KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engem is Koltai Ildikó hozzászólása indított arra, hogy megnyomjam a gombot, csak olyan gyorsan befejezte a képviselő asszony a mondanivalóját, hogy egyszerűen nem volt időm rögtön utána megnyomni.
Én is azt gondolom, hogy ezt a kincstári hurráhangulatot illő lenne mérsékeltebben megfogalmazni, mint ahogy azt képviselő asszony megfogalmazta. Elmondtuk bizottsági véleményként is, hogy nem lehet eltekinteni az egészségügyi hozzájárulás jelentős emelésétől, és attól a differenciáló hatástól, amely mindenki számára egyértelműen érvényesül. A pozitív hatásokat nem vitatjuk el, azok nyilván érvényesülnek. A pozitív hatások annál jobban fognak érvényesülni, minél nagyobb a cég és minél magasabbak az átlagkeresetek.
Mi is elvégeztünk számos számítást, s ha a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást nem is említem, azért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alacsonyabb jövedelmi sávban - például a minimálbér környékén, ami 1998-ban 19 500 forint volt - a bruttó keresetre vetítve a közteher 55,27 százalék. Ha figyelembe vesszük a kormányzatnak a minimálemelésre vonatkozó bejelentését, akkor ugyanez 1999-ben 53,43 százalék lesz. Csökken, de igazából semmi okunk nincs olyan mértékben örülni, mint ahogy azt képviselő asszony tette, mert ez nem éri el a 2 százalékot sem, államtitkár úr. Jó lett volna hallani, hogy például vidéken milyen módon befolyásolja a foglalkoztatást ez a nagyon szerény mértékű köztehercsökkenés, de erről majd később fogok szólni, mert lejárt az időm.
Köszönöm szépen, elnök asszony.
Előző Következő