TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Őszintén bevallom, hogy eredetileg nem készültem hozzászólni ebben a vitában, mert annyira nonszensz volt az egész felvetés, hogy nem akartuk erre fecsérelni a saját időnket, energiánkat és másokét sem, de ha már itt ragadtam és láttam, hogy a vitában a zöldálláspontot gyakorlatilag senki nem képviseli, bár Ungár kolléga egy kiváló geopolitikai gyorstalpalót és politikai tanácsadást is tartott a fideszeseknek, szóval, ha már így alakult, azt gondolom, érdemes elmondani, hogy a zöldek hogyan vélekednek erről a kérdésről.

Azt még hozzátenném, hogy inspiráló volt Deutsch Tamás jelenléte és felszólalása is. A többiek a pusztító unalommal próbáltak ránk hatást gyakorolni, Deutsch úr viszont egyrészt vicces volt, másrészt, lássuk be, nem igazán sikerült elszakadnia attól a retorikai eszköztártól, amit a fideszes kollégái használnak. Értem, hogy a Synecdoche egy nagyon erős trópus, és szépen használható retorikai alakzat, de mi meg nem vagyunk teljesen hülyék. Tehát az, amit elmondtak itt 28 kivitelben, hogy a magyar kormány, a Fidesz-kormány, az Orbán-kormány  ahogy tetszik  azonos lenne Magyarországgal, a magyar nemzettel, a magyar társadalommal, ez, mondom, retorikának elmegy, de tényszerűen meg egy bődületes hazugság.

Ugyanígy hazugság az is egyébként, ha megpróbáljuk azonossá tenni retorikailag az uniós források kedvezményezettjeit és az országot, az egész magyar nemzetet vagy társadalmat. Ezek ilyenformán nyilvánvalóan mind valótlanságok, és erre az elég olcsó, hogy ne mondjam, alpári trükkre épül az önök teljes érvelése. Nem Magyarországot büntetik, nem Magyarország lopta szét Magyarországot, nem a magyar emberek lovasították meg az uniós forrásokat, nem a magyar választópolgárok verték szét a demokráciát. Azok maguk voltak. Legalább ne hárítsák a felelősséget! Én a saját választóim nevében biztos megtehetem, kikérem magamnak, hogy a magyar embereket azzal vádolják, hogy szétlopták volna az országot, vagy hogy leépítették volna a demokráciát, hogy a többiről most ne is beszéljünk.

Nem, ezek maguk voltak, és amikor a felelősséget kellene viselni, akkor meg próbálják rátolni az egészet az országra. Ez így nagyon nincs rendben, ez egy nagyon gyáva megoldás, és bujkálnak az elől a politikai felelősség elől, amit nagyon szépen kiszabtak önökre az Európai Parlamentben és az Európai Unió többi intézményében. Én magyar zöldképviselőként nagyon büszke vagyok azokra az európai zöldkollégáimra, akik a Fidesz-kormány elleni jelentéseket megfogalmazták, kidolgozták, többséget, hatalmas, elsöprő többséget szereztek hozzá. Ezek azok a jelentések, amelyeket a néppártiak ugyanúgy megszavaztak, mint a szocialisták vagy éppen a liberálisok és nem csak a zöldek.

A Tavares-jelentés, a Sargentini-jelentés, a Gwendoline-jelentés csupa ilyen, a magyar közállapotokat egyébként példás alapossággal feltáró, a büntetéseket, a kormányt sújtó szankciókat nagyon jól indokló munka. Ha már három nevet említettem, akkor Daniel Freund barátunkról se feledkezzünk el. Neki is különösen hálásak lehetnek a magyar választók, mert ő is rengeteg munkát tett abba, hogy kimutassa és az európai döntéshozókkal is megértesse, hogy mi az a folyamat, ami Magyarországon zajlik, hogy 2010 óta egy spindiktatúra épült ki, ahogy az Unióban mostanában fogalmazni szoktak, a választási autokrácia hibrid rezsimjét építették fel Orbán Viktor és tettestársai.

Tehát ez az alapképlet, és erről próbálják elterelni a figyelmet a szánalmas hazaárulózással. Pedig érdemes megnézni, hogy azok az uniós források, amelyek egyáltalán beérkeztek Magyarországra, hova érkeztek meg pontosan és miként hasznosultak. Az egyik részét, egy jelentős hányadát  hogy most ez a fele, a harmada vagy a negyede, majdnem mindegy  egyszerűen ellopták túlárazott közbeszerzéseken vagy soha el nem készülő projekteken keresztül, és ezeknek az egyszerű európaiközpénz-tolvajlásoknak a nyomát bottal sem ütik, mert Magyarországon, ugye, nem nagyon nyomoznak az Orbán Viktor érdekkörébe tartozó ilyen esetek nyomán, az Európai Ügyészségben meg, miután nem léptünk be, nincs lehetőség utánajárni ezeknek az ügyeknek.

Amit nem loptak el, azt viszont nagyrészt szétosztották a haverjaik között, és ezeket a forrásokat az oligarchák cégei, a Fidesz-közeli nagyvállalkozók, nagytőkések arra használták, hogy kiszorítsák a piacaikról a saját versenytársaikat, tisztességes magyar kis- és középvállalkozások helyét tisztességtelen Fidesz-közeli közepes, majd nagy és egyre nagyobb vállalkozások foglalták el, a magyar gazdaság szerkezetét teljesen eltorzították, a versenyképességét tönkreverték. Nem véletlen, hogy a magyar gazdaság jövedelemtermelő képessége gyakorlatilag egy helyben topog 2010 óta. Ez az elhibázott gazdaság- és társadalompolitika eredménye, amely a hatalompolitikából következik, abból következik, hogy itt nem a versenyben hatékonyabb, gyorsabb, ügyesebb győz, hanem a lojalitás számít, ki az, aki visszafizet a Fidesz-központba és ki az, aki nem.

Ezért tart itt a magyar gazdaság, ahol, ezért van most már Bulgáriával a legutolsó helyen Magyarország, amikor azt nézzük, hogy mennyi elkölthető pénze van a magyar háztartásoknak. Még egytized százalékponttal Bulgária alattunk van, tehát nem a legszegényebb tagállama vagyunk az Uniónak, de ez valószínűleg éppen ezekben a hónapokban fordul át, 2023-ban még szoros versenyben a második legszegényebbek voltunk, ide vezet az önök nagyszerű gazdaságpolitikája, pontosabban: a lopásra épített kormányzása.

A harmadik irány, ahova elfolytak az uniós pénzek, az a már korábban szétlopott eszközökön keresztüli feltőkésítése a haverjaiknak. Például ahogy a földeket szétlopták Magyarországon és kevés agrárbáró kezére játszották át, úgy a földalapú támogatások is most már egészen kevés kézben összpontosulnak, a szokásos 20 százalék kapja a 80 százalékot, de ebből, mondjuk, az 1 százalék kapja a 60-70 százalékot. Itt Mészáros Lőrincekre, Csányi Sándorokra, újabban már Tiborcz Istvánokra és hasonlókra kell gondolni. Oda mennek még az uniós pénzek, de ezek sem a magyar emberek, hanem néhány, tíz- és százmilliárdos vagyonnal rendelkező Fidesz-közeli vagy részben önjogon lett szupergazdag. Ha elment ez a három fontos irány, akkor a maradék uniós pénz érkezhet meg esetleg tisztességes fejlesztési célokra, önkormányzatokhoz, nem fidesznyik vállalkozásokhoz, civil szervezetekhez, ne adj’ isten, bár tudjuk, hogy ezt is leuralja a Fidesz politikai logikája.

Ezért nem akarják sem Brüsszelben, sem Budapesten, sem Kiskundorozsmán, sem sehol azt végignézni, hogy az európai emberek által, részben a magyar emberek által befizetett adóforintok így kézen-közön eltűnnek. Tehát ha ezt a tolvajlást, ezt a nemhogy hatékonytalan, de egyenesen kártékony közpénz-újraelosztást abbahagyjuk, azzal Magyarország egyáltalán nem biztos, hogy veszít, hanem nyer.

Tegyük hozzá, hogy ezek a pénzek mégiscsak beérkeztek a magyar gazdaságba, ezt ne tagadjuk el és gyakorlatilag évről évre olyan arányban nőtt a magyar GDP, amilyen arányban az uniós pénzek befolytak. Tehát a magyar növekedés 2010 óta semmi más, mint a megkapott uniós pénzek felélése. Ez egy extenzív növekedés volt, külső források bevonásával fújták nagyobbra a buborékot, de semmilyen versenyképességi innováció, befektetés érdemben nem történt vagy legalábbis eredményes nem volt. Ezt nem én mondom, meg nemcsak Mellár professzor, frakciótársam mondja, hanem most utoljára Chikán Attila mondta el ugyanazt, amit mi mondtunk most már tizenéve, hogy befektetni kéne az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe és innovációba, az egészségügybe és  figyelem!  a szociális ellátórendszerbe. Ilyenekbe kellett volna pénzt tolni és nem szétlopni, és akkor lehet, hogy kiálltunk volna kart karba öltve, ha valaki Brüsszelben azt találta volna ki, hogy holnaptól nem ad pénzt Magyarországnak.

De nem erről van szó. Arról van szó, hogy ezeket a pénzeket az önök kezére bízni kapitális, bődületes hiba, és ezt a hibát nem akarják még egyszer elkövetni se jobboldaliak, se baloldaliak, se liberálisok, se zöldek, se senki Európában. A magyar társadalom pedig velük egyetért túlnyomó részben, az önök szavazóinak is a jelentékeny része pontosan azt gondolja, amit mi: önök ezeket a forrásokat szétlopták, másrészt kártékonyan vagy nem hatékonyan használták fel.

Úgyhogy innen érdemes közelíteni az egészet. Amikor hatalmas morális magaslatról beszélnek, tényleg Orbán Viktor 2006-os strasbourgi európai néppárti politikusok előtt tett nyilatkozatait már felhozták.

(20.50)

De akkor én felhoznék egy másik ügyet: a Magyarországra szánt pénzek ideérkezésének a megakadályozása akkor most hazaárulás vagy nem hazaárulás? Nem tudom, emlékezneke még a Norvég Alapra  rémlik, ugye? Tehát ez arról szólt, hogy egy csomó pénzt kapott volna Magyarország, de sajnos a Fidesz-kormány azt gondolta, hogy ha ennek a pénznek egy töredékét, kevesebb mint tizedét nem ők oszthatják el, hanem egy tőlük független civil szervezet jelöli ki azokat a más civil szervezeteket, amelyek nem politikai agitációt, hanem mondjuk, a társadalom részére hasznos munkát végeznek, akkor inkább ne jöjjön ide az egész pénz; 77 milliárd forintról mondtak le csak azért, hogy az önök pártjának szuverenitása ne csorbuljon. Abba, hogy eközben az ország szuverenitása hogy áll, most inkább nem mennék bele, pedig szívesen értekeznék rubel-jobboldalról, jüan-jobboldalról, de igazából ezt a mai korábbi felszólalásaim kapcsán már megtettem. Úgyhogy ami az Oroszországhoz meg a Kínához fűződő viszonyukat illeti, azt most nem teszem elemzés tárgyává, maradjunk az Európai Uniónál, és maradjunk annál, hogy önök a legkevésbé sem a magyar társadalom, a magyar nemzet, Magyarország érdekeit képviselik, sem akkor, amikor ott kint vitatkoznak és szavaznak, sem akkor, amikor a pénzeket hazahozzák, vagy éppen nem hozzák haza és elköltik, vagy éppen elherdálják. Úgyhogy jó lenne, ha ezt a bohózatot abbahagynák! Szerintem erre már a maguk szavazói sem vevők.

Inkább, ahogy itt a vitában elhangzott, hogy ha egy kis erkölcsi tőkét akarnának nyerni, akkor mélyen megalázkodva kérjenek bocsánatot azoktól, akiket az elmúlt hónapokban, években, másfél évtizedben bántottak, akár a bicskei áldozatoktól, akár a kizsákmányolt és jövőjét vesztett magyar társadalomtól. Akkor talán lenne esélye az elnézés megkapásának, a magyar társadalom megbocsátásának, mert attól tartok, hogy a magyar társadalom meglehetősen elnéző önökkel.

Reméljük, hogy erről a kellemetlen szokásáról majd egyszer leszokik, felnyílik a többség szeme, és önöket akár most, június 9-én, akár majd később oda küldik, ahova valók: a történelem vesztes oldalán állókhoz. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum padsoraiból.)