OROSZ ANNA (Momentum): Köszönöm a szót. Elég szomorúnak tartom, hogy önök idéznek nekünk a Bibliából, miközben önök adtak kegyelmet egy pedofil bűntársának, és önök nem kértek bocsánatot  (Rétvári Bence: Mi kinek adtunk kegyelmet?) az önök igazságügyi minisztere , és senki nem kért bocsánatot azóta sem a bicskei áldozatoktól, és semmilyen intézkedést nem hoztak annak érdekében, hogy a gyermekvédelem végre nyugodtan és rendben működhessen.

Azt is nagyon szomorúnak tartom, hogy önök ilyen erkölcsi prédikációkat tartanak nekünk, miközben önök közül senki nem állt ki azért, hogy Balog Zoltán, aki kilobbizta ezt a kegyelmi döntést, minden létező tisztségéről mondjon le, aminek még birtokában van.

Szeretném Hornung államtitkár asszony egy-két kijelentését cáfolni, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy például a CSOK esetében remek, hogy mindig elmondják, hogy hány családnak segítettek a CSOK-kal. Nekem az a kérdésem, hogy hogyan segítik azokat a családokat, akik nem férnek hozzá a CSOK-hoz. Magyarországon a harmadik a legnagyobb az aránya azoknak a gyerekeknek az Európai Unión belül, ahol a családoknak komoly anyagi terheik vannak, amelyeket nem tudnak sehogyan sem kifizetni. Nem tudják kifizetni például a fűtésszámlát, vagy nem tudják kifizetni az albérletet. (Rétvári Bence: Ez az a rezsicsökkentés, amit nem szavaztak meg.) Az a kérdésem, hogy a CSOK mellett hogyan tudnak segíteni azoknak a gyerekeknek, akik rászoruló, szegény családokban élnek, nem pedig gazdag családokban.

Aztán azzal is elbüszkélkedett, hogy önök mennyi bölcsődei férőhelyet teremtettek. Tájékoztatásul mondom önöknek, hogy Novák Katalin 2019-ben, amikor 48 ezer bölcsődei férőhely volt az országban, azt ígérte, hogy 2022-re 70 ezer bölcsődei férőhely lesz. Tehát 48 ezerről egy 22 ezres emelkedést ígért. Na most, ebből 2023-ra, tehát az ígéret céldátumához képest egy évvel később 55 ezer férőhely volt összesen, ami azt jelenti, hogy 7 ezret teljesített a 22 ezer helyett a Fidesz-kormány. Én amióta politikus vagyok, nem találkoztam még szülővel  de komolyan! , aki ne panaszkodott volna arra, hogy mennyire nehéz bölcsődei férőhelyet találni.

Visszatérnék az eredeti felszólalásomra, merthogy önök azzal vádolnak minket, hogy mi személyeskedünk, miközben egyébként önök plakátolják ki az országot azzal, hogy az ellenzék politikusai hazaárulók. De mindegy, zárójel kinyitva, bezárva, nekem az a kérdésem, hogy mégis mi a fenét tesznek azért (Rétvári Bence közbeszól.), hogy a magyar gyermekeknek jobb legyen Magyarországon. Mit tesznek azért, hogy a gyermekvédelmi dolgozók ne 200-300 ezer forintokat vigyenek haza egy hónapban, miközben a világ egyik legnehezebb hivatását végzik, miközben súlyosan traumatizált gyerekek tucatjain próbálnak segíteni? Én nem tudom, hogy jártake már önök életükben gyermekotthonokban. Mi jártunk. Láttuk, hogy milyen nehéz munkát végeznek ezek az emberek. És egyszerűen nincsenek szavak arra, hogy mennyire kevés pénzt keresnek ehhez képest, hogy mennyire nem becsüli meg a magyar kormány az ő munkájukat sem anyagi, sem emberi értelemben.

Nem kaptunk válaszokat arra, hogy hogyan fogják visszaszorítani a családon belüli erőszak eseteinek az arányát. Gyakorlatilag mindennap van egy újságcikk arról, hogy meghalt egy nő, mert megölte a volt férje, a férje, aki éppen börtönből szabadult, miközben voltak jelzések arról, hogy ebből gond lesz. Mit tesznek azért, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az, hogy egy kétéves gyermek belehal sérüléseibe, miután nevelőszülője megverte őt?

Nem kaptunk arra sem választ egyébként, hogy 54 ezer családot érint az a probléma, hogy beteg, ápolásra szoruló gyermeket vagy felnőttet gondoznak, és kikerült a közgyógyellátásból rengeteg minőségi pelenka az önök áldásos tevékenységének köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy ezek az amúgy is rászoruló családok havi szinten több tízezer forintos pluszkiadást kell hogy valahogyan fedezzenek, azért, mert önök egy ennyire egyszerű támogatást, egy ennyire egyértelmű segítséget nem adnak meg azoknak a családoknak (Rétvári Bence: Nem igaz!), amelyek beteg, ápolásra szoruló gyermekeket és felnőtteket gondoznak.

De az is kérdésem, hogy mikor lesz végre arra pénz, hogy a gyermekvédelemben dolgozók megfelelő szakmai és mentális támogatást kapjanak. Nem egyszer, nem kétszer találkoztam olyan gyermekvédelemben dolgozó nevelővel, gyermekfelügyelővel, aki hónapokon át, adott esetben éveken át nem kapott semmiféle szupervíziót, semmiféle pszichés támogatást a munkájához.

És akkor még nem beszéltem az iskolák helyzetéről. Gyermekpszichológusok, gyermekpszichiáterek százai beszélnek arról, önöknek írnak nyílt levelet arról, hogy mennyire borzalmas mentális állapotban vannak a gyerekek, hogy szoronganak, hogy depressziósak, hogy változtatni kell az oktatás működtetésén. Mit fognak azért tenni, hogy jobb legyen a magyar gyermekeknek az iskolákban?

Mit fognak azért tenni, hogy ne zárjon be egyetlen szülészet sem a hétvégére?

(16.50)

Önök családbarát meg gyermekbarát országról beszélnek, miközben sorra zárnak be a szülészetek; szombat, vasárnap nem lehet szülni. Mit képzelnek magukról, komolyan?! Azt gondolják, hogy csak azért, mert elmondják ötmilliószor, hogy önök védik meg a családokat, attól ez igaz lesz? Tudják, hogy mi az igazság? Az, hogy ha valakitől meg kell védeni a magyar gyerekeket és a magyar családokat, akkor azok maguk. Köszönöm szépen. (Rétvári Bence: Újbudáról sokat mondott, ugye?)