VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt hetekben, napokban több sajtótermék, orgánum is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és mi magunk is találkoztunk ezzel a problémával, amikor a minisztérium irányítását átvettük.
Szeretném elöljáróban megnyugtatni: magunk is úgy véljük, hogy a magyar plakátművészet a világ plakátművészetének, képzőművészetének egy igen jelentős része, a legjelentősebb alkotásai szinte közismertek, és a mindennapjaink részét képezik. Magunk is úgy véljük, hogy a nemzeti kulturális örökség, a nemzeti kulturális kincs jelentős részéről van szó, ezért igyekeztünk tájékozódni a kialakult helyzetről, és megbizonyosodni arról, hogy mi történt az elmúlt esztendőkben.
Egyfelől '94 és '98 között nyilván megvizsgálták a privatizációt és annak a szerződését, így azt nekünk nem kellett megtenni. 1995-ben Fodor Gábor akkori miniszter úr egy levelet írt, amelyben valóban érdeklődött a társaságtól. Erre a levélre azonban kapott választ, így szeretném ezt pontosítani: a válaszlevél fellelhető.
Tulajdonképpen három év hallgatás után, mert ezután nem történt semmi, kellett most erről a helyzetről tájékozódnunk, méghozzá, hasonlóképpen az MTI Fotóarchívumához, hasonlóan a Magyar Filmek Archívumához, hasonlóan a Széchényi Könyvtár és Levéltár anyagaihoz, igen súlyos örökség az, amivel szembe kell néznünk. Így a Nemzeti Kulturális Alap és a minisztérium együttműködésével szeretnénk olyan helyzetet teremteni, ami nemcsak a közgyűjtemények, hanem a magántulajdonban lévő gyűjtemények állapotát is megnyugtatóvá teszi valamennyi magyar polgár számára, és hozzáférhetővé, feldolgozottá, a tudományos élet számára is mindenképpen elemezhetővé teszi. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Előző Következő