BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hál' istennek túl vagyunk az európai parlamenti választásokon, és remélhetőleg visszatérhetünk olyan témákra, amelyek az ország érdekeit szolgálják.

Mindenki tudja, hogy az agráriumban dolgozom és agrártémákban járom az országot. Megkerestek egy nagyon fontos problémával  még a kampányszünetben , hogy mi történt Magyarországon. Nem véletlen, hogy az a címe a felszólalásomnak, hogy „A víz az élet”. Ezt istenigazából azok tudják és értik, akik egy sivatagban élnek, és Magyarországon sajnos ez megvalósulni látszik. Ugyanis a homokhátság vízpótlásából önök, a kormány egyszerűen kivontak 400 milliárd forintot. Kivonták azt a 400 milliárd forintot, ami az életet jelentené az ország egytizedének. Ugyanis a homokhátság Magyarország egytizedét foglalja el, és a lakosságnak is körülbelül egytizede él itt.

Ahogy elmentem a homokhátságra, bejártam a területet, polgármesterekkel beszéltem, kormánypártiakkal, akik újráztak most, ők is elmondták, hogy ez óriási probléma. S mindenki reménykedett abban, hogy azok az ígéretek, amelyek elhangzottak itt, a tisztelt Házban, azok megvalósulnak. Hogy leporolják a régi terveket, új tervek lesznek, költségvetésben is meg lett szavazva, a pénz is megvolt rá, és ezek az emberek váratlanul azzal szembesültek, hogy nemsokára egy sivatagban fognak élni, mert ez a pénz és a pénz által hozott víz  és akármit mondanak a sötétzöldek, ez a víz hiányozni fog, mert a föld nem hazudik. Az a föld, ami elveszíti a vízkészletét, akár a mélyebben fekvőket, akár a felszínieket, az tönkre fog menni. Tudom, hogy voltak olyan elszólások, beszólások az ellenzék részéről, hogy az akkugyár a sivatagba való, de könyörgöm, mi nem szeretnénk Magyarországra sivatagot, hogy ott akkugyár jöhessen létre. Ez arra vonatkozott, hogy kerüljön olyan országba akkugyár, ahol sivatag van.

Mivel fog ez járni Magyarország számára? Ez azzal fog járni Magyarország számára, hogy a kiszáradó homokhátságról továbbgyűrűzik a probléma. Aki beszélt hidrológusokkal, geológusokkal, éghajlatkutatókkal, az pontosan tudja, hogy ha elindul a sivatagosodás, az a tágabb környezet kiszáradását is magával vonja. Nem lesznek esők, mert nem lesz párolgás. Nem lesznek meg azok a légköri jelenségek, amelyek az esőkhöz szükségesek. Hallottuk sokszor azt az indoklást, hogy ezért, azért, amazért nincs pénz ezekre a projektekre, tehet róla Brüsszel, tehet róla más, tehetnek a pirézek, bárki, most talán Magyar Péter, de ez nem igaz.

Önök Magyarország 10 százalékával szemben területileg és lakosságilag is előnyben részesítették a Ferihegyi repülőtér visszavásárlását. A Ferihegyi repülőtér visszavásárlására háromszor annyi pénzt fordítottak, mint ami a homokhátság projektre ment volna. Kérdezik a gazdák, kérdezik az ott élő emberek, hogy miért tették ezt. Miért volt fontosabb a Ferihegyi repülőtér visszavásárlása, kinek az üzleti érdekei miatt? Magyarország, Kína, Mészáros Lőrinc? Miért ezt választották? Miért ide költötték a pénzt? Miért nem teljesítették azt, amit önök megígértek a homokhátságon élőknek? Hogy igenis lesz víz, megoldják a vízpótlást, és igyekeznek megállítani az elsivatagosodást.

Felteszem a kérdést: hogy akarunk így mezőgazdasággal foglalkozni? Hogy akarunk így mezőgazdasággal foglalkozni azon a területen, ahol az ott élők már bizonyítottak a szorgalmukkal, a tisztességükkel, és abban a reménytelen helyzetben való küzdelemben, amit ők a homokon folytatnak? Igenis lehet ott termelni, csak nekik vízre lenne szükségük. S azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulnak önökhöz, hogy tegyenek értük, pótolják vissza valahogy ezt a pénzt, ne mások érdekeire költsék, költsék el a magyarok érdekeire. Számoljanak, matekoljanak, hogy mi fontosabb: Magyarország területének 10 százaléka, a lakosság 10 százaléka, vagy azok az üzleti érdekek, amelyek oligarchákhoz és idegen államokhoz kötődnek. Köszönöm.