Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan pártok, és talán mondhatom, politika felett álló kérdést hoztam ide önök elé, amivel kapcsolatban egy reménysugár megcsillant előttem, mert pár pillanatig a mi politikai közösségünk és a kormány között is egyetértés mutatkozott abban, hogy a SNI-s gyermeket nevelő családok utazási költségtérítésének az összegét emeljük meg egy tisztességes szintre, mert talán beláthatjuk, hogy az a 21 forint/kilométer díj, amit költségtérítés címén érvényesíteni lehet abban az esetben, ha az állam nem látja el a feladatát, megalázóan kevés.

Miért mondom, hogy az állam nem látja el a feladatát? Tipikusan akkor merülhet fel ilyen költségtérítés szükségessége, ha a lakóhelyen vagy a lakóhelyhez közel nem áll rendelkezésre olyan fejlesztő intézmény, ahova az SNI-s gyermeket lehet adott esetben napi szinten hordani, és az ő fejlesztését egy nagyon szenzitív, nagyon érzékeny életkorban, ha lehet így mondani, kimaxolni, mert ezekben az években dől el, hogy ebből a gyermekből a társadalom egy adófizető állampolgára lesz, vagy pedig egy olyan polgára, aki adott esetben szociális transzferekre szorul. Nagyon nem mindegy az ő saját jól felfogott érdekében sem, hogy hogyan sikerül az ő tehetségét kiaknázni és mindenféle szükséges segítséget megadni.

Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a 21 forintos kilométerdíj semmire sem elég, már az autó amortizációs költségének a fedezésére sem. Reálisan nézve 60 forint/kilométerben kellene mindezt megállapítani. Amikor ezt a teljesen logikus szakmai kérdést bevittem a Népjóléti Bizottság elé, akkor egy fideszes képviselőtárs még a támogatását is megígérte abban az esetben, ha módosítjuk az érintetti kört. Módosítottuk az érintetti kört, visszavittük a javaslatot, s bár őt helyettesítették, és az ő kezével valamelyik kormánypárti képviselőtárs támogatta ezt a javaslatot, de a többiek sajnos egy tartózkodással elintézték, hogy nem lehetett erről vitát folytatni. Később a Törvényalkotási Bizottság előtt pedig azt mondták erre az 1,5-2 milliárd forintra, hogy ez szétfeszíti a költségvetési kereteket, ezért nem lehet az érintett családok számára mindezt biztosítani.

Szerintem egy szimbolikus értékű javaslatról van szó. Ezzel a költségvetési szinten parányi összeggel több tízezer érintett család életét lehet úgy rendezni és egy helyesebb kerékvágásba terelni, hogy az a gyod vagy az a másfajta összeg, amit kapnak arra, hogy normális családi életet élve gyermeket nevelhessenek, fejleszthessenek, képes hasznosulni a gyermek érdekkörében.

Éppen ezért kérdezem a kormánytól, hogy a saját ígéretét mikor tartja be, mikor növeli az SNI-s gyermekek családjainak és családtagjainak adható utazási költségtérítés összegét, egyáltalán költségvetési szempontból miért tartja jelentősnek azt a parányinak tűnő összeget, amiből mégis több tízezer magyar család helyzetét lehetne racionalizálni, könnyebb élethelyzetet előidézni számukra. Úgy gondolom, hogy ez pártok és politika felett álló kötelességük. Várom érdemi válaszát.