UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Itt az európai uniós forrásokról van szó, és szerintem érdemes lenne ezt a vitát a pártpolitikai csatározásoktól egy kicsit elemelni, hiszen mégiscsak egy olyan kérdésről beszélünk, amely Magyarország számára különösen fontos.

Az igaz, hogy az Európai Unió nem fizet nekünk annyi pénzt, mint amennyit megérdemelnénk. De ez nem múlik azon, hogy konkrétan milyen eljárás volt Magyarország vagy Lengyelország ellen az elmúlt időszakban  erre majd vissza fogok térni , hanem az a helyzet, hogy a 2004-es ígéretekkel ellentétben, ha per capita, tehát fejenként nézzük, akkor a déli országok érdemben több pénzt kapnak a mai napig, mint a közép-kelet-európai országok. Ez egy olyan igazságtalanság, amely nemcsak Magyarországot érinti, hanem a teljes régiót, és amivel szemben véleményem szerint regionális szinten tudunk küzdeni, hiszen ebben nem Magyarország sérült eredetileg.

Azt látjuk, hogy Olaszországban jelenleg gazdasági boom van. Ez a gazdasági boom nem azért van, mert az olasz gazdaság mutatói olyan drasztikusan megváltoztak volna az elmúlt időszakban, hanem azért van, mert a Covid-időszak alatt közös hitelfelvétellel és egyéb módokon előállított pénzek jelentős része a déli országokba megy. Ez azért probléma, mert ez a regionális különbségek növekedését és nem a csökkenését eredményezi.

Ennek a legdrámaibb pillanata, amikor a regionális különbségek előjöttek, talán akkor volt, amikor  emlékezzünk vissza  a görög válság idején az eurózónához tartozó Szlovákiának pénzt kellett adnia azért, hogy Görögországot különböző módon, amúgy egy nagyon rossz módon kimentsék az alól, hogy államcsődjük legyen. Az akkori szlovák miniszterelnök, akit Radičovának hívtak  aki amúgy a liberálisoknak volt a kollégája , felállt a szlovák parlamentben és azt mondta: milyen felháborító az, hogy bár a szlovák minimálnyugdíjak jelentősen a görög minimálnyugdíjak alatt vannak, mégis Szlovákiának kell pénzt adnia azért, hogy Görögországnak tovább működjön a gazdasága.

Azok a regionális különbségek, amelyek Közép-Kelet-Európa és Dél-Európa között vannak, tovább nőttek az elmúlt időszakban. S hiába mondta akár az akkori lengyel kormány, akár Orbán Viktor kormánya, akár bármilyen más regionális kormány, hogy milyen jó megállapodásokat kötöttek az előző EU-s költségvetésben, az előző EU-s költségvetés valójában nem érdemben kezelte ezt a helyzetet.

Ennek talán a legszörnyűbb szimbóluma a közös agrárpolitika. Azért hoznám be a közös agrárpolitikát, mert ha már EU-s pénzekről beszélünk, azt látjuk, hogy a közös agrárpolitika az, ami összegszerűen a legnagyobb része annak a tortának, amit közös európai pénzeknek tartunk, és a közös agrárpolitika az, amit egyedül a francia közép- és nagygazdaságok érdekében alakítottak ki. Magyarországon van pár ember, aki ennek a kedvezményezettje, pár agrárvállalkozó, de az összességében egy olyan élelmiszerrendszert hoz létre, amelynek a lényege az, hogy a parlagon hagyásért fizet, azért fizet, hogy közben a teljes európai élelmiszerpiacot át tudjuk adni a globális élelmiszeripari nagyvállalatoknak. Miért fontos ez? Bár kicsit absztraktszintűnek tűnik. Azért, mert amikor az állampolgár bemegy a boltba, azt látja, hogy kínai a fokhagyma, vagy azt látja, hogy az Európai Unión kívülről érkezik a jégsaláta, az eper vagy bármi, amit megvásárol, és ez azért van, mert egy olyan élelmiszerrendszer létrehozásában érdekelt az Európai Unió nagyvállalati lobbija, amely foglyul ejtette ezeket a döntéseket, amiben nem a fogyasztók érdeke az elsődleges, nem a környezetvédelem érdeke az elsődleges, hanem az az elsődleges, hogy ezek a nagyvállalatok tovább tudjanak pénzt keresni, és az agráriumból befolyó lobbipénzek  ezeket meg lehet nézni a kimutatásokban  az egyik legnagyobbak az Európai Unióban.

Itt rá is térnék a lényegi állításra. A szuverenitás az a szó, amely a legtöbbet előkerült ebben a vitában. A szuverenitást az Európai Unióban valójában a nagyipari lobbi korlátozza a legjobban. Ez egy olyan álláspont, ami nem értelmezhető a Fidesz-DK-Momentum tengelyen, mert mind a Fidesz, mind a DK, mind a Momentum olyan pártcsalád tagja, vagy volt tagja, vagy lesz a tagja, amelyek felépítették ezt a struktúrát, amelyekben a nagyvállalati lobbik foglya az Európai Unió.

(20.10)

Két dolgot mondanék  és itt egy szögletes zárójelet engedjenek meg nekem! Hol van Fidesz és Ursula von der Leyen viszonya?  erről szó volt az előző alkalommal is. Ursula von der Leyen Maastrichtban bejelentette, hogy jó, ő készen áll arra, hogy a Néppárttól jobbra lévő frakciókkal koalíciót kössön Európa kormányozhatósága érdekében. Mit jelent ez? A Fidesz valószínűleg be fog lépni az ECR-frakcióba, és ezek után egy koalíciós megállapodás keretében újra meg fogja választani Ursula von der Leyent a Bizottság elnökének. Mit fognak akkor csinálni azon kívül, hogy kifizetnek a plakátcégnek egy jelentősebb összeget, hogy átragasszák, mit fognak akkor mondani? 2019-ben Ursula von der Leyen az önök jelöltje volt, majd lehet, hogy 2024-ben szintén az önök jelöltje, csak volt egy ilyen, hát, mint a házasságokban a békülés előtt még egy nagy veszekedés.

Ez azért fontos, mert az önök kritikai megjegyzései ezzel a Bizottsággal szemben teljesen hiteltelenek, és nemcsak azért, mert biztost adnak benne, hanem azért, mert ha úgy alakulnak az európai parlamenti arányok, úgy alakul az európai politika, hogy a miniszterelnök úr azt fogja gondolni, hogy jó ez a status quo, ennél csak rosszabb lehet  amit néha gondol, lehet, hogy helyesen méri fel ezt , akkor újra ugyanezek az emberek lesznek, ugyanazon emberek, akikről önök nagyon sokszor csúnyákat mondanak. És azt is pontosan tudjuk  és itt a szögletes zárójel vége , hogy ha van ember, akit nem érdekel, hogy mit mondanak róla, hanem az érdekli, hogy hogyan szavaznak majd, az Ursula von der Leyen, aki elmondta a plakátokra válaszul, hogy ez a politika része. Ez egy tapasztalt nő, volt már sok minden, pontosan tudja, hogy ez a végén nem fog számítani.

A másik probléma pedig, hogy hiába van az európai liberálisoknak nagyon sok jó kezdeményezése, például Verstager biztos asszonynak a harca pont azért, hogy a Meta és a többi nagy informatikai cég fizessen adót  ez egy liberális politikusnak a harca volt, ez egy pozitív dolog , ennek ellenére, amikor a lobbiszabályozásokról volt szó, akkor a liberálisok sajnos nagyon sokszor a baloldali és zöld lobbiellenes javaslatok ellen szavaztak az Európai Parlamentben.

És itt rátérnék és visszatérnék a nagyvállalati lobbihoz, a mi korábbi vagy eredeti pártcsaládunkhoz, az európai Zöldekhez (Nacsa Lőrinc: Na, az aztán! Az aztán!), amellyel szemben már meg tudok fogalmazni kritikát, mivel a főpolgármesterjelölt-állítással kapcsolatban volt egy nézeteltérés. Hogy európai zöldátállás, amely a különböző ilyen elektromobilitási célokat jelölte ki, így alakult, az ugyanúgy egy nagyipari lobbinak a következménye. Az elektromobilitás nem jelent teljes körű megoldást, hiszen azoknak volt igazuk a zöldmozgalomban, akik sajnos kisebbségbe kerültek  bár például Gyulai Ivánnak az előadásait erről meg kell hallgatni, voltak, akik ezt már idejekorán elmondták , tehát az elektromobilitás nem csinál mást, mint az egész folyamatot szétszálazza abból a szempontból, hogy elválasztja a szennyezés helyét a felhasználás helyétől, ettől úgy tűnik, mintha ez egy zöldebb megoldást jelentene, de valójában nem egy zöldebb megoldás; egy dologra jó: hogy az autóipari cégek túl tudjanak élni egy olyan helyzetben, amelyben amúgy válságban lennének, és igenis felháborító dolog az, hogy önök engedik azt, hogy azért, hogy a frankfurti fogorvos le tudja cserélni az autóját egy elektromos autóra, ezért feláldozzuk a Hajdúságnak a vizét meg az iváncsai munkavállalókat meg azokat az embereket, akik amúgy ebben rendkívül rossz munkakörülmények között dolgoznak.

De visszatérve erre a nagyvállalati lobbi és szuverenitás kérdésére, az Európai Uniónak az eredete valójában  és ebben én nem értek egyet liberális és szocialista képviselőtársaimmal  nem a béke, ez nem egy békeprojekt volt, ez egy hidegháborús projekt volt, amely az Egyesült Államoknak vagy az általa kialakított világrendszernek egy részeként jött létre, de gazdasági alapú projekt, és ebben a gazdasági alapú projektben történtek olyan dolgok, amelyek már nem tudják ellátni ennek a gazdasági menedzselését. Nagyon rossz állapotban van az európai gazdaság. Nagyon rossz állapotban van, és ez abból a szempontból egy probléma, hogy ha nem tudtunk pénzt kapni mi, magyarok meg ebből a régióból idejekorán, amikor még volt pénz, akkor lehet, hogy felmerül az, hogy nem fogunk tudni majd a következő ciklusban sem pénzt kapni, mert elfogy. És akkor az lesz, hogy beléptünk egy klubba annak az ígéretével, hogy minket majd felzárkóztatnak arra a szintre, amit akkor ígértek  nyitunk majd Bécsben cukrászdát , és ehelyett az van, hogy nem kaptuk meg ezeket az érdemi pénzeket, cserébe pedig kellett nyitni a munkaerőpiacot, tehát elmentek az emberek, és cserébe pedig ki kellett nyitni a piacainkat, tehát ők jártak a végén jobban. Mindent el kell követnünk, hogy ez ne így legyen.

A végén a Fidesz politikájáról. Ugye, felvetették már itt, hogy hogyan van az, hogy egyetlen ország van, amely nem tudja lehívni az EU-s pénzeit  ugye, ez nem így van, mert Lengyelországgal is megtörtént ez, aztán ők úgy szavaztak, ahogy az jobban tetszett az akkori Bizottságnak, és akkor most van egy ilyen csiki-csuki, hogy megkapjáke vagy nem, ennek még nem zárult le a vége. De mivel a miniszterelnöknek az a politikája, hogy odamegy, berúgja a kocsmaajtót, és azt mondja mindenkinek, hogy gyertek ki, ezért azért valamennyire érthető, hogy erre negatívan reagálnak. Csupán annyit akarok elmondani: amellett, hogy Magyarországnak jár ez a pénz, ezt a pénzt oda kell adni Magyarországnak, ezt a pénzt a magyar embereknek kell odaadni, mert ez a mi pénzünk, amiért cserébe beléptünk az Európai Unióba, de emellett azért ne legyenek abban álnaivak, hogy minden előzmény nélküli ez az európai uniós politika. Tehát önöknek jelentős saruk van ebben.

És akkor most rátérnék még arra, ami ebben a vitában szintén szóba került, Kína és Oroszország Magyarországhoz való viszonyára. Volt itt a kínai elnök, nemcsak itt volt, hanem Franciaországban is. A francia elnök azt mondta a sorbonne-i beszédében, hogy olyan Európai Unió kell, amely Kína meg az Egyesült Államok között közvetít és egyensúlyoz. Ezzel valószínűleg egyet lehet érteni, korábban is voltak a francia elnöknek olyan elképzelései, amelyek elég jók voltak geopolitikailag; hogy ennek milyen hatása van, azt én nem tudom felmérni, ilyen volt az egész stratégiai szuverenitás gondolatvilága. Önmagában azzal probléma, hogy idejön a kínai elnök, nincs. Jöjjön ide minél több világvezető! Én örülnék, ha az Egyesült Államok elnöke is jönne, akkor is, ha olyan az Egyesült Államok elnöke, akit önök kritizálnak a közmédiában, úgy, hogy ha az Egyesült Államokból kritizálják Magyarországot egy médiatermékben, azt beavatkozásnak élik meg. Jöjjön ide ő is! Én csak azt szeretném, hogy olyan üzleteket kössünk velük is, amelyek nekünk is előnyösek. Az nem egy előnyös üzlet nekünk, ha hagyjuk, hogy a kínaiak építsék fel a magyar vasúti és tömegközlekedési rendszertől teljesen függetlenül a reptéri vasutat úgy, hogy Szolnokról vagy Győrből majd nem lehet a reptérre menni, csak a Belvárosból, és ezt tegyék meg drágábban. Tehát azt, hogy mindig kapjuk meg a jussunkat, és minden előnyös legyen nekünk is, azt igenis érvényesíteni kell az ilyen kétoldalú kapcsolatokban is, és úgy látom, hogy ebben sok mindent kell tenni.

Oroszország kapcsán pedig nem tudja eltagadni senki, Deutsch Tamás sem, hogy érdemben megváltozott a Fidesz Oroszország-politikája ahhoz képest, amibe én belenőttem. Tehát azért valljuk be, hogy ha ezeket a mondatokat, amelyeket önök most Oroszországról meg az orosz beavatkozásról mondanak, 2001-ben, 2008-ban, mondjuk, a grúziai háború után mondta volna valaki a parlamentben, akkor maga, kedves Deutsch képviselő úr, olyan vérmeset kommunistázott volna, hogy jólesne valahol a lelke mélyén. Megváltozott, mást mondanak már. Persze, megváltozott a világ is, és el tudják mondani, hogy Totó kutya, meg hogy Hillary Clinton megpróbálta újraindítani a kapcsolatokat, meg hogy még a Politkovszkaja-gyilkosság után miket üzleteltek a nyugatiak, és a nyugatiak teljesen álszentek  ebben mind igazuk van. De azért valljuk be, hogy ugyanarról az emberről, ugyanarról a Szovjetunió szétesését geopolitikai tragédiának nevező emberről, aki most Oroszország elnöke, sokkal kritikusabban beszéltek.

Ezt csak azért fontos elmondani, mert úgy látszik, hogy ez az Európa-politikában okoz problémát. Azért nem tudnak önök belehelyezkedni az európai radikális jobboldal közepébe, mert ebben egyszerűen mindenkivel szemben eltérő álláspontjuk van, és amit nem értek, hogy miért taksálják ezt a viszonyt följebb, mint amilyen a viszonyuk a Melonival, mint amilyen volt a viszonyuk a Kaczyński-féle lengyel radikális jobboldallal, egyszerűen mindennél fontosabbnak tartják ezt, és ez számomra nagyon nehezen megérthető. Ugyanis, persze, az Ukrajna EU-s tagságáról szóló vita egy álvita volt, Ukrajna EU-s tagsága nem oldja meg a háborút, sajnos az a generáció, vagy azok a nők, anyák, mondjuk, Harkivban vagy Oroszországban már a negyedik generáció óta szörnyű háborúkban kell hogy elveszítsék a fiaikat, és ez egy hatalmas kelet-európai tragédia, de ettől még, valljuk be, önöknek ez az a politikai állításuk, amely a leginkább megakadályozza, hogy európai egységet teremtsenek önök köré.

(20.20)

Összességében azt szeretném mondani, hogy fontos lenne ilyen kérdésekről ebben az Országházban vitatkozni, ritkán van erre lehetőség. De az Európai Unió nem egy unikornissimogató és nem is a Gyűrűk urából a gonosz helye, hanem egy nagyon sok érdekkel övezett, nagyon érdekes emberi képződmény, amiben jó lenne, ha picit racionálisabb vitákat folytatnánk, mert akkor lehet, hogy őszintébben tudnánk egymással beszélni, és mondjuk, elfelejtenénk azt, hogy ki a hazaáruló meg ki a nem tudom, micsoda, és próbáljunk meg szerintem a maradék húsz percben  körülbelül még addig fog tartani  egy picit emelkedett hangvételben beszélni. Köszönöm szépen.