KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Minden ősszel adótörvényekkel foglalkozik a Ház. Van, amikor erre több idő jut, van, amikor kevesebb. Van, amikor mód van a dolog érdemi kitárgyalására, van, amikor erre nem igazán kerül sor. Egy évvel ezelőtt is tárgyaltuk a személyi jövedelemadó-rendszer alakulását, akkor lényegesen nagyobb érdeklődés, időkeret és figyelem övezte a tárgyalás során.
Mi az, amivel a személyi jövedelemadó-rendszer tárgyalása kapcsán minden körülmények között egyetértőleg érdemes foglalkozni? Azt hiszem, valamennyi gazdaságpolitikus egyetért azzal, hogy ma Magyarországon igaz az is, hogy az európai középmezőnybe tartozik az adóelvonások átlagos szintje, de az is igaz, hogy az élőmunka terhei a legmagasabbak közé tartoznak. Ezért minden körülmények között pozitívnak kell elfogadni és támogatni érdemes azt, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer keretén belül az élőmunka terheit - amenynyire csak lehet - csökkentsük.
Ha visszatekintünk az időben, láthatjuk, hogy ez meg is valósult, hiszen 1996-ban 22,9 százalékos volt az szja-terhelés átlagos mértéke, ami 1998-ra 20,8 százalékra csökkent. Sajnálatos módon, a Fidesz által ígért élőmunkaterhek csökkentésével ellentétben, a személyi jövedelemadó következő évi átlagos elvonási szintje 0,3 százalékkal nőni fog. Különösen érdekes ez azért, mert ez a 0,3 százalékos emelkedés a családok támogatási rendszerét képező adókedvezmény - amelynek összege 36 milliárd forint - figyelembevétele után alakul ki. Ha ezt korrekciós tényezőként vesszük figyelembe, akkor a 20,8 százalékos adóterheléssel szemben 1999-re 21,9 százalékos adóterhelés alakul ki, tehát az élőmunka személyi jövedelemadó-rendszeri terhei nem csökkennek, hanem több mint 1 százalékkal nőni fognak.
Mitől függ a személyi jövedelemadó mértéke, nagysága? A személyi jövedelemadó-rendszer egy nagyon sok tényezős, bonyolult mechanizmuson keresztül hat az egyének, csoportok, térségek, vállalkozók életére, gazdasági tevékenységére. Természetesen függ attól, hogyan alakul a jövedelem nagysága, hogy sikerül az adóztatható jövedelmeket felderíteni, milyen adóztatott kört alakít ki a kormányzat, de általában összefügg az adózási fegyelemmel, a jövedelmi színvonallal, a termelékenységgel, a reálbérek és nominálbérek alakulásával is. Az adórendszert illetően is nagyon sok tényezőtől függ a személyi jövedelemadó alakulása; ilyen az adó mértékének, az adókulcsok számának és arányának, az adókedvezmények körének, mértékének és elérhetőségének az alakulása, amiket külön-külön érdemes vizsgálni.
Tény az - amit államtitkár úr is említett bevezetőjében -, hogy az eddigi hat adókulcs, ami eddig 20-tól 42 százalékig terjedt, háromra, 20-tól 40 százalékig terjedőre változik. Ez azt jelenti, hogy valamennyi kategóriában csökken az adókulcs nagysága, kivéve a 250 ezer forintot el nem érő jövedelmeknél, azaz a minimálbéreknél, ahol a 20 százalék 20 százalék marad az adó mértékének nagyságát tekintve is. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a valorizáció igazából elmaradt, az alacsony jövedelműeknél egyáltalán nem került rá sor, hiszen a valorizáció teljes körű végrehajtása esetén az adókulcsok mértéke az átlagos adóterhelést figyelembe véve nem nőne.
Jelentős mértékben függ az adózás alakulása az adókedvezmények körének mértékétől és elérhetőségétől. Ilyen adókedvezményű kör a munkavállalói kör, és ilyen a családok támogatására szánt gyermekek után járó kedvezmény alakulása. Az ilyen témákban feltétlenül vizsgálni kell, hogy mennyire elérhetők ezek a kedvezmények, mennyire reális ezeknek a kedvezményeknek a realizálása az egyes jövedelmi kategóriákban.
A pénzügyminiszter úr kiadott egy nagyon jó tájékoztatót az adórendszer alakulásáról. Egyetlenegy baj van ezekkel a grafikonokkal, mégpedig az, hogy ezeket a tényezőket összefüggésében, együttes hatásában vizsgálja, ezért nagyon nehéz önállóan véleményt mondani ezekről a tényezőkről, mert komplexitásukban keverednek a hatások, félreértelmezhetők, s talán azt is mondhatjuk, hogy elbeszélünk egymás mellett, amikor ki-ki a maga igazát próbálja sulykolni a médiákon és a parlament csatornáin keresztül.
Az ilyen bonyolult, soktényezős rendszer elemzésére a statisztikában a standardizálás fogalmát és módszerét használják. Ez azt jelenti, hogy az egyes tényezőket mindig önállóan kell vizsgálni, és ezen tényezők vizsgálatának egymásra épülésével alakul ki ezek hatása, az egész rendszer változásának mértéke és értékelése. Én a standardizálás módszerét szeretném felhasználni az adókulcsok, a munkavállalói kedvezmények és az eltartottak kedvezményei alakulásának vizsgálatára és hatásmechanizmusának feltárására.
Az előbb már mondtam, hogy az adókulcsok átalakulása - feltételezve a jövedelmek 13 százalékos növekedését is - az eddigi 20,8 százalékos adóterheléssel szemben 21,9 százalékos adóterhelést - tehát 1,1 százalékos adóterhelés-növekedést - eredményez.
(18.20)
Különösen fájó ez az alacsony jövedelmű kategóriákban, ahol nemcsak egyszerűen a jövedelem növekedése miatti többletadóterhekről beszélhetünk, hanem az adókulcs változatlansága miatt is külön hátrány éri ezt a jövedelmi kategóriát. A munkavállalói kör eddig 50 400 forint éves szintű kedvezményben, 20 százalékos mértékig vehette igénybe ezt a kedvezményi csatornát. Ezt a tervezet 10 százalékra és havi 3000 forintra tervezi csökkenteni. Ez azt jelenti - önállóan vizsgálva ezt a tényezőt -, hogy 1998-as szinten nézve 270 ezer forintig gyakorlatilag nem kellett adót fizetni, hiszen ez a nyugdíjjárulékok kedvezményein és a munkavállalói kedvezményen keresztül biztosította a teljes adómentességet, és az új rendszerben a 10 százalékos adókedvezmény megvonása miatt egyértelmű, hogy ebben a kategóriában 10 százalékos reálpozíció-romlás következik be. Ha feltételezzük ebben a kategóriában a 13 százalékos nominálbér-emelkedést, akkor a reálbér-pozíció 8 százalékos mínuszt mutat.
Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon egyáltalán nem ritka az a minimálbérrel foglalkoztatott, a bérmunkaszektorban, a textiliparban, a nyomdaiparban, a könnyűipar különböző ágazataiban, az egészségügyben dolgozó és kezdő fiatal munkaerő, aki ezzel a 270 ezer forintos jövedelemmel kell hogy kezdje pályafutását, és miután megvonják tőle a 10 százalékos munkavállalói kedvezményt, egyértelmű, hogy számára ez a 10 százalékos reálbérpozíció-romlás rendkívül súlyos hátrányos tényező, hiszen ne feledjük el, hogy minimálbérről és a létminimum alatti jövedelmekről van szó. Úgy szokták mondani, hogy európai országokban nem szokás a minimálbért megadóztatni. Úgy látszik, ez Magyarországon 1999-től ismét szokásossá válik.
Az eltartottak kedvezményéről nagyon sok képviselőtársam ejtett már szót, ezért nem akarok minden vonatkozásában részletesen kitérni erre a kérdéskörre. Azt azonban szeretném megvilágítani, hogy ez egyáltalán nem elérhető minden család számára, és a háztartásokon belül egyáltalán nem a gyermekes családok vannak többségben. Ma Magyarországon 3,5 millió háztartás van, ebből gyermekes háztartás 1,1 millió. Ebből következik az, hogy a háztartások kétharmada eleve hozzá sem férhet az eltartotti kedvezmény igénybevételéhez. Az az 1 millió 100 ezer család, aki gyermeket nevel, meggyőződésem szerint sem tudja igazából igénybe venni az adókedvezményt, éspedig több csatornán és több okon keresztül.
Nem tudja igénybe venni az adókedvezményt például az őstermelői kör. Ma Magyarországon - ne felejtsük el! - 700 ezer őstermelői igazolványt váltottak ki. Ezek közül főfoglalkozású őstermelő feltehetően ennek körülbelül a fele. Az általuk nevelt gyermekek adókedvezményben való részesítése kilátástalan, ismerve a szektor jövedelmezőségi pozícióját.
Nem elérhető a gyermekek után járó kedvezmény a rokkantnyugdíjasok széles tábora esetében. Nem elérhető a családok ilyen jellegű támogatása a szociális járadékosok esetében.
S ami talán még fontosabb és nagyobb kört érint, hogy nem állja meg a helyét az a Mádi László képviselőtársam által idézett példa, hogy 500 ezer forintnál már igénybe vehető a kétgyermekes családi kedvezmény, mert akkor a család az 500 ezer forint után járó adót teljes egészében a gyermekek után járó kedvezményre fordítja, és elesik olyan jellegű kedvezményektől, mint például a befektetési kedvezmény, mint például az életbiztosítás, mint például a lakástakarékossági betétek vagy a lakáshitelek törlesztési kedvezménye, mint például az önkéntes nyugdíj- vagy az önkéntes egészségügyi biztosítás intézménye.
Úgy gondolom, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat elsősorban a gyermekek után járó kedvezmény radikális alkalmazása miatt rendkívül súlyos módon átrendezi a nettó jövedelmi pozíciókat, szembeállítja egymással a gyermekeket nevelő és a gyermekeket nem nevelő családokat. Nagyon súlyosan belenyúl a megszokott jövedelmi pozíciókba, hiszen nemcsak arról van szó, hogy az adótöbbletek rendelkezési mértékéig, az adótöbbletek erejéig kívánja a jelenlegi kormányzat az adókedvezmények körét kiszélesíteni, hanem bizony elvesz a pályakezdőktől, elvesz a rokkantnyugdíjasoktól, elvesz a szociális járadékosoktól olyan kedvezményt, amit, ha nem a személyi jövedelemadó rendszerén keresztül akarná ezt a kormányzat érvényesíteni, ők is elérhetnének és pozíciójuk javítására tudnának fordítani.
A Fidesz a választási kampánya során a családok pártjaként szerette magát feltüntetni és nevezni. Igen, a Fidesz a jelenlegi adótörvényével jelentős módon kedvezményezi a 600 ezer és 800 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkező gyermekes családokat - mintegy 36 milliárd forint erejéig -, jelentős módon kedvezményezi az 1,2 millió forint feletti jövedelemmel rendelkezőket, de mindezt a minimálbérrel és a viszonylag alacsonyabb keresetekkel rendelkezők és gyermekeket nevelők terhére teszi. A Fidesz a Kisgazdapárttal vitatkozva önmagát a vidék pártjának szerette, szereti feltünteti. A valóságban pedig ez olyan képet nyújt, hogy a területi differenciálódás az eltartotti kedvezmény elérhetősége kapcsán jelentős mértékben nőni fog.
1997-es adat szerint Magyarországon az egy főre jutó személyi jövedelemadó-fizetés 17 166 forint volt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 9011 forint. Torgyán József választókörzetében, a mátészalkai központú, 9. számú választókörzetben 7710 forint. Ez azt jelenti - helyből látva a számokból -, hogy a Mátészalka térségében élő családok túlnyomó többsége - már csak jövedelmi hiányosságaik miatt sem - az alacsony jövedelmek kapcsán sem fogja tudni realizálni az eltartotti kedvezményeket.
A jelenlegi kormányzat mind a búza, mind az alma felvásárlása kapcsán kétségkívül sikereket ért el a terület pozicionálása terén. Ezt a nehezen elért sikert ezzel a rendszerrel mintegy 1,8 milliárd forint erejéig mínuszba fordítja át. Az, hogy a megyében élő 120 ezer gyerekből mintegy 60 ezer után nem fogja tudni a megye lakossága igénybe venni az eltartotti kedvezményt, az bizony 1,8 milliárd forintot jelent. Ezért - bár sajnálatos módon nincs itt egyetlenegy megyebeli képviselőtársam sem, különösen a kormánypárti oldalról - nagy tisztelettel figyelmükbe ajánlom azt, hogy ha a személyi jövedelemadó-rendszer keretén belül akarják ők is az eltartotti kedvezményeket és az eltartottak pozicionálását javítani, akkor ez bizony újraelosztást jelent, és ez bizony Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és a hátrányos helyzetű térségek részére egyértelműen negatív, méghozzá milliárdos nagyságrendben negatív hatással járó újraelosztást jelent.
(18.30)
Ezért rendkívül nagy a felelőssége az e területen élő és e területen megválasztott képviselőknek abban a vonatkozásban, hogy döntsék el azt a dilemmát, amit egy évvel ezelőtt a parlament a maga részéről az általam javasolt módon már eldöntött.
Egyetértünk azzal, hogy a gyermekeket támogatni kell. Örülünk, hogy erre van 36 milliárd forint, de ezt valóban szeretnénk a gyermekeknek eljuttatni, és attól függetlenül eljuttatni a gyermekekhez, hogy a szülője milyen anyagi pozícióban, milyen adóztatható jövedelemmel, milyen nagyságrendű adóval tudja ezt esetleg ellensúlyozni.
Úgy gondolom, még mindig nincs késő abban a vonatkozásban, hogy a parlament gondolja át a lehetőségeit, s a költségvetés csatornáin keresztül ezt a 36 milliárd forintot biztosítsa a családi pótlékok emelésére. Ez a családi pótlékok esetében 20 százalékos többletet jelent, s ebben az esetben - az alanyi jogosultság okán - most már valamennyi gyerek garantáltan megkapja ebből a 36 milliárd forintból a ráeső részét, és ebből a szempontból akkor valóban szektor- és területsemleges kedvezményről lenne szó.
Nagyon nagy összegről van szó, nagyon nagy a felelősség, elsősorban a kormányzati frakciók felelőssége, mert ha nem így tesznek, akkor minden eddigi javító, jobbító szándékukkal szembe fognak haladni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Előző Következő