorlatilag a gender terjesztése folyik, és elítélte azokat, akik nem fogadták el azt a gyermekvédelmi törvényt, amit a Jobbik-Konzervatívok ’21-ben a többi ellenzéki párttal ellentétben viszont támogatott. Államtitkár úr, amikor erről beszámol és ezt kritizálja, ezt ostorozza, akkor nagyon szépen kérem, mondja el azt is de ha ön nem teszi meg, akkor majd megteszem én, nyilván most is, mint ahogy mindig el szoktam mondani , hogy mi támogattuk azt a javaslatot is. Ugyanis hiszünk abban, hogy a gyermekeket ilyenformán is meg kell védeni, és vallom személyesen, hogy nincs az a szatíra, ami bizony versenyre kelhet a progresszív kreténséggel. S így van, a bolsevizmus szörnyszülött ivadéka az a neomarxista woke elmebaj is, ami egyre terjed a nyugati világban, és amit jó lenne elkerülni, hogy betegye ide is a lábát, és akkor a gyermekeket az iskolákban szexualizálják, vagy olyan indoktrinációnak vessék alá, ami a Jobbik-Konzervatívok frakciója számára teljes mértékben elfogadhatatlan. Tehát az összképhez, és ha itt ellenzéket tetszik emlegetni, ez a viszonyulás és ez a hozzáállás mindenképpen hozzátartozik.
Államtitkár Úr! A törvényjavaslatra visszatérve: ami a Btk.-szigorítást illeti, nagyon örülünk annak, hogy a Jobbik évek óta követelt és kért javaslatai most végre megvalósulni látszanak. Abból, amit mi kértünk, abból a vasszigorból gyakorlatilag már csak a kémiai kasztrálás maradt ki. Jelezni szeretném, hogy ha valamikor a kormánypárti kétharmad fejében megfordulna az a gondolat, hogy mégiscsak bevezetik ezt Magyarországon, a Jobbik azt is támogatni fogja.
Azt pedig, hogy nincs elévülés a pedofil-bűncselekmények kapcsán, nincs felfüggesztett börtönbüntetés, nincs többé erkölcsi bizonyítvány, szintén támogatni tudjuk, hiszen nagyon sokszor elmondtuk különféle alkalmak során és itt a tisztelt Ház falai közt is, hogy ezeknek a pedofil szörnyetegeknek legyenek azok NER-közeli bicskei rémek vagy éppen balliberális kötődésű újbudai szörnyetegek kijár a minél keményebb büntetés.
A szűrés és alkalmasság kapcsán el tudjuk mondani és támogatni tudjuk, hogy valóban olyanok foglalkozzanak a család nélkül maradt gyermekekkel, akik alkalmasak erre a feladatra. De lehet, hogy itt a kifogástalan életvitel kapcsán egy kicsit túllőttek a célon, hiszen olyasféle szigornak vetik alá ezeket a dolgozókat, ami akkor lenne igazságos, hogy ha kiterjesztenék, mondjuk, az itt ülő képviselő urakra és hölgyekre is. Hadd ne kelljen már olyan kifogásolható példákat idecitálnom, ami miatt kormánypárti képviselők vagy politikusok valósították meg a szekunder szégyen kerülgette az embert. Szóval, ha a gyermekvédelemben dolgozók számára a kifogástalan életvitel vizsgálata kötelezővé válik, lenne egy tiszteletteljes és konstruktív javaslatom: gondoljanak saját magukra, a saját maguk, illetve az itt ülő politikusok kasztjára, és vezessék be itt is az ilyesféle szigorú ellenőrzéseket. Szerintem a magyar társadalom ezt a hozzáállást maximálisan díjazná. Legyenek bátorok!
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Államtitkár Urak, Hölgyek, illetve Beterjesztők! Szeretném megkérdezni, hogyan gondolták azt, hogy ha így is komoly létszámhiánnyal küzd a hazai szociális szféra és azon belül a gyermekvédelem rendszere, akkor mennyiben járul hozzá s még egyszer, nem a szigorú ellenőrzést akarom támadni, csak egész egyszerűen a logikáját szeretném föltárni az önök gondolkodásának , hogy ez a létszámhiány és a fluktuáció csökkenjen. Hogy gondolják, hogy ha szigorítanak, ha ilyen magánéleti ellenőrzéseknek vetik alá a dolgozókat még egyszer, nincs ezzel semmi probléma, bár hogy, mondjuk, a temetési segély meglétét is kérik tőlük majd, vagy azt, hogy a 300 ezer forint feletti ingóságaikat jelentsék le, és azokat a szórakozóhelyeket heti, havi és napi gyakorisággal jelenítsék meg, ahol ők a szabad idejüket adott esetben tölteni szokták , az mennyire lesz vonzó hatással az ágazatban dolgozók számára, és hogy fog hozzájárulni ahhoz, hogy még több elhivatott szociális szakember válassza azt a hivatást, amely során adott esetben a saját életét rááldozva erre az ügyre, menteni próbálja azt, amit ott megkapnak, amikor abuzált családokból kiemelt, bűnözői családokból kiemelt, fiatalon prostitúcióra kényszerített, kábítószer-használat által sújtott gyerekekből kellene valamit kihozni, ami ezeknek a gyermekeknek a jövőjét jelenthetné.
(14.20)
Mennyire fogja ezeket a szakembereket ott tartani a pályán, hogyha nincsen meg az, amit egyébként évről évre minden egyes költségvetési vita során kérni szoktunk, hogy a hazai közszféra leginkább alulfinanszírozott ágazata végre megkapja azt a figyelmet a kormánypárti hölgyektől és uraktól, amely ezeket a gyakorlatilag közhasznú übermenschnek minősülő szakembereket megilletné? Nyilvánvaló módon költői volt a kérdésem. Ilyenformán a fluktuáció, ilyenformán a munkaerőhiány csak növekedni fog.
Egyébiránt azokkal a pozitív intézkedésekkel, amelyek a sportolási vagy éppen a kulturális, művelődési lehetőségeket terjesztenék ki az állami védelembe vett gyermekek számára, a Jobbik-Konzervatívok frakciója teljes mértékben egyet tud érteni, viszont a szép elvek és célkitűzések mellett azért azt is ki kellett volna vagy ki kellene valahogyan fejteni, hogy az implementáció, a megvalósítás az ilyen forráshiányos állapot közepette hogyan fog megvalósulni. Egyelőre egyébként mi azt látjuk, hogy sehogy, az itt leírtak gyakorlatilag majd szép malasztként ott maradnak a papíron, és a gyakorlatban nem tudnak érvényesülni.
Az államtitkár úr, Rétvári államtitkár úr volt az, aki idehozta, engedtessék meg, ugye, a megélhetést is. Államtitkár úr, újra csak rá kell világítanom arra a gyarmati kifosztási gazdasági és társadalmi rendszerre, amely most már hosszú-hosszú évtizedek óta berendezkedett Magyarországon, és amelynek következtében hogyha az egy főre jutó fogyasztást és az állampolgárt leginkább ez érdekli, hogyha az egy főre jutó fogyasztást nézzük, akkor Magyarország az uniós tagországok közül most már csak Bulgáriát előzi meg, tehát hogyha ezt idehozzuk, akkor én nem tudom, hogy milyen furcsa logika alapján tudják megmagyarázni azt, hogy a családok helyzete javult. Egyáltalán nem javult, a gyermekes családok helyzete az elmúlt évek iszonyatos inflációjának hatására gyakorlatilag sokkal-sokkal rosszabbá vált, és azt látjuk, hogy az a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika, amely gúzsba köti hazánkat és a magyar társadalmat, semmit nem változott. Amíg itt gyakorlatilag Parragh László diktálja tollba barátjának, Orbán Viktornak a versenyképességi modellt, ami nem más, mint az olcsósággal való versenyzés, addig a gyermekszegénység és a családok szegénysége sem fog érdemben változni. (Hollik István: Már változott!) Igen, negatív irányba, tisztelt képviselőtársam! Nos… (Nacsa Lőrinc: Húú! Hollik István: Jézusom! Nagyon az alja!)
Hollik képviselőtársam, én felajánlok önnek egy körutazást, mondjuk, ott, Dél-Somogyban. Nem oly régen beszéltem egy ottani polgármesterrel, egy néhány száz lelkes kistelepülés polgármesterével csak hogy a mai magyar valósággal is szembesüljenek (Hollik István közbeszól.), és ha már gyermekvédelem, akkor kénytelen vagyok idehozni , a faluból 18 fiatal lány van kint Németországban vagy éppen Svájcban, prostitúcióval keresik a kenyerüket. A polgármester azt mondta, hogy a férjük otthol döglik ő fogalmazott így , és az összes pénz, ami Németországból vagy éppen Svájcból befolyik a családi kasszába, az el is tűnik. A droghasználat elterjedt, és a fiatalokkal már gyakorlatilag nem tudnak mit kezdeni, mert a 6. osztályos kislány is azt mondja, hogy minek neki iskola, minek tanulni, hiszen majd ő is az édesanyja példáját fogja követni, és prostituálttá válik. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Tehát ez is a magyar valósághoz tartozik.
Ami az internettel kapcsolatos… (Hollik István jelzésére:) Legyinthet, képviselőtársam, de hát, magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. Még egyszer mondom: szívesen látom Dél-Somogyban, nézzen körbe! (Hollik István: Én is szívesen látom a szülőfalumban!)
Nos, az internetes módosításokkal kapcsolatosan elmondhatjuk azt, hogy a fiatalok 40 százaléka önbevallása szerint is egyébként túl sokat lóg a neten, és hogyha az NMHH-nak az éves felméréseit nézzük, akkor ezt az önbevallást borzasztó statisztikák támasztják alá, hiszen 4 és 17 éves kor között 2 óra 20 perc, amit televíziózással töltenek a fiatalok, és ezt kiegészíti még négyórányi okoskütyü-használat, ahol gyakorlatilag másfél órát a közösségi médián lógva töltenek ezek a fiatalok, egy óra jut chatre, 71 perc pedig a statisztikák szerint filmnézésre és játékokra, internetes játékokra.
Az online hirdetési piac amit valamilyen formában most egyébként általunk támogatandó módon meg kívánnak regulázni , hogyha a tavalyi, illetve a tavalyelőtti számokat nézzük, 163 milliárdos, hatalmas piacot jelentett, egy lelkiismeretlen iparág, tehát hogyha bármilyen részről, bármelyik frakció tagjai felvetik azt, hogy itt rendet kellene vágni, és a magyar gyermekeket meg kellene óvni a káros tartalmaktól akár csak a korlátozás vagy éppen a hirdetések megrendszabályozása által, ahhoz a Jobbik-Konzervatívok frakciója a teljes támogatását biztosítani tudja. Sőt én magam egyébként továbbmennék, és hogyha csak a TikTokra gondolunk bár ez valószínűleg sokak körében egy botrányos kijelentés és felvetés lenne , az az amerikai szigor, ami ott most talán akkor megmutatkozik, számomra üdvözlendő lenne Magyarországon is, egyéb közösségi platformokkal egyetemben.
Nyilvánvaló, hogy ezt egyfajta ilyen luddita, tehát gépromboló hozzáállásnak is lehet tartani ugye, amikor a XIX. században a gőzgép megjelenésétől megriadt és a munkájukat féltő munkások széttörték az újítást, a gőzgépet , de azt hiszem, hogy ennél sokkal-sokkal többről van szó, hiszen vezető függőségkutatók, pszichológusok világítanak rá azokra a káros ártalmakra, amelyek alapvetően befolyásolják a gyermekek személyiségfejlődését. Hiszen a depresszió, a szorongás, a magányosság, az anyagiassá válás és egyáltalán az egocentrizmus mint olyan rettentő mértékben összefügg a közösségimédia-használattal és az ehhez kapcsolódó addiktív magatartással. Nyilvánvaló az is, hogy a prédikálás teljesen kontraproduktív lenne, higgyék el, hogy háromgyermekes családapaként pontosan tudom, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy a prédikálás ebben az esetben is teljesen felesleges. Viszont az olyan, valóban előremutató kezdeményezések, mint a Televele Médiapedagógiai Műhely vagy éppen a Hintalovon Alapítványnak a Telekommal közösen indított InternetMost-programja talán talán! segít ezt a problémát is kezelni.
Államtitkár Urak, Hölgyek! Képviselőtársaim! Összességében azt tudom elmondani, hogy a Jobbik-Konzervatívok frakciója itt most az összevontan tárgyalt módosító javaslatokat, mind a kettőt támogatni tudja (Nacsa Lőrinc: Egy százalék! Egy! Egy százalék!), még akkor is, Nacsa képviselőtársam, támogatni tudja. Azokkal a hiányosságokkal pedig, különösen amelyek az ágazatban, a szociális szférában és a gyermekvédelemben dolgozók valóban megalázó bérhelyzetét illetik, még így vagy úgy, de találkozni fognak. Mi a magunk részéről egész biztos, hogy szembesítjük a kormánypárti képviselő urakat, köztük Hollik urat is azzal, hogy azok az emberek, akik azt a problémát, amelyről most itt tárgyalunk, a valóságban, a mindennapi munkájuk során kezelni hivatottak, milyen magára hagyatottnak és milyen megalázottnak érzik magukat csak azért, mert a magyar költségvetés, illetve, hát, önök mint a többség birtokosai nem fordítanak megfelelő gondot arra, hogy ezek az emberek, ezek az elhivatott szakemberek végre megkapják azt, amit megérdemelnek. Köszönöm.