DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül helyes és időszerű, hogy ebben a tárgykörben folytatunk érdemi vitát, ugyanakkor sajnos abban teljesen biztos vagyok, hogy ha ennek a naptári évnek az elején nem robban ki a kegyelmi botrány, akkor ma délután itt valami teljesen más típusú, teljesen más tárgykörben folytatott vitára kerül sor. Nagyon bízunk abban, hogy nem valamifajta politikai termék tálalását jelenti ez a ma délutáni, majdnem estébe nyúló vita, hanem lesz érdemi változás, fejlődés is a gyermekvédelem frontján.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy néhány gyakorlatias szemszögből tett észrevételt fogalmazzak meg! Először is, az állam alapvető kötelessége lenne a gyermekvédelmi intézmények emberhez és gyermekhez méltó ellátási körülményeit biztosítani, és itt a tárgyi feltételek biztosításáról, az eszközparkról, a felszereltségről kellene beszélni, másrészt pedig a gyermekvédelemben dolgozók tisztességes fizetéséről. Mindenfajta politikai sárdobálás vagy személyeskedés nélkül tegyük mindannyian szívünkre a kezünket: hányan dolgoznának itt a képviselőtársak közül, főként önök közül azokért a fizetésekért, amelyekért dolgoznak azok a gyermekvédelmi dolgozók, akiktől minél színvonalasabb munkavégzést várnak el, ráadásul pluszkötelezettségeket rónak rájuk? Gyakorlatilag életvitel-vizsgálat, kifogástalan életvezetés, megbízhatósági vizsgálat vár rájuk. Ezek a rendvédelemben és a titkosszolgálatoknál ismert kifejezések. Már csak ezért is magasabb javadalmazást érdemelnének, meg azért is, hogy ne hagyják el a pályát egyáltalán, ne váljon olyan tragikussá a munkaerőhiány, hogy az már az alapvető feladatellátást is veszélybe sodorja.

De nézzük az előbb említett megbízhatósági vizsgálatokat! Ez ismereteink szerint majd a Nemzeti Védelmi Szolgálat hatáskörébe kerül. Nos, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, mint tudjuk, gyakorlatilag az RSZVSZ-nek egyfajta jogutódja, hajdan a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata látta el a fegyveres testületek belső elhárítását, a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekmények felderítését és bizonyos nyomozati cselekményeit végezte. Most ezt végzi, viszonylag jó műszaki és tárgyi felszereltséggel a Nemzeti Védelmi Szolgálat, kiegészítve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetői vagy munkatársai által esetlegesen elkövetett bűncselekmények nyomozásával.

(16.30)

Ilyen típusú egyik nyomozás kapcsán jutottak például a Völner-Schadl-ügy szálaira is a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai. Csakhogy ők nemrég kaptak egy pluszfeladatot egy számukra idegen területről, az egészségügy szakterületéről: döntően ők végzik, ez a szervezet végzi a nyomozást az orvosi hálapénzek felderítésével összefüggésben is. Gyakran titkos nyomozási eszközöket, leleplezett eszközöket, módszereket vetnek be, és számos esetben eredményes ez a munka, számos vádemelés is kapcsolódik az ő tevékenységükhöz.

Én őszintén kétlem, és most Rétvári államtitkár urat kérdezem, őszintén kétlem, hogy jelen pillanatban lesze arra elég pénz, hogy annyival meg tudják emelni a személyi állományt az NVSZ-nél, hogy most már még egy újabb feladatot, az n+1-edik egyedik feladatként majd a szociális szférában vagy a gyermekvédelemben dolgozókkal kapcsolatos ilyen tevékenységet is el tudják látni. Őszintén szólva, kevés esélyt látok arra, hogy a kifogástalan életvitel vizsgálata a gyakorlatban is megtörténik majd.

A Mi Hazánk Mozgalom egyik legnagyobb félelme, hogy gyakorlatilag nagyon kevés körülmény, nagyon kevés dolog fog érdemben változni a gyermekvédelem területén. Ezt majd lehet lobogtatni június 9-éig, de kíváncsiak leszünk, hogy június 10-én, hétfő délelőttől kezdve majd mennyire lesz az önök számára meg a kormánypártok számára fontos a gyermekvédelem témaköre, hányszor lehet majd azután is erről érdemben beszélni vagy érdemben bármilyen információt kapni.

Aztán van még néhány terület, amiről érintőlegesen szó esett, néhány képviselőtárs itt érintőlegesen említette vagy szóba hozta, hogy kétségkívül a pedofiljellegű bűncselekmények jelentik a legkirívóbb eseteket a gyermekvédelmi rendszeren belül, a legsúlyosabbakat, a jogilag és erkölcsileg leginkább elítélendőket. Ugyanakkor van két esetkör, ami szintén rendkívül nagy probléma, és lehet, hogy gyakoribb, mint a pedofiljellegű bűncselekmények elkövetése: az egyik a drog kérdése, a másik pedig a prostitúció.

A drog tárgykörön belül gyakorlatilag valamennyi elkövetési formát ide kell érteni, a drog birtoklását, a drog használatát és a drog terjesztését. Azok a tapasztalatok, személyes tapasztalataim, és számos olyan információ jut vissza hozzám, hogy mondjuk, egy tízezer főnél alig valamivel népesebb városban, ahol általában működik valamilyen gyermekvédelmi intézmény, a helyi rendőrség, meg aki egy kicsit a helyi viszonyokban jártas, az átlagnál jobban beágyazott, az tudja, hogy kik terjesztenek kábítószert a gyermekvédelmi intézményben, mondjuk, milyen személyi kört érinthet ez, főleg az ott tartózkodó gyermekek vonatkozásában.

A rafináltabb bűnözők eszközként használják a gyermekeket, hiszen ha 14 év alatti az elkövető, akkor a gyermekkor miatt büntethetőséget kizáró ok áll fenn, gyakorlatilag még nem kerül börtönbe a gyermek sem, 14-18. életév között számottevően enyhébb büntetésre számíthat, ha esetleg lebukik és mondjuk, büntetőeljárás hatálya alá kerül. És nyilván egy ilyen életkorú gyermek vagy fiatal nincs azzal tisztában, hogy ez a felnőttéletét majd milyen mértékben fogja befolyásolni vagy adott esetben tönkretenni.

Ráadásul ez döntően nem a drágábban, magasabb áron elérhető kábítószerekhez, hanem a silány minőségű, olcsó kábítószerekhez kapcsolódik, amelynek az egészségre gyakorolt vagy egészségre kifejtett hatása akár egyszeri használat esetén is maradandó egészségkárosodást jelent, és egyébként ettől függetlenül elképesztő hasznot termel azoknak a bűnözői köröknek, amelyeket, ismétlem, a helyi viszonyokban járatos civilek is jól be tudnak azonosítani névről, arcról, becenévről, lakhelyről.

De valahogy azt látjuk, tisztelet a ritka a kivételnek, hogy a helyi rendőrség számára ez valahogy radar alatt marad; valahogy radar alatt marad, és valahogy a rendőrség nem képes ugyanazt érzékelni vagy észlelni, mint amit egy egyszerű választópolgár mindenfajta különleges eszköz bevetése nélkül, személyismeretei, társadalmi kapcsolatai alapján pontosan fel tud deríteni. Sokszor mintha a rendőrség cselekvőképtelen lenne, vagy lehet, hogy úgy érzik, hogy úgyis mindig újratermelődik a probléma, ez ellen felesleges hadakozni. Ennyi erővel akkor igazából mindegy lenne, ha nem tartanánk fenn rendőrséget. Természetesen, még mielőtt valaki félremagyarázná, nagyon nagy szükség van a rendőrségre, csak ezt a fajta rendőri vagy rendőri vezetői  mert inkább vezetői probléma ez  hozzáállást nem tudom értelmezni. Nekem Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is vannak ilyen jellegű tapasztalataim.

A másik nagy probléma a prostitúció, amelynek a legsúlyosabb, legkirívóbb esete, ha esetlegesen azok szervezik vagy azok vesznek részt akár adott településen belül, akár tágabb körben ennek a szervezésében, akiknek a felügyeletére bízzák a gyermekeket. De sok esetben összeér a drogkérdéssel, tehát akik a drogkereskedelemben részt vesznek, az esetek túlnyomó többségében szervezik a prostitúciós jellegű tevékenységet is, amellyel megint egyrészt elképesztő mértékű profitot termelnek egyes bűnözői körök, másrészt valahogy az esetek túlnyomó többségében ez is elkerüli a rendőrség figyelmét. Az egyszerű, átlag állampolgár joggal érezheti úgy, hogy miért az életét, testi épségét sodorja veszélybe, miért tegye ki magát annak, hogy erről információkat ad át, amikor adott esetben lehet, hogy bizalmasan átadott információk pillanatokon belül visszajutnak az elkövetői körhöz. Ha nem fordítanak speciális nyomozati eszközöket ezeknek a felszámolására, akkor garantáltan nem sokat fog érni az a vita meg az a majdan megszavazandó törvényjavaslat, amiről itt most alapvetően szó van.

Engedjenek meg nekem egy személyes példát, ha úgy tetszik, egy jogesetet, amely egy speciális tárgykörét öleli fel ennek a témakörnek, ez pedig a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás esete, ami már nagyon közel áll rendszertanilag meg büntetőjogilag is K. Endre tevékenységéhez.

Valamikor 20-21 évvel ezelőtt történt korábbi munkahelyemen, Kocsordon, amikor is nyilvánvalóan nem a gyermekek felügyelői azok, akikre a gyermekeket rábízták, nem ők voltak az elkövetők, hanem mind az elkövetők, mind a sértett értelemszerűen általános iskolás korából adódóan 14. életévét be nem töltött személy volt. Két fiúgyermek próbált  úgy emlékszem, hogy szerencsére sikertelenül  orális közösülésre kényszeríti a mosdóban egy harmadik, sokkal gyengébb, fizikailag is gyengébb és gyenge értelmi képességű kisfiút. Kísérleti szakaszban megrekedt a cselekmény, tehát szerencsére nem történt meg a legrosszabb.

Aztán amikor a sértett gyermek édesanyja, aki szintén rendkívül csekély szellemi képességekkel rendelkezett, hogy nagyon finoman fogalmazzak, érthető felháborodásában az iskola akkori igazgatójához fordult, akkor az igazgató azzal küldte el melegebb éghajlatra, hogy jobban jár, ha nem szaladgál meg nem ugrál, mert még ő fogja a végén megütni a bokáját. Egy egyszerű, iskolázatlan, analfabéta asszonyság ettől természetesen megijedt, de egyébként a településen belül a polgármesteri hivatalig meg a képviselő-testületig hatoló botrányt azért elő tudott idézni, hiszen érthetően annyira felháborodott, hogy azért mégsem fogta be teljesen a száját, de a rendőrségre meg az ügyészségre nem mert elmenni.

Amikor én akkor még aljegyzőként erről tudomást szereztem, fittyet hányva mindenfajta alá- és fölérendeltségi viszonyra, személyesen tettem feljelentést a Mátészalkai Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen. Csodálkozott is az eljáró rendőr, hogy én már minősítettem is a cselekményt paragrafus, bekezdés és minden alpont szerint, hogy ez hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás. Akkoriban öt évig terjedő szabadságvesztéssel lehetett volna ezt büntetni. Mindent elmondtam legjobb tudásom és legtisztább lelkiismeretem szerint, amit tudtam.

Az lett ennek a vége, tisztelt képviselőtársak, hogy én akkor még naiv fiatalként abban bíztam, hogy sikerül majd kideríteni az igazságot, aztán rájöttem, akkor mondjuk, már nem először, hogy akinek igaza van, annak általában egy dolog jár, mégpedig a szája, és ha más szempontból vizsgálja az ügyet a rendőrség és az ügyészség, akkor ott a helyi, kisvárosi kapcsolatrendszereken nem nagyon lehet áthatolni, és egy huszonéves pályakezdő aljegyző nem fog tudni ezzel mit kezdeni.

A rendőrség és az ügyészség koprodukciójának eredményeként megszüntették az eljárást, az igazgató nyugdíjba mehetett. Egy dolgot sikerült elérni, hogy hosszú évekig, legalábbis amíg én a 2010-es mandátumszerzésemig ebben a faluban dolgoztam, nem fordultak elő hasonló esetek, és az iskolai bűnelkövetésnek ez a formája megszűnt.

Tehát amíg ezeket a fajta személyes, becsontosodott helyi kapcsolatrendszereket nem sikerül megtörni, amihez bármifajta törvényalkotás kevés lesz, addig nagyon csekély lesz a felderítés aránya, tisztelt államtitkár úr. Tehát amíg azt látjuk, hogy nyilvánvaló bizonyítékok, akár nyilvánvaló tanúbizonyítás ellenére meg lehet úszni hivatalos személy által elkövetett bűnpártolásokat, meg ki lehet tenni óriási veszélynek 14 éven aluli gyermekeket, addig itt nagyon nehezen fog változni bármi is.

(16.40)

És azért hoztam fel direkt ezt a tényállást, mert úgy emlékszem, hogy nem szerepel a nem elévülő bűncselekmények felsorolásában. De ha mégis szerepel, akkor megkövetem önöket, és akkor egy gonddal kevesebb. Ha pedig nem, akkor legyenek szívesek ezt belevenni, hiszen K. Endre cselekménye is valahogyan inkább ehhez volt közel. Az más dolog, hogy kényszerítésnek minősítették, de lehet, hogy itt egy halmazati bűncselekményt rosszul ítélt meg az ügyben eljáró rendőr vagy ügyész. Ez elég gyakran előfordul egyébként. Úgyhogy úgy néz ki, hogy leírhatunk mi itt bármit, vitatkozhatunk itt nagyon jót, de a gyakorlatban, a való életben sokszor személyes kapcsolatokkal helyben befolyásosnak tűnő személyek vagy magas vezető beosztású személyek sok mindent megúszhatnak.

És végül, de nem utolsósorban, visszatérve egy pillanatra itt a kifogástalan életvitelre vagy életvezetésre meg a megbízhatósági vizsgálatokra: ha a törvényhozók elvárják a gyermekvédelemben dolgozó vezetőktől meg meghatározott beosztású munkatársaktól a kifogástalan életvitelt, ennek a felülvizsgálatát egyébként csekély, sőt szégyenteljes javadalmazásért, akkor a társadalom joggal várhatja el, hogy ilyen típusú vizsgálatokat legalább az állami vezetőkkel kapcsolatban írjunk elő. Nagyon indokolt lenne, szerintem tíz magyar választópolgárból tizenegy támogatná, hogy mondjuk, meghatározott magas állami vezetői beosztásokban sor kerüljön akár rendszeresen, akár szúrópróbaszerűen pszichológiai vizsgálatokra. Szerintem egyes esetekben még az elmekórtani vizsgálat is indokoltnak tűnhet, nyilván ez személyfüggő.

Kifogástalan életvitel vizsgálatára is nagy szükség lenne azoknál, akik előírják ezt a gyermekvédelemben dolgozóknak; és egyébként, ha már itt tartunk, akkor akár rendszeresen, akár szúrópróbaszerűen, mondjuk, a droghasználat vizsgálatára is, drogtesztek keretében. Erre én négy vagy öt évvel ezelőtt javaslatot tettem, sajnos ebből nem lett semmi, pedig  mindenfajta bulváros hangvétel nélkül  vannak vagy lehetnek olyan állami vezetők vagy esetleg EP-lista-vezetők, akikkel kapcsolatban a rendszeres droghasználat alapos gyanúja merül fel. Nekik az elsőrendű érdekük, hogy tisztázzák magukat az esetleges alaptalan vádak alól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A Mi Hazánk Mozgalom áll minden ilyen vizsgálat elébe, a Mi Hazánk Mozgalom vezetői és képviselői. (Az elnök ismét csenget.) Kíváncsiak vagyunk, hogy az ellenzék más pártjai vagy a kormánypártok vezetői ezzel kapcsolatban hogyan nyilatkoznak. Ha nincs rejtegetnivalójuk, akkor alávetik magukat ezeknek a vizsgálatoknak. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)