DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy a kormány üdvözli az Európai Ügyek Bizottságának a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akciói tárgyában folytatott vizsgálatát, amelyet indokoltnak és fontosnak tartunk, hiszen Európa a válságok és a veszélyek korát éli, most dől el, hogy a kontinens belesodródike a háborúba, Európa és benne Magyarország jövője, biztonsága, szuverenitása és prosperitása a tét.
Megszokhattuk már, hogy a magyar dollárbaloldal folyamatosan a külföldi globalista elvárások szerint cselekszik. Ebben a kontextusban viszont, amikor Brüsszel és a nyugat-európai vezetők többsége is háborúpárti álláspontot képvisel, különösen szükség lenne arra, hogy a magyar dollárbaloldal ne vakon kövesse a megrendelők érdekeit, hanem húzzon egy vonalat, és álljon ki a nemzeti érdekek mellett. Mégsem ezt teszik, továbbra is minden alkalmat felhasználnak arra, hogy Magyarországgal szemben politizáljanak, és az előzményekből kiindulva arra is számíthatunk a jövőben, hogy azok mellé állnak, akik belekényszerítenék Magyarországot a háborúba.
Tisztelt Ház! A közelmúltban számos magyar baloldali európai parlamenti képviselő nyilatkozott úgy, hogy tevékenységével közreműködött különböző uniós eljárások Magyarország elleni elindításában, amelyeknek céljuk Magyarország elítélése mellett az volt, hogy a magyar emberek ne jussanak hozzá az őket megillető uniós forrásokhoz. Minderre figyelemmel, összhangban az Alaptörvény és az Európai Unió alapító szerződéseiben is rögzített tagállami szuverenitás védelmének szükségességével, az Európai Ügyek Bizottsága vizsgálati tevékenységet folytatott annak feltárása érdekében, hogy az érintett baloldali szereplők megnyilvánulásai és tevékenységei mennyiben járultak hozzá az uniós források visszatartásához, és mindezek mennyiben sérthetik vagy veszélyeztethetik Magyarország szuverenitását.
Mint ahogyan azt az előttünk fekvő jelentés is megállapítja, az Európai Unió szabályrendszere nem alkalmas kormányok szankcionálására, emiatt a baloldal politikusai tevékenységükkel nem a magyar kormány, hanem Magyarország és a magyar emberek számára okoznak súlyos károkat azzal, hogy akadályozzák az uniós forrásokhoz való hozzáférést. Ezért napjaink válsághelyzetében ez a politikai magatartás hatványozottan elítélendő, és méltatlan a közhatalmat gyakorló személyekhez. A magyar európai parlamenti képviselőket azért választjuk meg, hogy Magyarország nemzeti érdekeit képviseljék Brüsszelben, és nem azért, hogy Brüsszel érdekeiben járjanak el. Sajnos a helyzet az, hogy a háborúpárti baloldal nem Magyarország érdekében jár el, és még büszke is arra, hogy saját hazája ellen politizál Brüsszelben vagy más globalista, bevándorláspárti és háborúpárti közegben.
Az Európai Uniót az elmúlt 15 esztendőben folyamatosan válságok állítják nehéz helyzet elé. Ezek a válságok megrendítették Európa biztonságát, versenyképességét és gazdaságát. A brüsszeli elit hibát hibára halmoz, megoldások helyett csak tovább generálja azt a válsággyárat, amelyből a brüsszeli intézmények megerősödve, a tagállamok pedig meggyengülve kerülnek ki; Brüsszel elvesztette a választók bizalmát is ezek mind azt mutatják, hogy Európában változásra van szükség. A magyar kormány feladata az, hogy ebben a többszörös válsághelyzetben biztosítsa Magyarország és a magyar emberek békéjét és biztonságát, illetve a gazdasági stabilitást oly módon, hogy fenntartja a gazdasági növekedést, az inflációt pedig kordában tartja.
Tisztelt Országgyűlés! 14 éve, amióta patrióta, szuverenista kormány van Magyarországon, folyamatosak a brüsszeli támadások. Az elmúlt évek súlyos kihívásai során a magyar kormány nemzeti érdekeket előtérbe helyező politikája mindig jó válaszokat adott a válsághelyzetekre, mert a haza előbbrevalóságát képviselni mindig biztos választás.
(18.40)
Ezzel szemben Brüsszel beengedte a bevándorlókat; elfuserálta az oltóanyag-beszerzést, sms-ben kötöttek megállapodásokat 35 milliárd euró értékben; a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt nem tették mindenki számára hozzáférhetővé.
Az elhibázott szankciók Európának több kárt okoztak, mint Oroszországnak; megjelent a háborús infláció, és Nyugat-Európa országaiban leromlott a közbiztonság. Az elmúlt öt év az Európai Unió történetének egyik legkudarcosabb időszaka volt. A Magyarország számára járó források visszatartásában van egyfajta álszent pedagógiai célzat is: aki a brüsszeli genderháborúval és a migrációpárti ideológiával szemben fellép, az egy jogi köntösbe bújtatott politikai boszorkányüldözésre és zsarolóhadjáratra számíthat.
Tisztán kell látnunk azt is, hogy azt a jelenlegi állapotot, miszerint nem jutunk hozzá a nekünk jogosan járó uniós forrásokhoz, a hazai dollárbaloldal európai parlamenti képviselői tevékeny közreműködésével tartják fenn; ők ugyanis valamennyi, a nemzeti érdekkel ellentétes döntést támogattak Brüsszelben, amelyekről ráadásul nyíltan és büszkén beszéltek, dicsekedtek vele.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már önmagában is felvet kérdéseket az, amikor egy tagállam nem juthat hozzá a neki jogosan járó uniós forrásokhoz. Mindennek minősített esete, amikor nyilvánvalóan politikai nyomásgyakorlás miatt nem jut hozzá egy tagállam ezekhez a forrásokhoz, ráadásul mindez egy válsághelyzetben történik.
Ám minősített eset a köbön az, hogyha mindez a politikai küzdelem elfogadott keretein messze túlmenő, a nemzeti érdekekkel szembenálló, tevőleges magatartás miatt alakul így. Szeretném felidézni a Financial Times 2024 januárjában megjelent cikkét, amely tanácsi és bizottsági dokumentumokra hivatkozva egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy a 2024. február 1-jei Európai Tanács előkészítéseként születtek olyan forgatókönyvek, amelyek Magyarország számára hátrányos következményeket helyeztek kilátásba arra az esetre, amennyiben hazánk nem az elvárt pozíciót fogja képviselni az ülésen.
Mindezek alapján úgy vélem, ma már sajnos nem kérdés, hogy Magyarország és a magyar emberek az uniós forrásokhoz politikai okokból nem férnek hozzá. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a jelenlegi kontextusban az uniós forrásokhoz való hozzáférésnek, illetve hozzáférés hiányának semmilyen köze nincs az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, és semmilyen köze nincs az uniós alapértékek védelméhez. Viszont nagyon is köze van többek között ahhoz, hogy mi a háború és a béke kérdésében, illetve az illegális migráció tekintetében milyen pozíciót foglalunk el.
Az Európai Bizottság múlt heti bejelentése, nevezetesen a Lengyelországgal szembeni, 7. cikkely szerinti eljárás lezárásának híre is azt erősíti, hogy hazánkkal szemben politikai támadásról van szó. A baloldali kormány hatalomra kerülése következtében a Bizottság azonnal lezárta az elemzését a jogállamiság lengyelországi helyzetéről az uniós szerződések 7. cikke szerinti eljárással összefüggésben, és úgy ítélte meg, hogy Lengyelországban már nem áll fenn egyértelműen a jogállamiság súlyos megsértésének veszélye, ezért meg kívánja szüntetni az eljárást.
A Bizottság szerint nem veszélyezteti a jogállamiságot az, hogy a baloldali lengyel kormány az Alkotmánybíróság előzetes figyelmeztetése ellenére azonnali hatállyal felmentette a lengyel közmédia vezetőit, és a politikai baloldalnak kedvező új felügyelőbizottságokat alakított ki „a közszolgálatiság helyreállításának” jelszava mentén.
Súlyosbító körülmény, hogy az önmagában véve is alkotmány- és jogellenes döntést a hatalom a rendőrség igénybevételével, fizikai erőszakkal, illetve az azzal járó fenyegetéssel igyekezett érvényre juttatni. Ezenfelül a lengyel parlament alsóházának baloldali többsége a jogforrási hierarchiát figyelmen kívül hagyva határozatban szólította fel lemondásra a bíróságok függetlensége felett őrködő igazságszolgáltatási tanács bíró tagjait, és erőszakosan, mondvacsinált okból letartóztatták a jobboldali kormány korábbi belügyminiszterét és a helyettesét. Ezekből a példákból is jól látszik, hogy a háborúpárti baloldali kormány a jogállam állítólagos védelme nevében erőszakos módszerekkel, az Alkotmánybíróság döntésével ellentétesen próbálja megerősíteni a hatalmát.
Az is egyértelmű, hogy a kérdésben nem szakmai, hanem politikai döntés született. Az indoklásban a Bizottság maga is elismeri, hogy a jobboldali kormányon számonkért számos korábbi követelését a baloldal még nem hajtotta végre, arra csupán ígéretet tett.
Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy az európai intézmények, különösen az Európai Parlament és a Bizottság egyes tagjai úgy gondolják, hogy az Unió ma szemben a jelmondatával csak az egyféleségben tud egyesülni. A Magyarország elleni politikai nyomásgyakorlás céljából bevetett mechanizmusokban a háborúpárti dollárbaloldal képviselői aktív szerepet játszottak, igazodtak megrendelőik elvárásaihoz.
A mindannyiunk által ismert Sargentini-jelentés indította meg 2018-ban az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárást, amely azóta is zajlik a Tanácsban, immár hatodik éve. Kiemelendő, hogy a magyar kormány a tanácsi vitában mindvégig konstruktívan vett részt, a felvetett kérdéseket megválaszolta, továbbá teljes körű tájékoztatást adott még azokban a kérdésekben is, amelyek nem képezték az eljárás tárgyát. Majd 2022-ben a Delbos-Corfield-jelentés elfogadásával az Európai Parlament oly módon alakította át a politikai álláspontját, hogy 2023 második félévétől már a 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását követelte.
Az Európai Parlament a magyar baloldali képviselők tevőleges közreműködésével 2021 óta folyamatosan követelte a Bizottságtól a kondicionalitási eljárás Magyarországgal szembeni haladéktalan megindítását. Ez a nyomásgyakorlás odáig vezetett, hogy az európai integráció legelegánsabb mozdulataként Ursula von der Leyen két nappal a magyar választást követően, 2022. április 5-én bejelentette annak megindítását. Tette mindezt úgy, hogy a bejelentést a biztosi kollégium formális döntése egyébként nem előzte meg.
A magyar kormány a kondicionalitási eljárás során is mindvégig konstruktívan és a megállapodás szándékával egyeztetett a Bizottsággal, amelynek eredményeképpen 2022 augusztusában megállapodtunk 17 olyan intézkedésről, amelyről a Bizottság azt mondta, hogy azok megvalósulása esetén az Európai Unió pénzügyi érdekeivel kapcsolatos aggályokat a magyar kormány kezeli, azaz a kondicionalitási eljárás azok megvalósulása esetén lezárulhat.
Amikor mindez napvilágot látott, a háborúpárti dollárbaloldal képviselői újból intenzív kampányba kezdtek annak érdekében, hogy a Bizottság ne szüntesse meg az eljárást. Sajnos a Bizottság elnökének fontosabb volt az Európai Parlament és a baloldali képviselők nyomásgyakorlásának való megfelelés, mint a magyar kormánnyal való korrekt és transzparens párbeszéd folytatása, ezért nyílt egy újabb front, és 2022 szeptemberében napvilágra kerültek a horizontális feljogosító feltételek.
Az egyeztetéseket azonban 2023 áprilisában lezártuk, amelynek eredményeként tavaly júniusban az Országgyűlés elfogadta az igazságszolgáltatási csomagot. Csodák csodájára, a dollárbaloldal még ekkor sem állt le, és intenzív kampányba kezdett annak érdekében, hogy a Bizottság ne fogadja el az egyébként kitárgyalt és átültetett intézkedéseket.
Mindezek hatására az Európai Parlament eszköztára odáig egyszerűsödött, hogy idén januárban már olyan határozatot fogadtak el, amelyben az szerepel, hogy a Bizottság nemes egyszerűséggel semmilyen körülmények között ne bocsásson forrásokat Magyarország rendelkezésére. Így a jogalap megjelölésével és a konkrét kifogások részletezésével az Európai Parlament már nem sokat törődött, és 2024 márciusában a jogállamiság legnagyobb dicsőségére, Dobrev Klára és Donáth Anna frakciójának kezdeményezésére beperelte az Európai Bizottságot azért, amiért a horizontális feljogosító feltételek igazolásával 10,2 milliárd euró kohéziós forrást biztosított hazánk számára. Ez az eljárás jelenleg is folyik.
A magyar baloldali EP-képviselők brüsszeli fortélyai végtelennek tűnnek. Donáth Anna, aki egy pártcsaládba tartozik Vĕra Jourová biztos asszonnyal, az uniós forrásokhoz való hozzáférés általános feltételévé tette volna az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Ez a kérdés azonban szörnyű! a tárgyalásokon eddig nem merült fel, és az uniós jog jelen állása szerint nem is kötelező a csatlakozás az Európai Ügyészséghez.
De példaként említhetném azt is, hogy a dollárbaloldal szorgosan munkálkodott azon is, hogy a tanárokat megfosszák a munkájuk elismeréseként nekik járó béremeléstől, ugyanis egy konkrétan meg nem jelölt oktatási reform elfogadásához szerették volna kötni a tanárok bérének emeléséhez szükséges uniós hozzájárulást.
Tisztelt Országgyűlés! Azok az eszközök, amelyekről szót ejtettem, a magyar baloldali EP-képviselők és a magyar háborúpárti politikusok hathatós támogatásával nem az európai értékek és a pénzügyi érdekek védelméről szólnak, hanem nyers politikai nyomásgyakorlást szolgálnak. Ezek az eszközök az Európai Unióban az egység helyett megosztottságot szülnek, ami különösen problémás napjaink háborús helyzetében.
A magyar baloldal pedig asszisztál ahhoz a törekvéshez, amely a következő hétéves költségvetési ciklusban felszámolná a kohéziós politikát, oly módon, hogy csökkenti az erre szánt forrásokat, valamint azokat olyan célokhoz és feltételekhez kötné, amelyek a szerződések szerinti hagyományos kohéziós célokkal valójában nem összeegyeztethetőek.
(18.50)
A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy Magyarország és a magyar emberek megkapják a nekik jogosan járó uniós forrásokat. Jóhiszeműen, konstruktívan, a felelős együttműködés jegyében tárgyalunk az uniós intézményekkel. A vállalásainkat teljesítettük, de a politikai nyomásgyakorlásnak eddig sem engedtünk és ezután sem fogunk.
Tisztelt Ház! Magyarország húsz éve az Európai Unió tagja. Amellett, hogy erre örömmel emlékezünk, mi, magyarok jól tudjuk, hogy Magyarország valójában mindig is Európa szívében volt. A csatlakozáskor nem a frissen kivívott nemzeti önrendelkezésünket és függetlenségünket kívántuk feladni, éppen ellenkezőleg, úgy láttuk, hogy nemzeti létünk és állami szuverenitásunk megőrzése a XXI. században csak szoros európai együttműködés keretei között lehetséges. Nem a nemzetállamok meghaladása, hanem azok megerősítése volt a célunk, az erős és szuverén nemzetállamok erős Európája.
Mi, magyarok nem vágyunk sem egy háború sújtotta, sem egy bevándorlókontinensre. Mi egy békés Európát akarunk, amely hisz a nemzetállamok erejében, és kiáll a keresztény-zsidó kultúra védelmében. Mi azt gondoljuk, hogy az Európai Unió békeprojekt és nem háborús projekt, az európai parlamenti választás tétje ezért is óriási.
Az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottsága által benyújtott vizsgálati jelentés és határozati javaslat ezért is bír nagy jelentőséggel, mert rávilágít arra, hogy június 9-én a hazájukat folyamatosan hátba támadó, háborúpárti politikusok helyett olyan békepárti és szuverenista képviselőket kell küldenünk az Európai Parlamentbe, akik mindenekelőtt a nemzeti és nem pedig az idegen érdekeket képviselik.
Kedves Dollárbaloldal! Most is és június 9-én is három szócskát üzenünk: a haza minden előtt! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)