BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat igen hosszú ideje a kormány különböző műhelyeiben gondolkodás tárgyát képezi. Az első változata még augusztusban látott napvilágot, akkor több újság is megírta ezeket a terveket. Tehát a kormánynak volt bőven gondolkodási ideje október 27-éig, több hónap is, hogy ezt az adótörvényt, a személyi jövedelemadó törvényt átgondolhassa.
Mégis, ha a beterjesztett változatot megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a hosszú gondolkodási idő a törvényjavaslatban szinte semmi lényegi változást nem eredményezett, hiszen a gyermekkedvezmények növelésén kívül az adótábla és az adójóváírás lényegi elemei augusztus óta lényegében változatlanok. Ha ugyanis megnézzük, hogy milyen értékrendet képvisel ez az adótörvény-javaslat, hogyan rendezi át a közterheket, a közteherviselést hogyan rendezi át, akkor érdekes és fájó következtetésre jutunk: ezzel a törvényjavaslattal ugyanis a kormány egy olyan értékrendet képvisel, amelynek lényege, hogy fizessenek az alacsony keresetűek.
Nézzük mindezt részletesebben! Nézzük meg ennek az adótörvénynek két vitatott, neuralgikus pontját: az egyik a gyermekkedvezmény, a másik pedig az adójóváírás.
Nézzük először a gyermekkedvezményt! Önmagában az, hogy a kormány segíti a családokat, helyes. Ezt a törekvést magunk is támogatjuk. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Az a kérdés, hogy ezt hogyan teszi, mert nem mindegy, hogy az a segítség hatékony vagy pedig nem hatékony.
Általában a gyermekkedvezmény beépítését az adórendszerbe az adószakértők két szempont miatt nem szokták támogatni és szkepszissel fogadják. Az egyik ilyen elem az, hogy nem szerencsés az adórendszert összekeverni a szociálpolitikai eszközrendszerrel. Ha ugyanis a családokat támogatni akarjuk, akkor az adótörvény bonyolítása nélkül ezt sokkal egyszerűbb módon is megtehetjük: a családi pótlék rendszerén belül. Tehát hogyha a kormány gyermekenként 1700, illetve 2300 forintos adókedvezményt kíván adni, ha ezt a pénzt oda akarja adni a családoknak, akkor ezt gyermekkedvezmény bevezetése nélkül, minden további nélkül a családi pótlék rendszerén belül is odaadhatja növekményként, és akkor minden család jól jár.
Hogy ez miért fontos? Azért, hölgyeim és uraim, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ez a gyermekkedvezmény eljut-e a családokhoz vagy sem! Ha a családi pótlék rendszerén belül adjuk oda ezeket az összegeket, akkor biztosan eljut, a gyermekkedvezmény esetén nem biztos. Lássunk erre két számot! Tudni kell ehhez a két számhoz azt, hogy a gyermekkedvezmény igénybevételéhez kell keresni annyit, hogy ezt az adóból le lehessen vonni. Ha most kiszámoljuk, hogy mennyit kell keresnie egy három gyermeket nevelő családfönntartónak ahhoz, hogy a gyermekkedvezményt igénybe vehesse, akkor azt kapjuk, hogy ennek a családfenntartónak körülbelül 47 ezer forintos bruttó keresettel kell rendelkeznie. Mindazok a családok, ahol a többet kereső szülő ennél kevesebbet keres, ezek a családok, amennyiben három gyermeket nevelnek, a gyermekkedvezményt teljes mértékben nem tudják igénybe venni. Ha megnézzük a kétgyermekes családokat ugyanebből a szempontból, akkor pedig azt kapjuk, hogy a többet kereső családfenntartónak, tehát a két szülő közül a nagyobb keresettel rendelkezőnek legalább 33 ezer forintos bruttó keresettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a két gyermek után járó gyermekkedvezményt teljes mértékben igénybe vehesse.
Ezek önmagukban nem olyan horribilis összegek, de ha a kormány nem tudná, akkor most elmondom, hogy az ország egyes régióiban, sőt nemcsak egyes régióiban, hanem egyes ágazatokban bizony az átlagkeresetek ez alatt vannak a mai napig is. Ezekben a régiókban, Északkelet-Magyarországon, vagy ezekben az ágazatokban, mint az egészségügy, nagy valószínűséggel a szülők a gyermekkedvezményt teljes mértékben két és három gyerek esetében nem fogják tudni igénybe venni.
A másik ok, amely miatt az adószakértők szkepszissel szokták fogadni a gyermekkedvezményt, az pedig az, hogy ez a bevezetés évében általában pozitív hatást gyakorol, de évek múltával szép lassan elkopik, nem nyúlnak hozzá az előterjesztő szakemberek, belesimul az adórendszer egészébe, és mindazok a kezdeti hatások, amelyek a bevezetés évében még rendelkezésünkre álltak, az évek múltával elkopnak és gyakorlatilag elenyésznek.
Ha most megnézzük a kormány által beterjesztett javaslatot, akkor azt tapasztaljuk, hogy sajnálatos módon jellemző jövedelmi kategóriákban a gyermekkedvezmény máris elkopott, noha még be sem vezettük. Ugyanis az adójóváírás, pontosabban ennek megváltoztatása, amely az adótörvény másik neuralgikus pontja, negatív hatásokat gyakorol a munkavállalókra, és ennek következtében - elsősorban az alacsony keresetűeknél - a kormány egyik kezével többet vesz el az adófizető polgároktól, mint amennyit a másik kezével a gyermekkedvezménnyel ad.
(10.10)
Nézzük meg ennek konkrét hatását! Nézzük meg, mit csinál a kormány ezzel az adótáblával! Az egyszerűség kedvéért én most megnéztem, hogy a kormány az adójóváírással és a -táblával nettó fizetésemelést hajt-e végre, vagy pedig nettó fizetéscsökkentést.
Nézzük ezek után a táblákat! Én más táblát nézek, mint az előttem felszólaló képviselőtársam, aki olyan táblából idézett adatokat, amely már eleve bekalkulálja a kormány által körülbelül 13 százalékosra tervezett jövő évi keresetnövekedéseket. Én tisztelem Mádi képviselőtársamat azért, hogy erről a pulpitusról a munkaadók nevében is beszélt, de azt hiszem, mi itt az Országgyűlésben akkor járunk el helyesen, ha közvetlenül nézzük meg annak a törvényjavaslatnak a hatását, amit a munkavállalók is tapasztalni fognak február elején, amikor a borítékot kézhez kapják.
Nos, ebben a táblában azt tapasztaljuk, hogy a minimálbér környékén - a jövő évben megérzésem szerint ez olyan 21 ezer forint bruttó havi fizetést jelent -, tehát 21 ezer forint bruttó havi fizetés mellett a kormány a munkavállalókat mintegy 22 500 forinttal fogja megrövidíteni évente. Ha kicsit feljebb megyünk és megnézzük, kapnak-e fizetésemelést a kormánytól a 37 500 forint bruttó keresettel rendelkezők, azt látjuk, hogy ők is nettó fizetéscsökkenésre számíthatnak, a kormány őket éves szinten valamivel több mint 5 ezer forinttal fogja megrövidíteni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a keresetek jellemzőek például az egészségügyi ágazatban, és éppen a napokban komoly vita folyik arról, hogy az egészségügyben az átlagkereset-növekedés, illetve a reálkereset-növekedés mekkora legyen. Szeretném elmondani tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős részének - például a nővéreknek - 2 százalékkal nőjön a reálkeresete, legalább 20 százalékos fizetésemelést kell adni, ugyanis először kompenzálni kell azt, amit a kormány az adótáblában elvett tőlük. Javaslom ezeket a számokat figyelembe venni a bértárgyalásoknál.
Tekintettel arra, hogy az adójóváírás 1 millió forintnál véget ér, viszonylag magasabb jövedelmi kategóriákban is negatív a személyi jövedelemadó törvény hatása a munkavállalókra. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezekben a jövedelmi kategóriákban dolgoznak közalkalmazottak és köztisztviselők, köztük kiváló szakemberek is!
Nézzük meg, hogy egy közalkalmazott vagy köztisztviselő, aki havonta 87 500 forintot kap, február 1-jén mit talál a borítékban! Azt fogja látni, hogy a kormány az ő éves nettó keresetét is csökkentette, majdnem 9 ezer forinttal. Ha pedig kicsit feljebb megyünk és megnézzük, hogy a jobban kereső köztisztviselő szakembereknél mi a helyzet, akkor azt látjuk, hogy mondjuk, 158 ezer forint bruttó kereset esetén ez a keresetcsökkentés - amit a kormány ezzel a törvényjavaslattal végrehajt - eléri az évi 25 ezer forintot.
Hölgyeim és Uraim! Ezek a változtatások - amelyek elsősorban az adójóváírás intézményének a megváltoztatásából következnek - szakmailag indokolatlanok, szociális szempontból pedig elfogadhatatlanok. Utóbbi kijelentésemet talán magyaráznom sem kell az előbbi adatsor ismertetését követően, de az előzőt talán igen.
Hölgyeim és Uraim! Most a gazdasági növekedés korát éljük. Nincs szükség stabilizációs csomagra. Miért kell csökkenteni a nettó kereseteket? Ugyanilyen pénzforgalmi adóbevétel mellett minden további nélkül elő lehet állítani az adótábla és az adójóváírás olyan rendszerét, amely nem rövidíti meg a kincstárat, de nem rövidíti meg a munkavállalókat sem, ezért ez az adó-jóváírási rendszer és ez az adótáblarendszer szakmailag még pénzügyi szempontból is teljességgel indokolatlan.
Ha már beszéltünk a családokról, akkor ezek után nézzük meg, hogyan hat ez a törvényjavaslat a családokra! Nos, a családok jelentős része számára sajnos nincsenek jó híreim. Ugyanis hiába kapnak gyermekkedvezményt az egyik oldalról, ha az adótörvénnyel a másik oldalon ugyanezt a pénzt - vagy még többet - kivesszük a zsebükből.
Nézzük meg, hogy az előbb említett számok némelyikében hogyan hat a magasabb gyermekkedvezményekkel számolva ez az adótörvény a családokra! Ha két felnőtt van egy gyermekkel, és ez a két felnőtt havonta 21 ezer forintot keres, akkor a gyermekkedvezménnyel együtt is éves szinten 30 ezer forinttal fogja a kormány megrövidíteni ezt a családot. Ez szociális szempontból elfogadhatatlan! Ha megnézzük, hogy mely családoknak kedvező ez a törvényjavaslat - mert vannak ilyen családok -, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek a jól kereső, két és három gyermekkel rendelkező családok. Igen ám, de ha megnézzük a családok összetételét és eloszlását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a családok mindössze 5 százalékának ad érdemi könnyítést ez az adórendszer!
Magyarán egy óriási jövedelemátcsoportosításnak vagyunk tanúi. Először is a kormány ezen jövedelemátcsoportosítás keretében ellehetetleníti a munkavállalók legrosszabbul kereső 10 százalékát, és a munkavállalók 25 százalékát hozza érezhetően nehezebb helyzetbe, mindezt azért, hogy a családok mindössze 5 százalékát lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozhassa. Számításaink szerint ez az átcsoportosítás mintegy 60 milliárd forintot jelent évente. S ennek az átcsoportosításnak a lényege az, hogy a kormány ezt a 60 milliárd forintot elveszi az adórendszeren belül a munkavállalók alacsony keresettel rendelkező tömegeitől, hogy a családok egy kis részén érezhető módon segíteni tudjon. Milyen családmodell következik ebből, és milyen szociálpolitika következik annak az elvnek az érvényesítéséből, amelynek az a lényege, hogy a viszonylag jó helyzetben lévő családokat - a családok 5 százalékát - hozzuk kedvezőbb helyzetbe azon az áron, hogy a munkavállalók jelentős részét pedig kedvezőtlen helyzetbe hozzuk?
Nos, ha ezt a törvényjavaslatot és ennek hatásait valamennyi elemében mérlegeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jobboldali kormány a nyugdíjasok után nem tekinti polgárnak az alacsony keresetű munkavállalókat sem.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)