DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Felemelő érzés számomra, hogy Széchenyiről, a legnagyobb magyarról az ország Házában is szólhatok. Felemelő érzés, mert az életútját a szép tervek és a nagy tettek kísérték. Ő nem fényleni, hanem használni akart a nemzetnek.

Köszönöm Gál Zoltán úrnak, az Országgyűlés volt elnökének és dr. Áder János úrnak, a Ház jelenlegi elnökének, hogy lehetővé tették azt, hogy a születésnapján Bécsben, a Herrengasse 5-ben a parlament nevében koszorúzhassunk, és ott néhány gondolatot elmondjak Széchenyiről. Ez a megemlékezés már öt éve történik meg, és bízom abban, hogy míg magyar parlament lesz, él, addig szeptember 21-én vagy annak tájékán mindig felkeresik ezt a szép helyet. Most csak néhány gondolatot szeretnék felvillantani abból, amit ott, a Herrengasse 5-ben mondtam.

Széchenyi István életútját a közjó szolgálata, a komplex látásmód és a döntések körültekintő megalapozása jellemezte. A Kelet népében írja: "Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanatnyi felhevülés következtében. Minden tetteim messze ható tervek szüleményei." 1857-ben megfogalmazza, hogy mindent meg kell tervezni, elő kell készíteni és meg kell alapozni. Intelmek Béla fiamhoz című könyvében így ír: "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt." Sikerei a nemzet sikerei voltak. Minden esetben felismerte, hogy melyek azok a gazdasági jelenségek, amelyek láncszemként kapcsolódnak egymáshoz. Nagycenki birtokának fejlesztése és sok más nemzetgazdasági jelentőségű döntés is igazolja ezt.

Figyelemre méltó a legnagyobb magyar sok szép tette, amelyekkel jobbágyainak gyarapodását elősegítette. Naplójában 1819. július 17-én feljegyzi: "A szolgálat az egyetlen cél, amiért élnem kell." A Világ című munkájában azt írja: "Mit ér minden politikai okoskodás, teória, praxis, amelynek tendenciája nem a legnagyobb rész jobb léte és szerencséje körül forog?"

Magas erkölcsi mérce szerint élt. Szintén a Világ című könyvében írja: "A belbecs a legelső, s aztán jő a jó hír, mely a belbecsnek habár késő, de következése." Nemcsak önmagával, hanem környezetével szemben is magas erkölcsi követelményeket fogalmazott meg.

Az ország kormányzásának fontos talpköveként rögzítette A magyar játékszínrül című írásában: "Gondolkodásra és kombinációra a legnagyobb rész szólíttassék fel, de már a tanácskozótest száma bizonyos határt ne hágjon át, a végrehajtó hatalom száma pedig a lehető legkisebb legyen." A Blick című munkájában másképpen megközelítve, de ugyanezt hangsúlyozva azt írja: "Csak az egyszerű kormányzat lehet olcsó és kezelhető mindenféle bosszantás nélkül."

Bizonyára tisztelt képviselőtársaim is úgy gondolják, hogy a legnagyobb magyar megállapításai ma is igen időszerűek, ezért is kötelességünk tisztelegni előtte a szép születésnapokon - tettekkel tegyük ezt!

1840-ben egyik levelében úgy fogalmazott: "Dolgozni és munkálkodni kell naponta szüntelen. Az Országgyűlésben megjelenni, ott cifrán szólni, ez még nem elég. Van becse a szónak, de csak a tett, százezreknek egy célra irányuló tette emelheti fel nemzetünket."

Mi is cselekedjünk, tegyünk a nemzet érdekében!

Köszönet, hogy meghallgattak. (Taps.)