LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy szépreményű fiatal politikus 1992-ben azt mondta: "Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak." Azóta ez a politikus Magyarország miniszterelnöke lett. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.) Nagyon örülök a tetszésnyilvánításnak, de az időmből ne tessék olyan sokat tapsolni! (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Lejárt az idejük! Lejárt, Ildikó!)
Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr annak idején nem pontosította kijelentését. Vajon ha a Fidesz kormányon van, kell-e félniük az újságíróknak? Tudniillik a miniszterelnök úr a Kis Újság e havi számában már azt nyilatkozta, hogy nagy szimpátiával figyeli a Kisgazdapárttól érkező kezdeményezéseket a média területén. Nos, ezek a kezdeményezések - Pokol Béla úr indítványa, akit a miniszterelnök úr név szerint is megdicsért, valamint Várhelyi András javaslata egy közszolgálati rádióműsor eltüntetéséről - mintha valami félelemhez hasonlót is kiválthatnának az újságírókból.
Most mégis csak a Magyar Televízió helyzetéről szeretnék szólni. A médiatestületek kiegészítése körüli vitákat mindnyájan ismerjük. A tv kuratóriumi elnöksége körül azonban szerencsére nincs vita. Ezt tehát a kormánypártok egyetértése esetén bármely percben megválaszthatnánk. Mi az oka, hogy ezt a megoldást a kormánypártok mégis elutasították? Kinek jó és kinek rossz ez az állapot? A válaszhoz három tétellel szeretnék hozzájárulni.
Első tétel. A kuratóriumi elnökség kizárólagos jogköre a gazdálkodás ellenőrzése. Aki nem akar ellenőrzést, nem akar kuratóriumi elnökséget sem. Pedig például a tévé reklámbizniszében igen nagy pénzek fordulhatnak meg. Nagyok az egyes cégeknek adható kedvezmények is. Ha nincs, aki ellenőrizzen, nyilván különösen aggódik a reklámügyekért felelős vállalkozási főigazgató, aki annak idején - úgy hírlik, fideszes politikusok javaslatára - éppen abból a Mahir-birodalomból jött át a tévébe, ami mára oly sok kitűnő vezetőt adott e hazának. (Taps az MSZP padsoraiban.) Kínos lehet neki az ellenőrzés hiánya, hiszen a reklámkuncsaftok között természetesen fölbukkanhatnak a Mahir-birodalom tagjai is, az úgynevezett Fidesz-közeli cégek. És ha fölbukkanhatnak, hát föl is bukkantak! Tulajdonosi felelősség, megnyugtató ellenőrzés esetén a gyanú árnyéka sem eshetne ide. Milyen kár, hogy nincs kuratóriumi elnökség, amely erről gondoskodhatna.
Második tétel. A kuratóriumi elnökség nélkül a tévé gazdálkodása ellehetetlenül, a tévé gazdaságilag és talán politikailag is kiszolgáltatottá válik. Aki ezt akarja, nem akar kuratóriumi elnökséget. Hiszen a megbízott tévéelnök így kénytelen a kormánytól segítséget kérni. Tárgyal is Stumpf István miniszter úrral szeptember elején. A körülmények szerencsétlen összjátéka lehet, hogy ugyanez a Stumpf István mint a Századvég Alapítvány képviselője még a nyáron is számlákat volt kénytelen aláírni és benyújtani a tévének, annak a tanácsadási tevékenységnek a fejében, amelyet az alapítvány az egyik politikai hírműsornak végez.
Ismervén a szakembereket, biztos vagyok benne, hogy a műsor jó, objektív és főleg aktuális tanácsokat kapott. (Derültség az MSZP soraiban.) A helyzet némiképp mégis bizarr.
Harmadik tétel. A gazdasági kiszolgáltatottságot kuratóriumi elnökség híján mesterségesen fokozni is lehet. A tévét persze örökölt terhek is nyomasztják. Ezekért a kormány nem hibáztatható, de most többről is szó van! A tévé nyaka körül olyan kötél van, amit szorosabbra húzni vagy lazábbra engedni csak a kormányhoz közel állók tudnak. Hiszen a tévé bevételeinek két fő forrása van: az üzemben tartási díj és reklám. Igen ám, de a törvény szerint az üzemben tartási díjhoz csak kuratóriumi elnöki aláírással lehetne hozzájutni. A reklámbevételek pedig a már említett főigazgató irányítása alatt - mit ád Isten? - épp a legnehezebb helyzetben éppen tizedükre csökkentek! A felügyelőbizottság jelentené is a kuratóriumnak, hogy nagy baj van, de kuratóriumi elnökség, ugye, nincs!
Ebben a helyzetben érkezik meg a tb-inkasszó és nagy az adótartozás is. Hitelt kellene fölvenni, de a törvény szerint ehhez a kuratóriumi elnökség jóváhagyása kellene. Ha ez nincs, akkor majd az APEH is inkasszót adhat ki, foglalhat, esetleg ráteheti a kezét a székházra. Szerencsére székházügyekben Simicska úrnak már volt módja bizonyos gyakorlatot szerezni, és ismeri a tévé helyzetét is (Derültség az MSZP soraiban.), hiszen ott volt a Fidesz delegáltja az ellenőrző testületben.
Szinte minden rendben van tehát a tévé háza táján, csak éppen gazda nélkül van a jószág, garanciák nélkül a pártatlan tájékoztatás, ellenőrzés nélkül a közpénzek. Még szerencse, hogy a Fidesz a parlamentben van, így aztán legalább nem kell félniük az újságíróknak.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)