DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. A magyar Országgyűlés pár hónappal ezelőtt egyértelműen rögzítette a kormánypártok álláspontját a háborúval kapcsolatban. Az Országgyűlés elítélte Oroszország katonai agresszióját, és elismerte Ukrajna jogát területi szuverenitásának védelmére. Ezenfelül a bajbajutottaknak, a menekülteknek segítő kezet nyújtottunk: Magyarországra érkezett Lengyelország után a második legtöbb menekült Ukrajnából. S arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy több mint 5 ezer ukrán gyermek tanul több mint 1500 magyar iskolában. Segítő kezet nyújtottunk!

Ettől függetlenül ez a háború nem a mi háborúnk, és a történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy amikor nagyhatalmak csaptak össze a világnak ezen a részén, akkor mi mindig rosszul jöttünk ki belőle, mert az ilyen konfliktusok számunkra mindig gyötrelmet és keserves újrakezdéseket hoztak. Sajnálom, hogy amikor ilyen követeléseket fogalmaznak meg, amikor háborúpárti követeléseket fogalmaznak meg, akkor ezeket a tapasztalatokat egyáltalán nem veszik figyelembe.

Azért aktuális ez a kérdés, mert két év eltelt a háború kirobbanása óta, de most gyakorlatilag egy szintlépés történik, már nemcsak fegyvereket küldenek, hanem nyíltan beszélnek a nukleáris fegyverek esetleges bevetési lehetőségéről. Lengyelország arról beszél, hogy szívesen fogad nukleáris fegyvereket, a francia elnök pedig arról beszél, hogy akár európai katonákat is kellene küldeni, s új elemként most már amerikai döntéshozók is, a demokraták is beszélnek arról, hogy a háború bizonyos fejleményei esetén esetleg amerikai katonák is mehetnének ebbe a háborúba. A mi térségünkön fog csattanni, ha ez bekövetkezik, és az esetleges kockázatokat, azok következményeit nem tudjuk elég sötét színben felmutatni.

Az, hogy az ellenzék békepárti lenne? Hogy nem bírja ki a plafon, hogy ne szakadjon le?! Engedje meg, hogy idézzek: „Ahogy minden tisztességes ország küld fegyvereket Ukrajnába, úgy Magyarországnak is kellene.” Ki mondta ezt? Tordai Bence! Ön szerint a fegyverküldés, a fegyverekkel való beavatkozás vajon békét hoz vagy a háborút terjeszti ki? Egyértelműen a háborút terjeszti ki. Ennyit az önök, illetve a maga békepártiságáról. (Tordai Bence: Nem mi vagyunk háborúpártiak, hanem a Fidesz! Mi azt akarjuk, hogy béke legyen.)

Az a baj, hogy nem ez az egyetlen ilyen nyilatkozat. Önök felsorakoztak egy miniszterelnök-jelölt mögött, és ez a miniszterelnök-jelölt nemcsak fegyvereket küldött volna a hadszíntérre, hanem teljesen világosan beszélt arról, hogy katonákat is kellene küldeni. A helyzet az, hogy egyetlenegy ellenzéki, baloldali pártot nem tudok mondani, amely kikéredzkedett volna ebből a háborúpárti kórusból. Egyetlenegyet se! Ez eddig sem volt játék, most pedig, amikor atomfegyverekről és katonák küldésének lehetőségéről beszélnek, most meg aztán végképp nem játék.

Az ember felteszi a kérdést, hogy vajon miért alakul ez így, vajon miért nem tanul az ellenzék abból az egyértelmű választási eredményből, amely 2022-ben megmutatta, hogy a magyarok egy dolgot nagyon szeretnének: békét, békét mindenáron. Már csak azért is, mert nincs olyan magyar család, akinek az életét valamilyen formában a XX. században ne befolyásolta volna valamelyik nagy háború. Azok a családok a szerencsések, akik nem veszítettek emberéletet valamelyik nagy háborúban. Önök pedig elengedett kézzel követelik, hogy Magyarország menjen közelebb a háborúhoz, küldjön fegyvereket és akár katonákat is. Ez volt az önök miniszterelnök-jelöltjének a hivatalos álláspontja.

Visszatérnék még egy lényeges kérdésre, arra, hogy vajon miért képviseli az ellenzék ezt az álláspontot. Azért, mert nem önálló. Itt jön képbe az, hogy amikor dollármilliók, forintmilliárdok érkeztek, akkor az nem csupán arról szólt, hogy a választásokba megpróbáltak beavatkozni, hanem arról is, hogy ezek a dollárok szépen beépültek az ellenzéki pártok politikájába. Ott van minden közleményükben, ott van minden ehhez hasonló felszólalásukban.

Ami pedig a béketárgyalásokat illeti: mi támogatjuk, hogy induljanak meg végre a béketárgyalások. Ha atomfegyverekről beszélnek, ha európai katonák küldéséről beszélnek, ha arról beszélnek, hogy Európának hogyan kellene még euró-tízmilliárdokat költeni erre a háborúra, amely egyébként nem a miénk, az nem béketárgyalás, tisztelt képviselő úr, hanem az egy háborús eszkaláció. És ha lesz bárminemű tárgyalás, ahova Magyarország meghívót kap, akkor mi ott a béke hangja szeretnénk lenni. S egy dologban biztos lehet, ha júniusban lesznek ilyen tárgyalások, akkor június 9-én, június második vasárnapján nemcsak nekünk, hanem egész Magyarországnak lesz lehetősége arra, hogy erős üzenetet küldjön, a béke üzenetét. Mi elküldjük, de önök hajlandóke megtenni? Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)