KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! 1996-ban egy nagyon fontos gazdasági törvényt fogadott el a Ház a közraktározásról. Ez akkor nagyon lassan készült el, még akkor is, hogyha a szavazásnál e tekintetben konszenzusra jutottak a képviselők. Most azt látjuk, hogy a kormány nagyon gyorsan meg szeretné szavaztatni ezt a törvényt. Én úgy gondolom, hogy itt indokolt, ha nem is olyan lassúság, mint 1996-ban, de egyfajta mértéktartás a sietség tekintetében.

Mi úgy ítéljük meg, hogy sajnos, a harmonizáció a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvénnyel nem egészen sikeredett tökéletesre. Egyet lehet érteni mindazzal a szabályozási céllal, amit magában foglal a törvényjavaslat, tehát hogy szükséges rögzíteni a fióktelep alapítási lehetőségeit, feltételrendszereit, hogy a felelősségbiztosításról rendelkezni kell, hogy az engedélyezés körülményeit szükséges szabályozni, hogy pontosítani kell a felügyeleti eljárást.

A célokkal egyetértünk; a baj azzal van, hogy a kormány milyen megoldást talált a fenti kérdések szabályozására. Rögtön jelzem, hogy ezek nem olyan problémák, amelyeket nem lehet orvosolni, meggyőződésem, hogy együttes munkával - úgy, ahogy arra már többen utaltak a vitában - lehetőséget tudunk teremteni, hogy a módosításokat elvégezzük.

Három kérdéskörről szeretnék szólni, amelyeket mi eléggé neuralgikusnak érzünk a törvényjavaslatban. Egyrészt a fióktelepek létesítésével kapcsolatban a dotációs tőkéről mint fogalomról, másrészt a fióktelep-ingatlan szerzéséről, aztán a dotációs tőkének a sorsáról, a közraktár ingatlanvagyonának jellegéről. Másodsorban szeretnék beszélni a felelősségbiztosításról és harmadsorban a hatályba léptetésről.

A fiókteleppel kapcsolatos módosítások látható célja, hogy azt a biztonságot, amit a közraktári törvény a magyarországi székhelyű részvénytársaságoknál a közraktár kötelező alaptőkéjének meghatározásával kívánt nyújtani a közraktári kártérítési felelősség biztosítása érdekében, valamilyen módon a fióktelepek tekintetében is előírják. De ezt a jelenlegi szövegszerkezettel, sajnos, nem tudja biztosítani a törvényjavaslat. Ugyanis a cél érdekében született az a rendelkezés, hogy a fióktelepnek dotációs tőkével kell rendelkeznie.

A (2) bekezdés megfogalmazása ugyanakkor félreérthető, különösen akkor, ha szépen sorbaolvassuk a többi bekezdést, a (3)-t és a (4)-t is. A (2) bekezdés úgy szól, hogy a közraktár legalább 500 millió forint alaptőkével, fióktelep esetén dotációs tőkével alapítható, amelyből legalább 250 millió forint a pénzbeli hozzájárulás és az (5) bekezdésben meghatározott ingatlan mint nem pénzbeli hozzájárulás.

Csak ezen szöveg ismeretében azt állíthatnánk, hogy a dotációs tőke mint fogalom - amelyet csak ez a törvény alkalmaz, a fióktelepekről szóló törvény nem - nagysága 500 millió forint, amely 250 millió forint pénzbeli hozzájárulásból áll és legalább 250 millió forint ingatlanapportból. Csakhogy a (3) bekezdés azt mondja, hogy dotációs tőke a fióktelep létesítéséhez és működéséhez a létesítő által tartósan, korlátlanul, tehermentesen a fióktelep szabad rendelkezésére bocsátott tőke. Ehhez kapcsolódik a (4) bekezdés, amely szerint a pénzbeli hozzájárulást, illetve a dotációs tőkét a közraktári tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtása előtt olyan belföldi székhelyű hitelintézetnél kell befizetni - és folytatódik a bekezdés.

Mindebből az következne, hogy a dotációs tőke egy pénzbeli hozzájárulás. A (2), (3) és (4) bekezdés összevetéséből az derül ki, hogy a külföldi fióktelepnek elegendő 250 millió forint a közraktár alapításához, a törvény alapján nem követelhető meg tőle az ingatlan tulajdonjogának a biztosítása is. Ez derül ki egyébként a szintén módosításra kerülő 5/A., 5/B. és 5. §-ok módosításából is. A magyarországi részvénytársaságoknál a javaslat megköveteli az ingatlan tulajdoni lapjának csatolását, míg a fióktelep tekintetében ilyen feltételt nem ír elő. Ugyanakkor a (2) bekezdésben a dotációs tőke fogalma úgy érthető, hogy azonos az alaptőke fogalmával, tehát pénzből és nem pénzbeli hozzájárulásból áll.

Akkor most mit is jelent a dotációs tőke? Csak pénzt, és akkor 500 millió forintot? Vagy pénzt és ingatlant? De akkor azt hová kell befizetni? Szükséges lenne tehát tisztázni a dotációs tőke fogalmát, hogy azonosnak kell-e tekinteni az alaptőkével, vagy pedig ez a pénzbeli hozzájárulással azonos.

A másik sarkalatos probléma. A fióktelepekről szóló törvény szerint a fióktelep maga nem szerezhet ingatlant, azt a külföldi vállalkozás szerzi meg. Miután az ingatlanapport meghatározásának alapvetően az volt a célja 1996-ban is, hogy biztosítsa az esetleges hitelezőket a közraktár kártérítési felelőssége esetén, igen kétséges, hogy ez a megoldás a fióktelepeknél a célt eléri-e. Különösen azért érdekes ez, mert a fióktelepekről szóló törvény elfelejti tisztázni azt, hogy amennyiben a fióktelep felszámolására Magyarországon sor kerül, akkor vajon a külföldi vállalkozásnak fennáll-e a háttérfelelőssége a fiókteleppel szemben ki nem egyenlített tartozásokért.

A törvényalkotó abból indult ki megítélésem szerint, hogy még marad is vagyon a fióktelep felszámolása után, olyan esetet elképzelni sem tud, hogy esetlen nem elég a vagyon a hitelezők kielégítésére. Az ilyen értelmű módosítás, ha a fióktelepnek nem kell az ingatlant biztosítania, méltánytalanul hozza hátrányosabb helyzetbe a magyar vállalkozókat, tőlük sokkal szigorúbb feltételeket követelve a tevékenység elkezdéséhez, és a fióktelepek tekintetében a közraktárral szembeni hitelezők kártérítési igényeinek a kielégítési lehetőségét kétségessé teszi.

Megítélésünk szerint legalábbis úgy kellene megfogalmazni a törvényjavaslatot, hogy a dotációs tőke, a pénz 250 millió forint, és a külföldi vállalkozás köteles egy, a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő, tulajdonában álló ingatlant a fióktelep kezelésébe adni.

A harmadik problémás kérdés a fióktelep létesítésén belül, hogy a (3) bekezdés nem teszi kötelezővé azt, hogy legalább a dotációs tőke Magyarországon tartós betétben lekötésre kerüljön.

A (3) bekezdés szerint mit is jelent a tartósan a fióktelep rendelkezésére bocsátott tőke? Ez a kérdés különösen azért érdekes, mert a külföldi vállalkozások fióktelepeiről szóló törvény szerint - és itt szeretném idézni ezt a törvényt -: "A külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek, s nem kívánja meg kötelező erővel valamilyen nagyságú vagyon meglétét a létesítéshez, csak a felszámolásokkal kapcsolatosan rendelkezik arról, hogy mi vonható a felszámolási vagyonba."

A törvényjavaslat szerint ennek a dotációs tőkének csak a működés megkezdéséig kell a számlán lenni, ebből következően az felélhető, tehát a törvényjavaslat jelenlegi megfogalmazása szerint a fióktelep közraktárnak gyakorlatilag semmilyen biztosítéka nincsen a hitelezők kielégítésére. A külföldi vállalkozás vagyonát nem tekinthetjük ilyennek, mert az vagy van, vagy nincs, az is csak óhaj, hogy a külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep működéséhez a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont.

Más helyen a törvényjavaslat e tekintetben azt mondja, hogy egy nyilatkozattételi kötelezettséget kell megtenni a külföldi vállalkozónak. Természetesen ez önkéntes jogkövetés esetén elfogadható lépés. De mi történik akkor, ha a külföldi nem tud vagy nem akar helytállni a magyarországi tartozásokért?

 

 

(16.20)

 

A következő neuralgikus kérdés az ingatlankérdés. Az (5) bekezdés módosításának lényege, hogy a nem pénzbeli hozzájárulásként megkívánt ingatlannak olyannak kell lennie, amely a közraktári tevékenység folytatására alkalmas. A módosítást ebben a tekintetben én szükségtelennek érzem a következők miatt:

A törvény eredeti szövege azért kívánt meg olyan hatalmas alaptőkét, s ráadásul annak a kézzelfogható, azaz ingatlanban megjelenő részének folyamatos meglétét, mert a törvényalkotó nem látott más biztosítékot arra, hogy a közraktár a hitelezőit ki tudja elégíteni, ha nincsen valami kötelezően megtartandó vagyontárgya. Az alaptőke pénzbeli részét fel lehet élni, az ingóságok elavulnak, eltűnnek, egyedül az ingatlan az, ami nem vihető el, nem tüntethető el. A lényeg tehát az volt, hogy biztosítékként szerepelt az ingatlan. Persze ha a törvényalkotónak az a szándéka, hogy a művi tárolást hosszabb távon megszünteti, akkor indokolt ezen szigorítás bevezetése, mert akkor csak saját telepi tárolás lesz, és ehhez célszerű, szükséges a saját ingatlan.

Ami a felelősségbiztosítás kérdését illeti: itt 25 millió forintos értékhatárt hoz be a törvénymódosítás. Nem lehet tudni, hogy a 25 millió forint átlagban milyen biztosítékot jelent, tehát például mit jelent az egy káresemény; közraktári szerződésenként kell tekinteni a kár bekövetkeztét, vagy például egy tároló leégése egy káresemény, függetlenül attól, hogy ott hány közraktári szerződés alapján őriztek árut. Miután a felelősségbiztosításnak, illetve a közraktározható áruk mennyiségi korlátozásának is az a célja, hogy a közraktár az esetlegesen bekövetkező kár esetén is helyt tudjon állni, úgy vélem, a káresemény fogalmának pontos tisztázása érdekes lehet abból a szempontból, hogy a káresemény biztosítási vagy közraktározási szempontból minősül-e egy eseménynek. Ha biztosítási szempontból nézzük, az is vizsgálható még e tárgykörben, hogy vajon milyen befogadó terű raktárakkal dolgoznak átlagban a közraktárak, és az oda beraktározott áru átlagban mekkora értéket képvisel.

Az indoklásnak különben abban igaza van, hogy az eredeti törvény nem határozott meg korlátot, s ezért néhány milliós felelősségbiztosítást már el akartak fogadtatni a közraktárak, úgy vélem azonban, hogy ha már konkrét határt akarnak a törvénybe foglaltatni, akkor meg kell nézni, ez vajon eléri-e azt a célt, amelyért a törvénybe bekerül, lesz-e valaki, aki a közraktár helyett helytáll a közraktári jegy birtokosának, ha a közraktár már nem tudja továbbhárítani a kártérítési felelősséget.

Több új fogalmat is bevezet a törvényjavaslat. Arra szeretném felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy ezek az új fogalmak az eredeti törvényben nem szerepelnek, és sajnos a mostani törvénymódosítás nem vezeti következetesen végig az eredeti törvényen az új fogalmak behozását.

Végül, tisztelt Ház, engedjék meg, hogy a hatályba léptetésről szóljak nagyon röviden. A 20. § (2) bekezdése azért érdekes, mert az eredeti törvény 44. § (4) bekezdése szerint a törvény hatálybalépését követő egy év után közraktárként csak az a részvénytársaság működhet, amely a törvény rendelkezéseinek, azaz az alaptőkére vonatkozó rendelkezéseknek is megfelel. A törvény - és kérem szépen, figyeljenek a dátumra - 1996. augusztus 11-én lépett hatályba, tehát ezt legkésőbb '97. augusztus 11-éig rendezni kellett volna. A mostani törvényjavaslatból következően a felügyelet törvényellenesen engedte a működésüket, s ráadásul további több mint két évet kapnának ennek a ma már törvénytelen állapotnak a fenntartására. Fel kell tenni a kérdést, hogy hol marad akkor a hitelezők biztosítéka. Azt gondolom, hogy ezt a hatálybaléptetési passzust is érdemes körültekintően átnézni.

Még egyszer megismételve a felszólalásom elején mondottakat: a Szocialista Párt egyetért azzal, hogy módosítani kell a közraktárakról szóló törvényt, de ezt a kormány nagyon gyorsan akarja megtenni. Azt javaslom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az általános vitát ne zárjuk most le, legyen lehetőség további egyeztetésekre, és adott esetben az egy héttel későbbi szavazás, azt gondolom, semmiféle problémát nem jelent a törvény elfogadása kapcsán. Valóban így tudjuk garantálni azt, hogy konstruktívan hozzájáruljunk egy jó törvény megszületéséhez. Köszönöm szépen a figyelmüket, és elnézést, elnök úr! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)