BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is erre a korábbi vitára és Frajna Imre képviselő úr felszólalására szeretnék visszatérni.

Nagyon örültem az ő fölszólalásának, mert arról győzött meg, hogy igazunk van. Hiszen ő azt mondta, igaz ugyan, hogy a törvényben benne lesz ez a bizonyos 11. §-ban szereplő módosítás, de legyünk nyugodtak, mert ezt általában nem fogják alkalmazni. Hadd tegyem hozzá, a költségvetési bizottság ülésén megkérdeztük az Egészségügyi Minisztérium képviselőjét, tud-e arról, hogy a múltban - amikor volt ilyen rendelkezés - ilyet alkalmaztak volna, és azt mondta, hogy nem tud róla. Nos, ha nem tervezik alkalmazni a rendelkezést, akkor nem érdemes bevezetni.

De továbblépek. Azért lépek tovább, mert itt valójában a jobboldali kormánynak egy általános jogpolitikai törekvéséről van szó, ami ennél nagyobb súlyú törvényekben is, amelyeket már megkaptunk, jelentkezik - nevezetesen a büntető törvénykönyv kábítószerügyben tervezett módosításában -, hogy hozzunk be egy súlyos szankciót, és utána azzal nyugtatjuk meg az ellenzőket, hogy ne tessék izgulni, a szankciót nem fogják alkalmazni, vagy legalábbis csak ritkán, elvétve fogják alkalmazni, és általában méltányossági alapon nem fogják alkalmazni. (Dr. Frajna Imre a fejét ingatja.) Ezzel érvelt a képviselő úr néhány perccel ezelőtt, ez így hangzott el.

Tisztelt Országgyűlés! Nincs annál veszélyesebb a jogbiztonságra, mint ha ott lebeg egy szankció a jogkövető személyek, polgárok feje fölött, megnyugtatja őket a jogalkotó, hogy ezt általában nem fogják alkalmazni, de fenntartja magának a jogot, hogy az általa kipécézett esetekben mégis alkalmazza. Az orvost, a biztosítót és a beteget egyaránt az abszolút jogbizonytalanság helyzetébe hozza ez a rendelkezés, más törvényekben tervezett más rendelkezésekhez hasonlóan. Én ezt a jogalkotási elvet tartom rendkívül veszedelmesnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)