DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Bár látjuk, hogy jelen pillanatban nem túl aszályos időszakát éli az ország, de láthattuk, hogy két évvel ezelőtt az évszázad aszályát kellett elviselniük a gazdáknak, azoknak a gazdáknak, akiknek gyakorlatilag megannyi problémával kell szembenézniük. Nem elég az ukrán gabona, ami ráömlik az országra, nem elég a megemelkedett inputanyagárak folyamatos emelkedése, de még az aszály is egy komoly problémát jelent számukra.

Bár már többször is megemlítettem itt az Országgyűlés falai között, hogy szorgalmazzuk az alföldi csatornarendszer karbantartását és a víz megtartása céljából való hasznosítását, valamint a Duna-Tisza-csatorna kiépítését, hogy megoldjuk az évtizedes problémától, az aszály jelentette veszélytől a gazdákat, de ez ügyben előrehaladás, mint látjuk, sajnos nem történt, a probléma viszont évről évre égetőbb.

Az ENSZ már húsz évvel ezelőtt is a félsivatagok övezetébe sorolta a Homokhátságot, mely a csonka ország egytizedét teszi ki. Idén kellett volna 398 milliárd forint értékben egy vízmegtartó beruházást kieszközölni ezen a területen, melyet a kormányzat elhalasztott határozatlan időre, melyet a Vízügyi Főigazgatóság is megerősített. Éppen ezért adja magát a kérdés, hogy tervezike, hogy ezt az elhalasztott beruházást minél előbb megvalósítsák, illetve azt szeretném kérdezni, hogy milyen jövőbeni beruházásokra számíthatnak a Homokhátságon élők annak érdekében, hogy a magyar tenger mellé ne kapjunk egy magyar sivatagot is, valamint terveznéke a vízkormányzásnak most már a megvalósítását. Amikor agrárminiszter-helyettes urat kérdeztem, akkor ő a válaszában azt mondta, hogy 2022 őszére elkészült ez a terv, mégsem látunk belőle mára sem semmit gyakorlati síkon. Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg tervezike, hogy ezt valamikor beváltják, és valósággá válik. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)