DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mint előző értékelésemben, most sem a tételes százalékszámítási vitákba szeretnék belemenni, hanem megpróbálok néhány stratégiai gondolatot felvetni, amit szükségessé tesz az adó- és járulékrendszer jelen állapota, amely a közeljövőben reformra szorul.
A jelen törvénymódosítás lényege az 5. §-ban van, amely azt mondja, hogy 38 százalékról 33 százalékra, és a későbbiekben még 1 százalékkal kell csökkenteni a jelenleg érvényes társadalombiztosítási járulékot. Ehhez még hozzájárul a baleseti járulék szintjének 10 százalékról 5 százalékra való mérséklése. Ezeket nem részletezem tovább. A lényeg az, hogy a munkáltatók társadalombiztosítási járulékának a csökkentése nem szemlélhető csak önmagában, csak a tételesnek nevezett, meghatározott összegű egészségügyi hozzájárulással együtt, amely 2100-ról 3600 forintra emelkedik. Ezzel szemben a Munkaerő-piaci Alaphoz történő munkáltatói hozzájárulás 4 százalékról 3 százalékra csökken. A pénzügyi kormányzat számításai szerint mindez éves szinten a vállalkozások terheit 115 milliárd forinttal csökkenti, vagyis ennyivel több pénz marad a gazdaságban.
A kormány a fenti lépéseket az élőmunka terhének csökkentésével indokolja, s ettől munkahelyteremtés ösztönzését várja. Nem vitás, hogy Magyarországon magasak az élőmunka terhei, s jó okkal feltételezhető, hogy csökkentésüktől ösztönzést kap a munkahelyteremtés, nő a foglalkoztatottság és csökken a munkanélküliség. De csak nyugtával lehet dicsérni a napot, a hatás közel sem automatikus. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az élőmunka terhe a személyi jövedelemadó is, nem csupán a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, munkáltatói hozzájárulás, hogy a kisebb jelentőségű járulékokról most ne is essék szó. Az átlagos terhelés az, ami ez ügyben az igazán érdekes.
Lássuk, mit mond a közgazdaság-tudomány az adórendszerről. Bródy András legutóbb a következőt írta egy nemrég megjelent tanulmányában: "A magyar adórendszer eltorzítja a bér-ár arányt és tartós munkanélküliséget okoz. Nem az egyenlőséget tompítja, nem az elesetteket segíti, hanem a gazdagok felhalmozási eszközévé vált. Nem szektorsemleges. Megváltoztatja a gazdaság alapvető arányait, és félrevezet minden gazdasági elemzést. Az adórendszer legfőbb hibájának azt tartom - mondja Bródy -, hogy az adókat nem jól szabták ki. Az adó túlságosan nagy részét terhelte a bérekre és a fizetésekre. Ez az oka annak a fura aránytalanságnak is, hogy a magyar munka egyszerre kivételesen olcsó, ha az életszínvonalat, tehát a bér vásárlóerejét tekintjük, és ugyanakkor roppant drága, ha a vállalat által fizetett bér után kifizetett adókat és közterheket beszámítjuk."
Tehát fontos megjegyeznünk, hogy bár a törvényjavaslatban a munkáltatók kötelezettségeiről esik szó, ez csupán látszat. Annak végül is nincs közgazdasági tartalma, hogy ki fizeti a járulékot és az egyéb közterheket. A munkáltatók számára egyedül az élőmunka számít, mindaz, amiről az előbbiekben szó esett. Az, hogy jogilag a járulékok egy részét a munkáltató, másik részét a munkavállaló fizeti, csupán két dologra jó. Az egyik, hogy megnehezítse, bonyolultabbá tegye a munkaadók adminisztrációját, a másik pedig az, hogy a munkaadók panaszkodhassanak a magas közterhekre. A munkaadók számára valójában az élőmunka ára a magas. Ha a jelenleg érvényes szabályozás szerint a munkáltatók által fizetett közterhekkel felbruttósítanák a bruttó béreket, akkor a munkaadóknak munkavállalóikkal kapcsolatban nem lennének többé közterheik. Az adókról, járulékokról és az egészségügyi hozzájárulásról szóló országgyűlési vitában - mint ez a mostani is - a munkaadók megnevezés el sem kellene hogy hangozzék.
A fenti ötlet nem új; legutóbb Kornai János professzor vetette fel az egészségügyről szóló könyvében. A kormányprogramban szereplő 2000. január 1-jétől már bevezetni ígért teljes adó- és járulékreformnak a felbruttósítás olyan eleme, amit a Független Kisgazdapárt támogatni tud.
Tehát a kormány összességében csökkenteni kívánja a munkaadók közterheit 115 milliárd forinttal. Csökken-e emiatt a munkavállalók jóléte? Úgy tűnik, hogy a nyugdíjasok esetében még emelkedik is, mert bár 1 százalékkal csökken a nyugdíj-biztosítási járulék, de az Országgyűlés előtt még nincs olyan javaslat, amely lefelé módosítaná a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény megfelelő kulcsait.
A Független Kisgazdapárt szerint nem kötelező, hogy az egészségügyi ellátás fedezete kizárólag a járulék és az egészségügyi hozzájárulás legyen. A Független Kisgazdapárt osztja azt a kormányzati elképzelést, hogy az országnak az egészségügyre legalább a GDP 8 százalékát kell költenie - nem többet, de nem is kevesebbet.
(11.10)
S e 8 százalékot hatékonyan kell elkölteni. Ez irányban az első rendcsináló lépések már megtörténtek, de ez csak a kezdet kezdete lehet. A kormány az arányosabb közteherviselés megvalósítására törekszik. Ez ellen aligha lehet fellépni. Nem hiszem, hogy van olyan párt az Országgyűlésben vagy azon kívül, amely kétségbe vonná ennek a létjogosultságát.
Az arányosabb közteherviselést szolgálja a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás, amelyet értelmét tekintve járulékalap-szélesítésnek kellene hogy nevezzünk, de az Alkotmánybíróság ismert döntése folytán elnevezzük adónak. A kérdés az, hogy jogos-e arányosabb közteherviselést emlegetni a fix összegű egészségügyi hozzájárulás esetén.
Fontos tudatosítanunk, hogy Magyarországon szükség van adó- és járulékreformra, amely fenekestül forgatja fel a jelenlegi struktúrákat, s egy sokkal korszerűbb, életképesebb, átláthatóbb és racionálisabb rendszerrel cseréli fel a meglévőt. A Független Kisgazdapárt erre a reformra vár, s ebben a tudatban szavazza meg e törvényeket, nem pedig azért, mert önmagában optimálisnak tartaná azokat.
Végül - talán kisebb jelentőségű - hadd említsem meg: sajnálattal kell tudomásul vennünk egy hiányt. A módosító törvény nyugdíj-biztosítási járuléknak nevezi a munkáltató, és nyugdíjjáruléknak nevezi a munkavállaló által a társadalombiztosításnak fizetendő, a nyugdíjhoz kapcsolódó járulékot. Ez a megkülönböztetés ugyan nem logikus, mert miért csak az előbbi biztosítás, az utóbbi pedig nem, de legalább kísérlet arra, hogy ami mást jelent, az másképpen neveztessék. Viszont egységesen egészségbiztosítási járulék az, amit a munkavállaló és a munkáltató fizet, s hogy éppen melyikről van szó, az csak a szövegösszefüggésből derülhet ki. Tehát tanácsos lenne erre egy másik elnevezést kiötleni. De az igazi generális megoldás az lenne, ha megszűnne a "munkáltató fizeti, munkavállaló fizeti" kettősség, amelynek, mint említettük, közgazdasági értelme egyébként sincs, az csupán egy történelmi rekvizitum, az irracionális múlt emléke.
Zárómegjegyzésként annyit, hogy a részletes, paragrafusonkénti indokolás nem elég. A változások megértéséhez pedig elő kell venni a hatályos törvény szövegét, s azzal összevetni a törvényjavaslatét. Könnyebb lenne nekünk, képviselőknek az életünk, ha a részletes indokolás valóban részletesen indokolna, és az sem lenne utolsó ötlet, ha a törvényjavaslat közölné a változtatni kívánt szöveget.
Köszönöm szépen.
Előző Következő