DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Megint olyan napokat tudhatunk magunk mögött, amikor közelebb kerültünk egy szélesebb körű háborúhoz és távolabb a béketárgyalásoktól. De miért is juthatunk erre a megállapításra?

Először is azért, mert európai országok egyre összetettebb fegyverrendszereket juttatnak a háborúba. A németek bejelentették, hogy Patriot, Iris-T és Skynex rendszereket küldenek Ukrajnába, a román elnök Washingtonban bejelentette, hogy Patriot rakétarendszert küldene, mint ahogy Spanyolország is ajánlott már fel ilyen rakétákat.

Amerikában is látványos készülődés zajlik, a nemrég megszavazott 60 milliárdos csomag után újabb háborús pénzügyi csomagot készítenek elő; mint mondják, vissza akarnak térni a finanszírozási szünet előtti tempóhoz. Ráadásul a demokrata vezérkar második embere arról beszélt, hogy ha Ukrajna elbukna, akkor Amerikának jobban bele kellene keverednie a konfliktusba, már nem csak pénzzel, hanem katonákkal is. Tehát ez újabb szintlépést jelenthet. Nem pont ugyanaz a katonai erő nagyságrendje, de Litvánia is bejelentette, hogy kész katonákat küldeni.

Ha a francia elnök korábbi nyilatkozatait is ideszámítjuk, akkor már három nyugati országban is napirenden van, hogy katonákat kellene küldeni, és talán az sem mellékes, hogy Németországban is arról beszélnek, hogy esetleg vissza lehetne állítani a sorkatonai kötelezettséget, és ami még súlyosabb, egyre több országban hivatkoznak atomfegyverekre.

Ezekre a nyilatkozatokra általában az orosz féltől is rendre megérkezik a válasz. Az orosz elnök nem hadászati nukleáris fegyverekkel való hadgyakorlatot rendelt el, amely gyakorlatban Fehéroroszország is részt vesz. Így hát nagyon úgy tűnik, hogy nincsen fék az eszkalációs vonaton, és ha lenne, akkor sem sokan akarnák meghúzni.

Nem kevésbé borúsak a gazdasági tervek. A belső piaci biztos szerint az európai védelmi iparnak háborús gazdasági üzemmódba kell kapcsolnia, korábban Charles Michel, az Európai Tanács elnöke nyilatkozott úgy, hogy az egész európai gazdaságnak kellene háborús üzemmódba kapcsolnia. Azért itt jó lenne megállni egy pillanatra, mert jó lenne feltenni a kérdést, hogy vajon helyes iránye, hogy Európa úgy áll át hadigazdasági szemléletre, hogy ez  legalábbis mi így gondoljuk  nem a mi háborúnk. Szörnyű háború, agresszióból született, de attól ez még nem a mi háborúnk.

Minősítő körülmény, hogy már a szankciós politika is leginkább Európát és nem Oroszországot kényszerítette térdre, és még a békét sem hozta el. Az orosz gazdaság 3 százalékkal növekedett, az amerikai 2,5-del, az európai 0,9 százalékkal. Ha így folytatódik, akkor az tovább rongálja az EU versenyképességét és végső soron az európai emberek, az európai családok megélhetését. Miért kéne egyetlen feltett kérdés nélkül, tétlenül néznünk, hogy ez így menjen tovább? Mert ha nem lesz változás, akkor Európa gazdasági értelemben megy a levesbe. Mi inkább más utat választanánk.

A háború két éve megmutatta, hogy a brüsszeli elit utat tévesztett: emberéleteket veszélyeztet, gazdasági versenyképességet és az európai emberek, így a magyar emberek megélhetését, és közben nem hallja a választói hangokat, vagy nem is akarja meghallani. Mert ha figyelne, akkor azt hallaná, hogy az európaiak most sem akarnak mást, mint ami alapján az európai együttműködés elindult: békét és gyarapodást. Azért kell változást elérnünk, hogy visszaszerezzük az ezekre vonatkozó reményt. Június 9-én van erre a legerősebb lehetőségünk, hát, akkor váltsuk be közösen! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)