DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm, tisztelt elnök úr. „Én nem kerestem sohasem a közéletet, csak láttam, meghallgattam és mondtam dolgokat. Az emberek hívtak, s mivel szükség volt rám, én mentem.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán most is vannak az Országgyűlésben olyan képviselők, talán itt a teremben is ülnek, akik hallhatták, láthatták Horváth Jánost, az Országgyűlés 2014-ig hivatalban volt korelnökét, azt az egykori kisgazda politikust, aki személyében testesítette meg a kapcsolatot a magyar parlamentarizmus hagyományaival, a háború utáni, a kommunista diktatúrát megelőző rövid demokratikus időszakkal. Azt a Cecéről indult fiatalembert, aki a háborút követően itt, Budapesten, a XIII. kerületben Kádár János ellenében szerzett mandátumot, hogy aztán kényszerű száműzetésben az Egyesült Államokban öregbítse Magyarország hírnevét, és a rendszerváltoztatást követően nem volt rest hajlott kora ellenére hazajönni, és az újjáépítő munkában mint a Fidesz-frakció tagja részt venni, és tudásával a hazát szolgálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben Horváth János, egykori képviselőtársunk hitvallását idéztem, aki ezt a közéleti szerepfelfogást követve mindig azon munkálkodott, ahhoz szeretett volna hozzájárulni, hogy, idézem: „a magyar nemzetnek olyan Országgyűlése legyen, amit lehet szeretni és tisztelni”, mert képviselői saját választóinak az akaratát jelenítik meg. Ehhez szerinte valódi párbeszédre van szükség, valamint arra, hogy merjünk önmagunkkal szembenézni, egymást pedig tisztelni.

Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről három évtizedes országgyűlési munkám nyomán mindezzel teljesen egyetértek, tudniillik a nemzeti parlamentarizmusnak az egyik lényege az egység, az egység kialakítására tett kísérlet érdekében pedig beszélni és adott esetben vitázni kell. A parlamentet természetesen ilyen arénának tartjuk, ilyen helyszín ez.

Örömmel vegyes szomorúsággal tölt el tehát az, amiről ma itt végül is szólnom kell, mert a most tárgyalt napirendi pont ugyanis éppúgy szól az egység megteremtésének az igényéről, az ilyen törvényes törekvések hiányáról, valamint arról, hogy mindez immár nem belügy, nem a parlamenten belüli vagy magyarországi közéleti viták tárgya. Ma igenis, tisztelt képviselőtársaim, az Országgyűlésben arról esik szó, hogy helyese, egyáltalán miféle  a baloldali EP-képviselők szóhasználatával élve  hazafias tett az, vagy milyen politikai-erkölcsi magatartás az, ha az egység megteremtésének semmibevételével, Magyarország jövőjével nem törődve, a választók felhatalmazására hivatkozva bárki az első látásra és többedszerre is olyat tesz, ami a magyar emberek közös érdekeivel ellentétes.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti képviselői munkámat egyrészt a választókerület képviselete, másfelől pedig az európai integrációs politika töltötte ki. Mindenféleképpen sajátos helyzet az, hogy visszatekinthetek a kezdetekre, 1990-re éppúgy, ahogy látom magam előtt az elkövetkezendő évek kihívásait. Nem azért szükséges megemlíteni mindazt, ami történt, mert valamiféle visszaemlékezésnek látnám a szükségességét. Nem! Sokkal inkább azért, mert végre alkalmunk van, lehet beszélni itt, a tisztelt Házban egy jelenségről, egy olyan ritka politikai problémáról, ami igazán unikális az európai parlamentarizmus történetében. Ez pedig az egységnek olyan mértékű hiánya, amit Tessely elnök úr nagyon helyesen megfogalmazott, hogy egyedülálló az, hogy nincs még egy olyan európai uniós tagállam, ahol a kormányzó pártok politikai ellenzéke azt a politikai stratégiát választotta volna, hogy rendre a saját nemzetük, választópolgáraik akarata ellen szavazzanak. Európa minden tagállamában valóban az számít normálisnak, hogy összefognak a nemzeti érdekek mentén az országukért, a polgáraikért.

Tisztelt Országgyűlés! Számomra harminc év tapasztalata adhat csak talán alapot arra, hogy megállapítsam, a külpolitikában  ahogy az európai politikában is  mindig azt tapasztaltam, hogy minden nemzet, minden uniós tagország elitje, politikai erői, ha lehet, még a legmélyebb véleménykülönbségek mellett sem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy kifelé, a kétoldalú kapcsolatok építése terén éppúgy, mint a különböző szervezetekben, közösségekben betöltött tagság esetén, egymás közötti konfliktusaikat megjelenítsék, azokat más országok, más nemzetközi szervezetek területén elmondják, vagy ezzel dicsekedjenek. Mert azt látjuk, hogy Európában évtizedeken keresztül egy erős, mindent felülíró, konszenzusos vita uralkodott arra vonatkozóan, hogy közös érdekeinket belső viták lefolytatását követően kifelé, mindenki számára egységesen képviseljük, és azért tényleg kiálljunk. Lehet, hogy nem hangosan, sőt az is lehetséges, hogy olykor titokban, a nyilvánossá tett kijelentéseket is felülírva teszik ezt, de nehezen lehet találni egy olyan országot Európában, amely a saját érdekeiben nem egyezik meg, amely külső fórumokra viszi belső problémáit, nehézségeit.

(20.30)

Ha szétnézünk a régiónkban, vagy a szomszédaink között vizsgálódunk, a legnagyobb politikai turbulencia vagy bizonytalanságok mellett sem láthatunk a magyar viszonyokhoz foghatót akár Szlovákiában, Horvátországban vagy talán Lengyelországban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bármilyen jogos kritika megvitatható, de valami mégiscsak érthetetlen, legalábbis számomra. Hadd hozzak fel a közelmúltból egy történelmi példát. Bizonyára a régi képviselők emlékeznek arra, hogy a 2010 áprilisában tartott választások után az Országgyűlés május 14-én, míg a kormány május 29-én alakult meg. Ekkor éppen választókerületem mellett is áradt a Sajó, öröklött gazdasági nehézségeink voltak, és számos problémával néztünk szembe. Emlékszem, képviselőtársaimmal akkor tudtuk végre hosszú idő után a szocialisták által érthetetlen módon akadályozott és elutasított kezdeményezésünket a plenáris ülés elé vinni, hogy legalább a tárgyi adományokért ne kelljen áfát fizetni.

Ezzel együtt vagy éppen ennek ellenére már június 10. napján arról olvashattunk a szocialista EP-frakció vezetőségi ülését követően Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációja vezetőjének a tollából az MTI megjelent közleményében, hogy  idézem -: „Komoly kételyek merültek fel a 2011 első felében sorra kerülő magyar uniós elnökséggel kapcsolatban. Az Orbán-kormánnyal szemben fenntartásokat fogalmaztak meg vezető európai szocialista politikusok. Többen, köztük Martin Schulz frakcióvezető, attól tartanak, a Fidesz-kormány képtelen lesz az uniós elnökséggel szükségképpen együtt járó kompromisszumkereső politikát folytatni. Ehhez elengedhetetlen az európai értékek melletti elkötelezettség, a mértékadó politizálás, a megegyezésre való törekvés. Az európai vezetők ezeket az értékeket hiányolják Orbán Viktor kormányából.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kérdezzem meg: vane érdemi magyarázat arra, vajon normális közállapotokra utal mindaz, hogy 12, hangsúlyozom, 12 nappal a kormány megalakulása és 22 nappal a parlamenti alakuló ülés után frissen ellenzékbe került párt számára nem a közös érdekek képviselete vagy az uniós elnökség feladata, és a többi érdekében léptek fel együttesen, hanem kizárólag Brüsszelben keltették hazánk és a kormány rossz hírét, még csak kísérletet sem téve annak az ellenkezőjére? Ez a belpolitikai, politikai erő akkor is úgy érezte, hogy Európában az ország esetleges rosszallását hirdetni, arra büszkének lenni bármilyen értelemben releváns, helyes, sőt netán hasznos is Magyarországon.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy miért mondtam el mindezt? Nos, mert 14 éve Tabajdi Csaba levelével, én úgy vélem, hogy megkezdődött egy korszak. Ami pedig azóta történt, az példátlan és elszomorító nemcsak Magyarországon, hanem Európában is.

Az előttünk fekvő határozati javaslat egyik eredménye éppen az, hogy összegyűjtésre került az a sok feljelentés, ártó szándékú intézkedés, levél, javaslat vagy akár szavazat is, ami igenis egyértelműen Magyarország rontására vezet és vezetett. Úgy látom, közöttünk egyre szűkül a tér a közös fellépésre, és azon témák köre zsugorodik, amelyben bármilyen módon megegyezhetünk vagy netán valamikor is konszenzushoz juthatunk.

A most tárgyalt javaslat és jelentés tehát egyértelműen mindenki számára feltárja  ahogy a határozati javaslat fogalmaz, csak szeretném megismételni , hogy az említett baloldali politikusok tevékenységükkel, hiába állítják az ellenkezőjét, nem a magyar kormány, hanem Magyarország és a magyar emberek számára okoztak és okoznak súlyos károkat azzal, hogy az európai uniós források nem jutnak el Magyarországra. Éppen ezért nagyon helyesen az Európai Ügyek Bizottsága megállapítja a jelentésében, hogy függetlenül attól, hogy a magyar baloldali parlamenti képviselők vizsgálat tárgyát képező megnyilatkozásai és tevékenységei nem minősülnek a hatályos szabályok szerint szankcionálható magatartásnak, az közhatalmat gyakorló személyhez méltatlan, és sérti a magyar emberek érdekeit. Ezért a bizottság felszólítja a baloldalhoz tartozó képviselőket, hogy a jövőben ne folytassanak a jelentésben ismertetett, a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztető tevékenységet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Reméljük, hogy június 9-én az európai parlamenti választás után ez a lejtmenet megállítható, és olyan képviselőink lesznek elsősorban a jobboldalon, de reméljük, valamikor eljön az idő, hogy a baloldalon is az Európai Parlamentben, akik tényleg a magyar emberek érdekeit képviselik, akik képesek lesznek szakítani az eddigi szomorú gyakorlattal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokban.)