KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nacsa Lőrinchez szeretnék kapcsolódni, képviselőtársamhoz, aki a kifogástalan életvitelnek nagy szakértője és ismerője. (Nacsa Lőrinc: Inkább ne tedd!) Én ebben nem kételkedem, ugyanakkor azt szeretném öntől megkérdezni mint előterjesztőtől is, hogy miért nem tartották elegendőnek a pszichológiai alkalmassági vizsgálat bevezetését, ami szintén számos más munkacsoport vagy munkakör esetében előfordulhat, illetve külföldi példák is vannak.

Azt gondolják, hogy egy ilyen pszichológiai vizsgálat nem tudja kiszűrni azokat a kockázatokat, amiktől most a gyermekeket akarják megvédeni? Sokkal nagyobb a kockázat kiszűrésének az esélye, ha valaki, mondjuk, kifogástalan munkát végez, vagy úgy látszik, hogy kifogástalan munkát végez, de kifogásolható életmódot folytat, akkor ez valami olyan többletinformáció, amiből arra következtetnek, hogy akkor tőle meg kell válni, mert potenciális bűnelkövetővé válhat? Mert, ugye, itt feltételezésekről, valószínűségekről, kockázatokról beszélünk, és ha az életmód esetében ezt előhozzuk, akkor azért mégiscsak arról van szó, hogy egy komplett ágazatra, illetve egy ágazat jelentős részére, a gyermekotthonokban dolgozókra húzzuk rá azt a vélelmet, azt a feltételezést, hogy igen, a ti körötökben olyan kockázatok merülhetnek fel, amiknek súlyos következménye lehet.

Tehát miért nem elegendő a pszichológiai alkalmassági vizsgálat, miért vizsgálják, és vizsgáljáke ilyen rendőrségi, rendészeti  hiszen az NVSZ-t vonják be  módszerekkel emberek magánéletét, életmódját?