DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága október 21-ei ülésén megtárgyalta a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság - tartalmas vita után - 13 igen, 7 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői között egyetértés volt abban, hogy az ez év január 1-jétől hatályos egészségbiztosítási törvényben meghatározott alapvető elvek és jogintézmények megfelelően működnek, így a módosításban koncepcionális változtatásra nincs szükség.
Másrészt úgy ítéltük meg, hogy a hatályos egészségbiztosítási törvény a gyógyító intézmények, a szolgáltatást nyújtók felelősségét, a felelősség megállapításának hatásköri szabályait nem eléggé pontosan írja le, ezért indokolt a szabályozás pontosítása.
A bizottság azt is egységesen pozitívan fogadta, hogy a törvénymódosítás révén a középiskola, illetve szakiskola nappali tagozatán tanulmányokat folytatók számára 18. életévük betöltése után is biztosított lesz a teljes körű fogászati alap- és szakellátás.
(9.10)
Négy kérdéskörben fenntartások is megfogalmazódtak.
Az első az volt, hogy nem látszik eléggé a szakmai tartalom, és így az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrző apparátusa az ÁNTSZ-től, a szakfőorvosi hálózattól elszigetelten dolgozhat, illetve ellenőrizhet. Több képviselő jelezte ezért, hogy a törvénymódosítás csak egy ezt kiegészítő miniszteri rendelettel lenne teljes értékű.
Másodszor: kritikai észrevételt kapott a törvénymódosítás túl általános megfogalmazása a területileg nem illetékes kórházba történő beutalás szabályozása tekintetében. Különösen a háziorvosok betegirányító szerepének érdemibb biztosítását hiányolták képviselőtársaim.
Harmadszor: vitát váltott ki a táppénzmegvonás szankciójának bővítési lehetősége. Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon úgy ítéltük meg, hogy a törvényben sokkal pontosabban kell a feltételeket megjelölni. Az orvos ugyanis gyakran nehezen tudja megállapítani, hogy a beteg - idézem a törvényjavaslatból - "neki felróhatóan késlelteti-e a gyógyulást". Az orvos és betege közötti különleges, bizalmi viszony aligha teszi lehetővé, hogy a háziorvos nyomozó hatóság is legyen egyben.
Végül a bizottsági vita során kételyek fogalmazódtak meg a finanszírozó és az intézmények korrekt kapcsolatát illetően, vitatva a kapacitáslekötési szerződésekben a felső határérték bevezetését.
Az elmondottakból következik, hogy mindkét oldalról jelezték az igényt, hogy módosító javaslatokkal szándékoznak a törvényjavaslat most vázlatosan említett részeit a gyakorlat számára és a végrehajthatóság érdekében pontosabbá tenni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő