ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Képviselő Úr! A személyes találkozóimnak semmi köze nincs a politikai álláspontomhoz. Ön egy megvetendő álláspontot képvisel, egy megvetendő magatartást mutat, egy szenvedő embernek a szenvedését használja politikai kérdésekre. Azt akarja elérni, hogy egy szenvedő ember mindennapi politikai viták tárgyává váljon, ahelyett, hogy imádkozna, irgalmat kérne és könyörögne azért, hogy könnyebb legyen a sorsa.

Továbbra is az élet pártján állunk, ahogyan eddig is ott álltunk, és nem állunk át a halál oldalára, ahonnan ön hozzám intézte a kérdését. (Nagy taps a kormánypárti padsorokból.  Bedő Dávid: Szégyen!)

(16.20)