DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gépjárművek adóztatásának reformjára 1992. január 1-jétől került sor az 1991. évi LXXXII. törvény hatálybalépésével. Ezzel érvényesült az adó törvényi szabályozásának követelménye, az adózási kötelezettség általánossá tételével az arányos közteherviselés alkotmányos követelménye és az adóztatásnak a közutak igénybevételéhez kötődő céljellege.
A törvény végrehajtására a települési önkormányzatok kapták a megbízást. Vitathatatlan, hogy ezzel az új típusú gépjárműadóval az önkormányzatok feladata megsokszorozódott. Az 1995. év végéig a belföldi gépjárművek adója az önkormányzati adóhatóság kezelésében levő megosztott központi adóként működött. 1996. január 1-jétől a gépjárműadó speciális önkormányzati adóként működik. A módosító '95. évi XCVIII. törvény úgy rendelkezett, hogy az adó mértékét a törvényi keretek között az önkormányzat képviselő-testülete rendelettel állapítja meg. Az adóhatóságok igazgatási költségeinek csökkentése érdekében áttértünk az éves szintű adóztatásra. A módosítás az önkormányzat által megállapítható adómértéket a tömeg alapján adóztatott gépjárművek esetén 100 kilogrammonként legalább 400, legfeljebb 800 forintban határozta meg. A tételes adó mértéke minimum 2000, maximum 5000 forint/év volt.
Az önkormányzati érdekeltség növelése céljából a bevétel megosztásrendszere is módosult. A törvényi alsó adótétellel számított összeg 50 százaléka az Útalapé, a magasabb mértékű adóztatás különbözete teljes egészében az önkormányzaté. 1996-ban az önkormányzatok 89 százaléka az alsó adómértéket alkalmazta, az önkormányzatok 9 százaléka döntött a 400 és 500 forint közötti adómértékek alkalmazásáról, míg 500 és 600 forintos adómértéket az önkormányzatok 2 százaléka alkalmazott. Ezek az arányok az elmúlt évek során jelentősen nem változtak, a főváros adómaximum-kihasználásának kivételével. Ilyen adómértékek mellett nagymértékben csökkent az adóhátralékok, a kintlevőségek nagyságrendje, a fővárosban jelenleg 900 millió forint.
A gépjárműadó-törvényt módosító tervezet sok olyan új meghatározást tartalmaz, amely a gyakorlati alkalmazhatóságot segíti. Az adóalanyiság, az adókötelezettség új jogi megfogalmazása, illetve kiegészítése az alkalmazásban jogi vitákat előzhet meg. A környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényre juttatását elősegítő adókedvezményi rendszer bővítésével a Magyar Demokrata Fórum egyetért, és támogatja a javaslat azon részét, amely valamennyi katalizátoros gépjárműnél biztosítja az adókedvezmény igénybevételét.
A Magyar Demokrata Fórum nem tartja indokoltnak az adósáv alsó mértékének felemelését. Az elméletileg prognosztizált bevételkövetelménynek sok gyakorlati buktatója van. Már az 1996. évi adómérték-duplázódás is a hátralékok felszaporodását eredményezte. A jelenlegi törvénymódosító javaslat szerinti minimális adótétel 600 forintra való emelése ugyan bevételi oldalról többletet eredményezhet a központi költségvetésnek, de az önkormányzati oldalon számolni kell annak költségvonzatával is. Az adókivetés emelkedése nem jelent a végrehajtó önkormányzat számára egyenesen arányos bevételnövekedést. A Magyar Demokrata Fórum meggyőződése, hogy ez a hátralékok további felszaporodását eredményezi, és a költséges behajtási munka a hasznot felemészti. A helyi viszonyokat, az adóalanyok teherbíró képességét a települési önkormányzatoknál senki sem ismerheti jobban. Bízzuk az ő bölcs döntésükre, hogy milyen terhet raknak a helyi adóalanyok vállára!
A javaslat azon részével, amely az adósáv kiszélesítését, a felső adóhatár emelését célozza, a Magyar Demokrata Fórum egyetért.
Mindezek alapján az MDF javasolja, hogy a gépjárműadó-törvény 7. §-ának (1) bekezdését módosító javaslatban az adó mértéke legalább 400 forint, de legfeljebb 1200 forint értékkel kerüljön meghatározásra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)